* Chapter 13 - Baráti szívesség

Drága olvasóim!

Amilyen gyorsan csak tudtam meg is hoztam a folytatást! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, sokat jelent nekem, hogy mindig írtok valamit a részekhez. A folytatáshoz csak annyit fűznék hozzá, hogy még én magam sem voltam benne teljesen biztos, hogy így fogom folytatni..

----------------------------------------

A történtek után semmi kedvem nem volt előjönni a szobámból, ezért egész este csak a laptopom előtt ülve dolgoztam. Összeírtam a legfontosabb programokat, eseményeket amiket a konferencia előtt még le kell szerveznem, és szinte teljesen belemerültem a gépelésbe. Aztán gondoltam iszom egy pohár vizet.

Óvatosan kinyitottam az ajtóm. Ashley sehol. Átosontam a konyhába, gyorsan töltöttem magamnak egy pohárral és egy húzásra megittam. Mikor már azt hittem, hogy észrevétlenül vissza tudok menni a hálóba, hirtelen megszólalt a csengő. Ijedtemben majdnem felsikítottam. Erősen a számhoz szorítottam a kezem és egy mély lélegzetvétel után a bejárati ajtóhoz mentem.

- Szia Amber! Remélem nem zavarlak e késői órákban. - vigyorgott rám az én drága főnököm Mike.

- Szia. Öhm nem dehogy! Gyere csak be! - tártam ki előtte az ajtót - Valami gond van? Soha nem szoktál ilyenkor keresni..

- Nem nincs semmi. Minden a legnagyobb rendben megy. - nevetett fel jókedvűen.

- Hát akkor.. minek köszönhetem látogatásod? - kérdeztem bátortalanul.

- Igazából azért vagyok itt, hogy meg.. - kezdett bele, aztán a következő pillanatban Ashley lépett be a nappaliba.

Egy pillanatra megfagyott körülöttünk a levegő. Ashley csak értetlenül ácsorgott az ajtóban, én pedig hol Mike-re, hol erre az idiótára pislogtam, arra várva, hogy végre történjen valami. 

Legnagyobb meglepetésemre közelebb jött hozzánk, és bár vonakodva, de kezet nyújtott Mike-nak.

- Hello, Ashley Purdy.

- Jó estét! Mike Duartes. 

- Áh, szóval te lennél, az a sokat emlegetett nagyfőnök? - kérdezte gúnyosan, majd rám pillantott. Próbáltam nem oda figyelni rá, ezért ahelyett, hogy gyomorszájon vágtam volna, csak idiótán vigyorogtam.

- Te pedig, ha jól sejtem Amber "társa" vagy..

