* Chapter 13 - Baráti szívesség

Drága olvasóim!

Amilyen gyorsan csak tudtam meg is hoztam a folytatást! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, sokat jelent nekem, hogy mindig írtok valamit a részekhez. A folytatáshoz csak annyit fűznék hozzá, hogy még én magam sem voltam benne teljesen biztos, hogy így fogom folytatni..

----------------------------------------

A történtek után semmi kedvem nem volt előjönni a szobámból, ezért egész este csak a laptopom előtt ülve dolgoztam. Összeírtam a legfontosabb programokat, eseményeket amiket a konferencia előtt még le kell szerveznem, és szinte teljesen belemerültem a gépelésbe. Aztán gondoltam iszom egy pohár vizet.

Óvatosan kinyitottam az ajtóm. Ashley sehol. Átosontam a konyhába, gyorsan töltöttem magamnak egy pohárral és egy húzásra megittam. Mikor már azt hittem, hogy észrevétlenül vissza tudok menni a hálóba, hirtelen megszólalt a csengő. Ijedtemben majdnem felsikítottam. Erősen a számhoz szorítottam a kezem és egy mély lélegzetvétel után a bejárati ajtóhoz mentem.

- Szia Amber! Remélem nem zavarlak e késői órákban. - vigyorgott rám az én drága főnököm Mike.

- Szia. Öhm nem dehogy! Gyere csak be! - tártam ki előtte az ajtót - Valami gond van? Soha nem szoktál ilyenkor keresni..

- Nem nincs semmi. Minden a legnagyobb rendben megy. - nevetett fel jókedvűen.

- Hát akkor.. minek köszönhetem látogatásod? - kérdeztem bátortalanul.

- Igazából azért vagyok itt, hogy meg.. - kezdett bele, aztán a következő pillanatban Ashley lépett be a nappaliba.

Egy pillanatra megfagyott körülöttünk a levegő. Ashley csak értetlenül ácsorgott az ajtóban, én pedig hol Mike-re, hol erre az idiótára pislogtam, arra várva, hogy végre történjen valami. 

Legnagyobb meglepetésemre közelebb jött hozzánk, és bár vonakodva, de kezet nyújtott Mike-nak.

- Hello, Ashley Purdy.

- Jó estét! Mike Duartes. 

- Áh, szóval te lennél, az a sokat emlegetett nagyfőnök? - kérdezte gúnyosan, majd rám pillantott. Próbáltam nem oda figyelni rá, ezért ahelyett, hogy gyomorszájon vágtam volna, csak idiótán vigyorogtam.

- Te pedig, ha jól sejtem Amber "társa" vagy..

- Az azért egy kicsit túlzás, hogy a társam.. - vágtam közbe udvariasan - Mi csak..
- Egy baráti szívességet teszünk egymásnak. Van valami kifogásod talán? - lépett mellém szúrós tekintettel Ash.
- Fu de rossz kedvében van valaki. - nevetett furcsa grimaszt vágva Mike - Esetleg megzavartam valamit?
- Nem dehogy! Én csak..
- És ha igen? Csak nem zavar? - pimaszkodott továbbra is Ash.
- Már miért zavarna? Amber az alkalmazottam, semmi közöm a magánéletéhez.
- Valóban? Akkor áruld már el kérlek, hogy mi a fenét csinálsz itt nála? Ráadásul este..
- Azt hiszem ehhez neked nincs semmi közöd. Vagy talán te is az alkalmazottam vagy? - vágott vissza meglehetősen flegmán a főnököm.
Kezdtem egyre jobban összezavarodni.
A főnököm és Ashley vitatkozik egymással. Mike azt hiszi, hogy van köztünk valami.. Ashley pedig egy cseppet sem tagadja.. Mi a franc folyik itt?!
- Azt hiszem ebből mára elég is lesz. Mike.. nem tudom, hogy miért jöttél. Ne haragudj a kellemetlenségekért.. de talán jobb lenne, ha máskor..
- Semmi gond Amber. Inkább elmegyek. - indult el az ajtó felé - Úgy érzem a "barátod" nem szívesen lát itt.
- És milyen jól érzed! - kiáltott utána Ash.
- Öhmm.. ő nem a barátom.. - nyögtem zavaromban és gyilkos pillantásokkal az épp elvonuló Ashleyre meredtem.
- Majd később beszélünk! Örültem a szerencsének, Ashley!
- Hát még én! - vigyorgott idétlenül.
- Tényleg nagyon sajnálom.. - nyitottam ki neki az ajtót - Nem tudom mi ütött belé.
- Hagyd csak, nem érdekes. - legyintett - Akkor majd később. Viszlát.
- Szia! - intettem neki, majd becsuktam az ajtót és egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Ez borzasztóan kínos volt. Még jó, hogy Mike ilyen megértő és.. türelmes.
Idegesen beletúrtam a hajamba és dühödt léptekkel Ashley-hez mentem.
- Te normális vagy?! Szándékosan kiakarsz csinálni? - böktem a mutató ujjam mellkasába - Akadj már le rólam, a rohadt életbe! Miért kell mindenhol ott lenned? Teljesen rám telepszel, figyeled minden léptem, nem hagysz levegőhöz jutni. Mi a franc bajod van? - hadartam neki dühösen.
- Te figyelj Amber.. nem vettél észre ezen a Mike-on valami különöset? - kérdezte figyelmen kívül hagyva az előbbi leszúrásomat.
- Ez most hogy jön ide?
- Minek járkál fel hozzád éjnek évadján? Ellenőrizget? Vagy csak látni akar téged? Csak nem..
- Ezt most hagyd abba, jó? Mike a főnököm. Nincs köztünk semmi. Szigorúan munkakapcsolat. - ráztam hitetlenül a fejem - És egyébként is, ha lenne... SEMMI közöd hozzá! - kiáltottam az arcába.
- Pedig nekem egyáltalán nem ez jött le.. mármint a részéről. - nézett rám komoly arccal.
- Ashley! Most lett elegem.. Tudod mit? Ha annyira segíteni akartál, már tudom is hogy mi lesz a dolgod holnap. Szépen elmész és bevásárolsz mindent, amire csak szükségem van. - tettem karba a kezem.
- Áh.. szóval csicskáztatni fogsz..
- Hogy te mekkora egy paraszt vagy.. - dörzsöltem a homlokom - Miért nem tudunk egyszer, legalább egyetlen egyszer normálisan beszélgetni? - sóhajtottam, és inkább faképnél hagyva őt visszamentem a szobámba. Mielőtt becsuktam az ajtót, még hallottam, hogy utánam kiált.
- Bocs, hogy őszinte vagyok!

