* Chapter 17 - Az erkély

Drága olvasóim!

Meg is hoztam a folytatást. Úgy érzem eddig ez lett talán az egyik leghosszabb rész. Örülök, hogy sikerült ennyit írnom, sokat dolgoztam vele. Remélem megérte és tetszeni fog Nektek. Rettenetesen fontos lenne, hogy kapjak tőletek visszajelzést, szeretném tudni mit gondoltok az események alakulásáról. Itt is lenne a rész. Előre is bocsánat mindenkitől amiért pont a lényegnél fejeztem be, de így fog kijönni a dolog.

Jó olvasást mindenkinek! :)

----------------------------------------

Egész éjjel forgolódtam az ágyban és bárhogy próbáltam, nem tudtam elaludni. Megállás nélkül Ashley körül forogtam a gondolataim. Annyira kiborított.. Néha úgy érzem olyanok vagyunk, mint egy bumeráng. Elindulunk a jó irányba, már kezd helyreállni minden, de a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki. Nem tudunk meglenni egymás mellett úgy, hogy legalább egy napig ne veszekednénk. Érzem, hogy az idegeim lassan felmondják a szolgálatot. Ma reggel is azok a váratlan rosszullétek. Az igaz, hogy megfáztam és nem vagyok túl jól.. de akkor is.. ez a helyzet már nem normális. Miért nem tud egy kicsit uralkodni magán? Miért kell a dolgoknak mindig ilyen bonyolultaknak lennie? És.. a fenébe miért van most is annyira melegem?
Fáradtan felsóhajtottam és lerúgtam magamról a takarót. A hátamra fordultam és a plafont kezdtem tanulmányozni. Az ablakból beszűrődő fények árnyjátéka békés táncot járt a csillár körül, míg a félig nyitva hagyott ablakon beszűrődő szellő játékosan hullámzott a selyem függöny alatt. Elszámoltam magamban legalább 100-ig, számoltam báránykákat.. megpróbálkoztam mindennel, de egyszerűen nem jött álom a szememre. Lassan felültem az ágyban és a lábam alá gyűrve a takarót kikászálódtam. Magamra rántottam a köntösöm és halkan kimentem a nappaliba. Síri csönd  volt. Elindultam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Ahogy elhaladtam a kanapé mellett észrevettem, hogy egy összegyűrt takaró és két párna van félresöpörve rajta. Nem tulajdonítottam neki túl sok figyelmet, levettem a polcról egy poharat és félig megengedtem vízzel. Egy húzásra megittam, majd úgy döntöttem kimegyek az erkélyre, hogy levegőzzek egy kicsit.
Halkan félrehúztam az ajtót és szorosabbra fogva magamon a köntöst a korlát elé léptem. A város békés nyüzsgése megtöltötte a levegőt és a kocsik motorzúgása csak még jobban a magas épületek és bérházak felé vonzotta a tekintetet. Egy mélyet sóhajtva mindkét könyökömmel rátámaszkodtam a korlátra és behunytam a szemem. Olyan békés volt minden.. akkor miért zakatolt ezer meg annyi nyomasztó gondolat bennem?
- Gyönyörű, mi? - szólalt meg egy mély hang a hátam mögött.
Ijedten a hang forrása felé fordultam és csak akkor vettem észre, hogy Ashley az erkély ajtó mellett egy karszékben üldögélt. Távolba meredő tekintete zaklatott lelkiállapotát tükrözte.
- Ashley.. te hogy-hogy.. - nyögdécseltem zavartan.
- Nem tudtam aludni és gondoltam kiülök egy kicsit a friss levegőre - válaszolta majd lassan belekortyolt a kezében lévő whiskeys pohárba - De ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül..
- Próbáltam aludni de egyszerűen nem ment.. - sóhajtottam, majd összefontam magam előtt a karom.
- Nem ülsz le mellém? - kérdezte fejével a mellette lévő szék felé bökve - Nem harapok..
- De persze.. miért is ne.. - mosolyodtam el és kényelmesen lehuppantam mellé.
Ezután néhány perc hallgatás következett. Mindketten a város fényeit fürkésztük és még csak véletlenül sem néztünk volna egymásra. Hirtelen egy hideg fuvallat lengte be magát az erkélyre és ezzel máris magamon érezhettem Ashley illatát. Finom tusfürdőjének illata teljesen körülölelt. Egy mélyet szippantva behunytam a szemem és megpróbáltam valami nagyon szép dologra gondolni.
Gondolataimból egy pohár koppanása rázott fel. Mikor kinyitottam a szemem láttam, ahogy Ashley a kis asztalra teszi a poharát. Észrevette, hogy követem a mozdulatait, fürkésző szemei mélyen az enyémekbe fúródtak.
- Figyelj.. - szólaltunk meg egyszerre és muszáj volt elnevetnem magam.
- Folytasd. - haraptam bele ajkaimba.
- Nem, mond csak nyugodtan. - mosolygott rám csillogó szemekkel.