- Az azért egy kicsit túlzás, hogy a társam.. - vágtam közbe udvariasan - Mi csak..
- Egy baráti szívességet teszünk egymásnak. Van valami kifogásod talán? - lépett mellém szúrós tekintettel Ash.
- Fu de rossz kedvében van valaki. - nevetett furcsa grimaszt vágva Mike - Esetleg megzavartam valamit?
- Nem dehogy! Én csak..
- És ha igen? Csak nem zavar? - pimaszkodott továbbra is Ash.
- Már miért zavarna? Amber az alkalmazottam, semmi közöm a magánéletéhez.
- Valóban? Akkor áruld már el kérlek, hogy mi a fenét csinálsz itt nála? Ráadásul este..
- Azt hiszem ehhez neked nincs semmi közöd. Vagy talán te is az alkalmazottam vagy? - vágott vissza meglehetősen flegmán a főnököm.
Kezdtem egyre jobban összezavarodni.
A főnököm és Ashley vitatkozik egymással. Mike azt hiszi, hogy van köztünk valami.. Ashley pedig egy cseppet sem tagadja.. Mi a franc folyik itt?!
- Azt hiszem ebből mára elég is lesz. Mike.. nem tudom, hogy miért jöttél. Ne haragudj a kellemetlenségekért.. de talán jobb lenne, ha máskor..
- Semmi gond Amber. Inkább elmegyek. - indult el az ajtó felé - Úgy érzem a "barátod" nem szívesen lát itt.
- És milyen jól érzed! - kiáltott utána Ash.
- Öhmm.. ő nem a barátom.. - nyögtem zavaromban és gyilkos pillantásokkal az épp elvonuló Ashleyre meredtem.
- Majd később beszélünk! Örültem a szerencsének, Ashley!
- Hát még én! - vigyorgott idétlenül.
- Tényleg nagyon sajnálom.. - nyitottam ki neki az ajtót - Nem tudom mi ütött belé.
- Hagyd csak, nem érdekes. - legyintett - Akkor majd később. Viszlát.
- Szia! - intettem neki, majd becsuktam az ajtót és egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Ez borzasztóan kínos volt. Még jó, hogy Mike ilyen megértő és.. türelmes.
Idegesen beletúrtam a hajamba és dühödt léptekkel Ashley-hez mentem.
- Te normális vagy?! Szándékosan kiakarsz csinálni? - böktem a mutató ujjam mellkasába - Akadj már le rólam, a rohadt életbe! Miért kell mindenhol ott lenned? Teljesen rám telepszel, figyeled minden léptem, nem hagysz levegőhöz jutni. Mi a franc bajod van? - hadartam neki dühösen.
- Te figyelj Amber.. nem vettél észre ezen a Mike-on valami különöset? - kérdezte figyelmen kívül hagyva az előbbi leszúrásomat.
- Ez most hogy jön ide?
- Minek járkál fel hozzád éjnek évadján? Ellenőrizget? Vagy csak látni akar téged? Csak nem..
- Ezt most hagyd abba, jó? Mike a főnököm. Nincs köztünk semmi. Szigorúan munkakapcsolat. - ráztam hitetlenül a fejem - És egyébként is, ha lenne... SEMMI közöd hozzá! - kiáltottam az arcába.
- Pedig nekem egyáltalán nem ez jött le.. mármint a részéről. - nézett rám komoly arccal.
- Ashley! Most lett elegem.. Tudod mit? Ha annyira segíteni akartál, már tudom is hogy mi lesz a dolgod holnap. Szépen elmész és bevásárolsz mindent, amire csak szükségem van. - tettem karba a kezem.
- Áh.. szóval csicskáztatni fogsz..
- Hogy te mekkora egy paraszt vagy.. - dörzsöltem a homlokom - Miért nem tudunk egyszer, legalább egyetlen egyszer normálisan beszélgetni? - sóhajtottam, és inkább faképnél hagyva őt visszamentem a szobámba. Mielőtt becsuktam az ajtót, még hallottam, hogy utánam kiált.
- Bocs, hogy őszinte vagyok!

* Chapter 12 - Használd ki a lehetöséget!

Drága olvasóim!

Sajnálom, hogy már több mint 2 hónapja nem írtam nektek semmit..

Nem is szeretnék most mindenféle kifogásokkal előállni.. egyszerűen csak elveszi minden időmet a suli. Viszont azért van némi jó hírem is! Sikerült megírnom a folytatást, mint láthatjátok is, ez most kivételesen kicsit rövidebb lett, mint az eddigi részek. Többet akartam írni, de végül 2 részre szedtem a dolgokat és a következő részben lesz az, amit a végére hagytam volna. Lassacskán kezdenek egyre izgalmasabbak lenni az események. ;)

Remélem tetszeni fog mindenkinek.

Várom a véleményeiteket!

Jó olvasást! :)

----------------------------------------

Miután valamennyire sikerült megnyugodnom elmentem letusolni. Próbáltam kikapcsolni az agyam és nem foglalkozni vele, de nem igazán jött össze. Megállás nélkül azon gondolkoztam, mennyire naiv és ostoba voltam, hogy hagytam magam újra becsapni. Ashley és az ő ígéretei.. úgy érzem már soha többé nem fogok tudni megbízni benne. És ez - még akkor is hogy ha nem akarom beismerni magamnak - fáj. Nagyon fáj..