* Chapter 12 - Használd ki a lehetöséget!

Drága olvasóim!

Sajnálom, hogy már több mint 2 hónapja nem írtam nektek semmit..

Nem is szeretnék most mindenféle kifogásokkal előállni.. egyszerűen csak elveszi minden időmet a suli. Viszont azért van némi jó hírem is! Sikerült megírnom a folytatást, mint láthatjátok is, ez most kivételesen kicsit rövidebb lett, mint az eddigi részek. Többet akartam írni, de végül 2 részre szedtem a dolgokat és a következő részben lesz az, amit a végére hagytam volna. Lassacskán kezdenek egyre izgalmasabbak lenni az események. ;)

Remélem tetszeni fog mindenkinek.

Várom a véleményeiteket!

Jó olvasást! :)

----------------------------------------

Miután valamennyire sikerült megnyugodnom elmentem letusolni. Próbáltam kikapcsolni az agyam és nem foglalkozni vele, de nem igazán jött össze. Megállás nélkül azon gondolkoztam, mennyire naiv és ostoba voltam, hogy hagytam magam újra becsapni. Ashley és az ő ígéretei.. úgy érzem már soha többé nem fogok tudni megbízni benne. És ez - még akkor is hogy ha nem akarom beismerni magamnak - fáj. Nagyon fáj..

Ahogy kijöttem a fürdőből igyekeztem nem összefutni vele, így aztán egyenesen a szobámba mentem, ahol bemásztam az ágyamba és felhívtam Christiant. Miközben kicsöngött szorosan összehúztam magam a paplanon és köröm rágva vártam, hogy meghalljam a hangját.

Aztán végre felvette.

- Amber! Már egy csomószor kerestelek! Miért nem vetted fel? Jól vagy, minden..

- Christian mi a fene történt?! - szakítottam félbe idegesen - Azt ígérted, hogy segítesz és hogy idejössz. De még csak nem is szóltál hogy nem tudsz jönni. És.. mi az hogy Ashley-t küldöd magad helyett?! Ennyit jelent a barátságunk számodra? - kérdeztem remegő hangon.

- Amber.. én erről az egészről nem tudtam. Egész reggel a jegyemet kerestük a srácokkal és csak akkor jöttem rá, hogy mi történt, mikor Ashley szobájában mindent üresen találtunk. Hidd el, nem én akartam így! Soha nem hagynálak cserben! - magyarázta kétségbeesetten.