- Köszönöm, hogy együtt reggeliztél velem.. - suttogtam, aztán akaratlanul is eszembe jutott az a jelenet, ami utána történt. Ashley talán megérezhette, hogy min töprengek, mivel a következő pillanatban így szólt.
- Én pedig sajnálom, hogy olyan bunkó voltam. Kicsit túllőttem a célon..
- Nézd.. - sóhajtottam - Én megértem, hogy nem kedveled Mike-ot, de neked is meg kell értened, hogy Ő a főnököm. Nem viselkedhetsz vele így..
- Tudom. Csak egyszerűen.. olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban. Amikor pedig a közelemben van.. egyenesen herótom van tőle.. - bökte ki kertelés nélkül, mire halkan felnevettem.
- Hát azt rögtön gondoltam, hogy nem a szíved csücske..
- Kérlek legyél óvatos vele! Lehet, hogy a főnököd, de attól még nem ismerheted minden oldaláról. Rossz előérzetem van vele és nem akarom hogy.. - kezdte, majd hirtelen elharapta a mondat végét.
- Nem akarod hogy.. bántson engem? - fejeztem be helyette.
- Tudom, hogy ez most nevetségesen fog hangzani, hiszen nagyon sokat veszekszünk.. többnyire mindig miattam.. de akkor is egyszerűen.. féltelek. Nem akarom, hogy bajod essen.. - suttogta mélyen a szemeimbe nézve, majd finoman végig simított a jobb karomon.
Meglepett.. sőt egyenesen megdöbbentett ez a kijelentése. Nem akarja, hogy bajom essen.. Mi bajom lehetne? És egyáltalán.. miért viselkedik úgy mint egy barom, amikor valójában ilyen.. kedves?
- Ezt talán korábban is elmondhattad volna.. akkor megúszhattunk volna egy csomó felesleges vitát. - válaszoltam kissé szemrehányóan, de aztán nem bírtam megállni, így mosolyogva folytattam - Nem is tudtam, hogy te ilyen is tudsz lenni..
- Milyen ilyen? - kérdezett vissza nevetve.
- Kedves.
- Szeretek rejtélyesen élni..
Hát igen. Az már az egyszer biztos, hogy rejtélyes egy ember. Kezdetektől fogva azt hittem róla, hogy egy bunkó tahó. Azt hittem, hogy soha nem fog megváltozni.. De.. az is lehet.. mi van akkor, ha mindig is ilyen volt és csak felém mutatta ezt a durva oldalát? Mi van akkor, hogy ha miattam lett ilyen? Az első találkozásunkkor meglehetősen.. durva és elutasító voltam vele. Pedig csak segíteni akart.. Lehet, hogy miattam történt minden?
- Figyelj Ashley.. - szólaltam meg rekedt hangon, már-már kétségbeesetten.
- Hmm? - fordította felém a fejét.
- Ne haragudj, hogy akkor olyan szemét voltam veled. Nagyon bunkó voltam és még csak meg sem érdemelted. Sajnálom.. - sóhajtottam és beletelt egy kis időbe, mire választ kaptam.
- Tudom, hogy nagyon nehéz volt neked akkor és sok mindenen.. sok borzalmas dolgon mentél keresztül. Megértem, hogy úgy viselkedtél, hiszen nem is ismertél és után én sem voltam a legkedvesebb veled. Felejtsük el, rendben? - mosolygott rám megnyugtatóan, és hirtelen késztetést éreztem arra, hogy megismerjem őt. Többet akartam tudni róla.
- Mesélj a te családodról. Milyen volt a gyerekkorod? Mi van a kapcsolataiddal? - soroltam a kérdéseket.
- Kaliforniában nőttem fel egy kis farmon. Korán szétváltunk a családommal, így már a tinédzser koromtól kezdve magamtól kellett boldogulnom az életben. Eredetileg grafikusnak tanultam, nagyon sikeres voltam benne egy ideig. Aztán valahogy belecsöppentem a zene világába, megismerkedtem a srácokkal és így már lassan 6 éve a banda tagja vagyok. - magyarázta türelmesen én pedig mély érdeklődéssel figyeltem őt - A kapcsolataimról nem sok mindent mondhatok. Volt egy lány akivel azt hittem talán komolyabbra is fordulhatnak a dolgok, de végül nem lett belőle semmi..
- Ki volt az a lány és mi történt köztetek? - ragadtam meg a lényeget, bár magam sem értettem miért érdekel Ashley szerelmi élete.
- Lia-nak hívták. Nagyon szép lány volt és az elején minden tök jól alakult. Jól kijöttünk egymással.. - mosolyodott el, aztán halkan felnevetett - Egészen az ujja köré csavart.. de aztán..
- De mi? Mi történt?
- Idővel rájöttem, hogy minden, ami köztünk volt.. csupán színjáték volt.. - sóhajtott komoran.
- Ezt hogy érted? - erősködtem. Egyszerűen muszáj volt megtudnom. Megakartam tudni, hogy mi történt vele.
- Nézd Amber. Erről soha nem beszéltem senkinek.. és nem hiszem, hogy ez most pont téged érdekelne. Nem akarlak ezzel untatni..
- Nem untatsz. - vágtam rá szinte azonnal - Vagyis.. én tényleg nagyon szívesen meghallgatlak. Néha az a legjobb, ha kibeszéled magadból a problémákat.
- Rendben, akkor elmondom mi történt.