Ahogy kijöttem a fürdőből igyekeztem nem összefutni vele, így aztán egyenesen a szobámba mentem, ahol bemásztam az ágyamba és felhívtam Christiant. Miközben kicsöngött szorosan összehúztam magam a paplanon és köröm rágva vártam, hogy meghalljam a hangját.

Aztán végre felvette.

- Amber! Már egy csomószor kerestelek! Miért nem vetted fel? Jól vagy, minden..

- Christian mi a fene történt?! - szakítottam félbe idegesen - Azt ígérted, hogy segítesz és hogy idejössz. De még csak nem is szóltál hogy nem tudsz jönni. És.. mi az hogy Ashley-t küldöd magad helyett?! Ennyit jelent a barátságunk számodra? - kérdeztem remegő hangon.

- Amber.. én erről az egészről nem tudtam. Egész reggel a jegyemet kerestük a srácokkal és csak akkor jöttem rá, hogy mi történt, mikor Ashley szobájában mindent üresen találtunk. Hidd el, nem én akartam így! Soha nem hagynálak cserben! - magyarázta kétségbeesetten.

- Azt akarod mondani, hogy Ashley ellopta tőled a jegyet?
- Igen..
- Vajon miért nem vagyok meglepve rajta? - sóhajtottam fáradtan.
- De ugye nem bántott? Esküszöm, ha csak egy ujjal..
- Nyugi nem történt semmi komoly. Leszámítva, hogy hagytam magam hülyére venni.. újra.
- Ezt hogy érted? Várj kihangosítalak, itt vannak a srácok is.. - hadarta, aztán hallottam ahogy mozgolódnak körülötte, majd egy halk koppanásból arra következtettem, hogy lerakta a mobilt a dohányzó asztalra - Most mondhatod.
- Szia Amber!
- Hogy vagy csajszi? - kiabáltak a telefonba szinte egyszerre.
- Sziasztok! - köszöntem vissza nekik és muszáj volt elmosolyodnom.
- Mesélj, mit művelt már megint ez az állat? - hallottam meg Jake hangját.
- Kihasználta a hiszékenységem és megint jól átvert.. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy talán barátok is lehetünk. Tudjátok.. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőm - Mikor megláttam a reptéren.. nagyon megijedtem. Fogalmam se volt róla minek jött és mit akarhat. Aztán.. azt mondta, hogy segíteni akar nekem.
- Micsoda? Hogy ő segíteni? Na persze... - akadt ki Christian.
- Én is ezt gondoltam először. De ahogy ott állt előttem és beszélt.. úgy éreztem, hogy most az egyszer igazat mond. Képzeljétek még a taxit is kifizette helyettem.
- Azta.. tényleg lovagias tett volt.. - fújtatott tovább.
- Jaj már CC! Hagyd, hogy végig mondja. - hallottam meg Andy hangját.
- Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez az egész csak színjáték volt. Azt mondta nincs hova mennie, ezért hagytam hogy feljöjjön hozzám ide a hotelba. Erre.. a recepciós pultnál közli velem a nő, hogy már előre idetelefonált és félre tetetett egy csomagot. Életemben nem csalódtam még ekkorát.. Eltudjátok képzelni mit éreztem akkor? - suttogtam remegő hangon.
- Annyira sajnálom Amber! Holnap az első géppel odamegyek és mindent elintézek..