- Azt akarod mondani, hogy Ashley ellopta tőled a jegyet?
- Igen..
- Vajon miért nem vagyok meglepve rajta? - sóhajtottam fáradtan.
- De ugye nem bántott? Esküszöm, ha csak egy ujjal..
- Nyugi nem történt semmi komoly. Leszámítva, hogy hagytam magam hülyére venni.. újra.
- Ezt hogy érted? Várj kihangosítalak, itt vannak a srácok is.. - hadarta, aztán hallottam ahogy mozgolódnak körülötte, majd egy halk koppanásból arra következtettem, hogy lerakta a mobilt a dohányzó asztalra - Most mondhatod.
- Szia Amber!
- Hogy vagy csajszi? - kiabáltak a telefonba szinte egyszerre.
- Sziasztok! - köszöntem vissza nekik és muszáj volt elmosolyodnom.
- Mesélj, mit művelt már megint ez az állat? - hallottam meg Jake hangját.
- Kihasználta a hiszékenységem és megint jól átvert.. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy talán barátok is lehetünk. Tudjátok.. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőm - Mikor megláttam a reptéren.. nagyon megijedtem. Fogalmam se volt róla minek jött és mit akarhat. Aztán.. azt mondta, hogy segíteni akar nekem.
- Micsoda? Hogy ő segíteni? Na persze... - akadt ki Christian.
- Én is ezt gondoltam először. De ahogy ott állt előttem és beszélt.. úgy éreztem, hogy most az egyszer igazat mond. Képzeljétek még a taxit is kifizette helyettem.
- Azta.. tényleg lovagias tett volt.. - fújtatott tovább.
- Jaj már CC! Hagyd, hogy végig mondja. - hallottam meg Andy hangját.
- Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez az egész csak színjáték volt. Azt mondta nincs hova mennie, ezért hagytam hogy feljöjjön hozzám ide a hotelba. Erre.. a recepciós pultnál közli velem a nő, hogy már előre idetelefonált és félre tetetett egy csomagot. Életemben nem csalódtam még ekkorát.. Eltudjátok képzelni mit éreztem akkor? - suttogtam remegő hangon.
- Annyira sajnálom Amber! Holnap az első géppel odamegyek és mindent elintézek..
- Nem.. én sajnálom, hogy az előbb úgy neked estem. Még csak nem is tehettél semmiről én meg.. ne haragudj! - szipogtam.
- Kérlek ne sírj! Holnap minden rendbe jön, oké?
- Várjatok egy kicsit.. - szólalt meg Jake - Azt mondod, hogy Ashley még nálad van?
- Igen.. valahol itt van a lakosztályon.. de nem igazán érdekel merre. Miért?
- Ashley azt mondta, hogy neked akar segíteni.
- Igen, de még mindig nem értem mire akarsz kilyukadni..
- Pedig egyszerű..
- Micsoda? - kérdezte Jinxx.
- Figyelj. Szeretnél mindent visszaadni neki? Szeretnéd, ha megfizetne azért, amit tett?
- Nem tudom Jake.. ez a bosszúállósdi nem az én stílusom.
- Neked nem is kell semmit csinálnod. Majd Ashley elintézi maga.
- Tessék? Ezt nem értem..
- Hagyd, hogy segítsen neked. Hagyj rá minden munkát.
- Mi?! Neked elment az eszed.. - kiáltottam fel - Ashley még egy pizzát sem képes megrendelni, nem hogy egy egész céges rendezvényt összehozni..
- Félreértesz. Úgy értem a fizikai munkát hagyd rá. Tudod.. cipekedés, vásárlás, egyik helyről a másikra szaladgálás. Ezeket oldja meg ő, te pedig csinálod a magad dolgát..
- Mondasz valamit haver. - helyeselt Andy.
- Nem tudom srácok.. nekem ez nem tetszik.. - ellenkezett hevesen CC.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet lenne Jake.. mi van ha mindent elront? - kérdeztem tanácstalanul - Nem akarom miatta elveszíteni az állásomat is..
- Csak próbáld meg. Légy erős és ne hagyd magad! Használd ki a lehetőséget. Elvégre is ő akart segíteni neked.. ezért ment oda nem? Akkor meg?
- Még átgondolom..
- Ez hülyeség Jake! Honnan tudod, hogy nem csinál valami ostobaságot? Szerintem felejtsük el ezt az egészet. Amber holnap odamegyek és kész. - erősködött Christian.
- CC.. nem futamodhat meg mindig, ha Ash ott van. Nem menekülhet egész életében előle. A sarkára kell állnia és szembe kell szállnia vele. Képes rá!
- Igaza van Christian! - mondtam határozottan - Nem futhatok örökké. Meg kell tanulnom egyedül helytállni. Akár a munkáról, akár az életemről legyen szó.
- Biztos vagy benne?
- Menni fog! Bízz bennem! - válaszoltam magabiztosan.
- Akkor.. jó rendben. Nem megyek sehova, de reggel amint tudlak felhívlak. Oké?
- Persze! Én addig szembesítem a tényekkel Ashley-t.
- Csak okosan csajszi! - nevetett Andy.
- Jók legyetek srácok! Még beszélünk!
- Rendben! Vigyázz magadra! Szia.
- Sziasztok!
Majd kikapcsoltam a telefont és az ágyamra dobva egy mély levegőt vettem. Most már biztos voltam benne. Ashley nem ússza meg szárazon, amit tett. Ha segíteni akart, hát segítsen. De azt garantálom, hogy a munkában nem lesz köszönet. Könyörtelen és határozott leszek. Végre megmutatom neki, milyen is az amikor nem minden alakul úgy, ahogy neki megfelel. Most majd meglátja milyen is vagyok igazából, ha valaki átver és kihasznál.
Készülj Ashley Purdy, mert mindenért megfizetsz!