- Nem.. én sajnálom, hogy az előbb úgy neked estem. Még csak nem is tehettél semmiről én meg.. ne haragudj! - szipogtam.
- Kérlek ne sírj! Holnap minden rendbe jön, oké?
- Várjatok egy kicsit.. - szólalt meg Jake - Azt mondod, hogy Ashley még nálad van?
- Igen.. valahol itt van a lakosztályon.. de nem igazán érdekel merre. Miért?
- Ashley azt mondta, hogy neked akar segíteni.
- Igen, de még mindig nem értem mire akarsz kilyukadni..
- Pedig egyszerű..
- Micsoda? - kérdezte Jinxx.
- Figyelj. Szeretnél mindent visszaadni neki? Szeretnéd, ha megfizetne azért, amit tett?
- Nem tudom Jake.. ez a bosszúállósdi nem az én stílusom.
- Neked nem is kell semmit csinálnod. Majd Ashley elintézi maga.
- Tessék? Ezt nem értem..
- Hagyd, hogy segítsen neked. Hagyj rá minden munkát.
- Mi?! Neked elment az eszed.. - kiáltottam fel - Ashley még egy pizzát sem képes megrendelni, nem hogy egy egész céges rendezvényt összehozni..
- Félreértesz. Úgy értem a fizikai munkát hagyd rá. Tudod.. cipekedés, vásárlás, egyik helyről a másikra szaladgálás. Ezeket oldja meg ő, te pedig csinálod a magad dolgát..
- Mondasz valamit haver. - helyeselt Andy.
- Nem tudom srácok.. nekem ez nem tetszik.. - ellenkezett hevesen CC.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet lenne Jake.. mi van ha mindent elront? - kérdeztem tanácstalanul - Nem akarom miatta elveszíteni az állásomat is..
- Csak próbáld meg. Légy erős és ne hagyd magad! Használd ki a lehetőséget. Elvégre is ő akart segíteni neked.. ezért ment oda nem? Akkor meg?
- Még átgondolom..
- Ez hülyeség Jake! Honnan tudod, hogy nem csinál valami ostobaságot? Szerintem felejtsük el ezt az egészet. Amber holnap odamegyek és kész. - erősködött Christian.
- CC.. nem futamodhat meg mindig, ha Ash ott van. Nem menekülhet egész életében előle. A sarkára kell állnia és szembe kell szállnia vele. Képes rá!
- Igaza van Christian! - mondtam határozottan - Nem futhatok örökké. Meg kell tanulnom egyedül helytállni. Akár a munkáról, akár az életemről legyen szó.
- Biztos vagy benne?
- Menni fog! Bízz bennem! - válaszoltam magabiztosan.
- Akkor.. jó rendben. Nem megyek sehova, de reggel amint tudlak felhívlak. Oké?
- Persze! Én addig szembesítem a tényekkel Ashley-t.
- Csak okosan csajszi! - nevetett Andy.
- Jók legyetek srácok! Még beszélünk!
- Rendben! Vigyázz magadra! Szia.
- Sziasztok!
Majd kikapcsoltam a telefont és az ágyamra dobva egy mély levegőt vettem. Most már biztos voltam benne. Ashley nem ússza meg szárazon, amit tett. Ha segíteni akart, hát segítsen. De azt garantálom, hogy a munkában nem lesz köszönet. Könyörtelen és határozott leszek. Végre megmutatom neki, milyen is az amikor nem minden alakul úgy, ahogy neki megfelel. Most majd meglátja milyen is vagyok igazából, ha valaki átver és kihasznál.
Készülj Ashley Purdy, mert mindenért megfizetsz!

* Chapter 11 - A látszat néha csal

Legdrágább olvasóim!

Annyira hálás vagyok nektek! Olyan boldoggá tettetek ezzel a rengeteg visszajelzéssel, hogy úgy gondoltam megérdemlitek, hogy nagyon siessek a folytatással! Köszönöm a +2 feliratkozót is! El sem tudom mondani mennyire sokat jelent nekem, hogy itt vagytok!♥♥ Ezért nem is húzom tovább az időt.. itt is lenne a folytatás.

Jó olvasást! (:

 ----------------------------------------

Mivel más választásom nem volt, kénytelen voltam taxit hívni, hogy visszamehessünk a hotelba. Kicsit tartottam attól, hogy közvetlenül mellette kell majd ülnöm, de gondoltam majd megoldom valahogy. Ahogy beszálltunk a sárga járműbe, próbáltam a lehető legtávolabb húzódni tőle. Talán megérezte, hogy mennyire feszült vagyok, ugyanis ő is ugyanígy tett. Mindketten az ablakhoz húzódtunk és egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak a motor zúgását és az előttünk halkan szóló rádiót lehetett hallani. Idegesen rámarkoltam a kartámaszra és ajkamba harapva bámultam a mellettünk elsuhanó tájat.

Teljesen megőrültem? Képes voltam hagyni, hogy a közelemben lehessen az az ember, aki világ életében gyűlölt? Végül is csak azért jöttem el otthonról, hogy minél távolabb legyek tőle. Oké... részben a munka miatt is.. de akkor is. Amber ezt jól megcsináltad! Még szerencse, hogy nem egy szobában fogunk aludni.. vagyis.. a francba! 

Hirtelen eszembe jutott, nem biztos, hogy van még szabad szoba. A sajátomat is előre lefoglalta Mike. Ugye nem.. ugye nem kell majd együtt aludnom vele?

Tekintetemet Ashley felé fordítottam, aki még mindig az utat nézte, aztán mikor feltűnt neki, hogy bámulom, felém fordult. Szólásra nyitottam a szám, de még mielőtt bármit is mondhattam volna, a taxi lassulni kezdett, aztán megállt az út szélén. Csalódottan megráztam a fejem és a sofőrhöz fordulva elővettem a pénztárcám.

- 12$ 50 cent lesz. - pötyögött valamit az óráján, majd már adtam is volna oda neki egy 20-ast, Ashley azonban szó nélkül megelőzött. Értetlenül meredtem az arcára, mire ő még csak rám se nézve felkapta a táskáját és kiszállt a kocsiból.

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és én is kiszálltam. 

Mikor a taxi elhajtott, még megvártam amíg mellém ér Ashley, aztán már nem bírtam tovább. Rákérdeztem.

- Miért fizetted ki? Volt nálam annyi és amúgy is neked most spórolnod kellene.. 

- Nem vagyok annyira bunkó, hogy hagyom hogy egy nő fizessen helyettem is. - mondta még mindig rám se nézve és elindult fel a lépcsőn.

Én csak döbbenten követtem őt és életemben először nem jutottam szóhoz. Azt mondta, hogy "egy nő".. Már nincs több "ostoba liba" vagy "elkényeztetett csitri"? Mi a fene folyik itt? Valaki segítsen megérteni, különben úgy érzem megőrülök! A francba is! Ő Ashley Purdy! Hol van az a sok sértés és megalázás? Nem változhatott meg ennyire..

Mire én is felértem a bejárathoz és beléptem a hotel halljába, Ashley már a recepciós pultnál várakozott. Gyorsan odasiettem mellé, hogy megkérdezzem egyáltalán van-e még szabad hely. Ám mielőtt köszönhettem volna a pult mögött álló nőnek, Ő már megint beelőzött.

Ezúttal azonban egy cseppet sem esett jól, az amit hallottam.

- Jó napot! Ashley Purdy vagyok és pár napja telefonáltam ide, hogy hamarosan megérkezek. A hölggyel közös szobában lakunk és csak érdeklődnék, hogy meg-e van még az a csomag amit félre tetettem? - kérdezte teljes nyugalommal a hangjában, engem pedig egy pillanat alatt elöntött a düh.

Mi az, hogy pár napja telefonált? Hamarosan megérkezek? Tehát.. akkor hazugság volt az egész? Képes volt újra becsapni?

- Üdvözöljük a szállodánkban Mr. Purdy! Igen a csomag meg van és amint kényelembe helyezték magukat a lakosztályukon, az egyik alkalmazottunk máris felviszi Önöknek! - mosolygott mézes-mázosan a nő. Legszívesebben képen töröltem volna. Őt is és Ashleyt is.. De Ashleyt aztán főleg.

- Nagyon köszönöm! 

- Igazán nincs mit! Érezzék jól magukat! - mosolygott a nő, én pedig csak egy grimaszt vágva neki megragadtam Ashley karját és magam után húzva felmentem a szobámba. 

***

Hangosan becsaptam magunk után az ajtót és el kellett számolnom magamban legalább 10-ig, hogy ne essek neki egyből. Fel alá járkáltam a nappaliban, miközben Ő kényelmesen helyet foglalt a kanapén. Hogy lehettem ennyire hülye?! Tudhattam volna, hogy ez lesz! Annyira de annyira elegem van már belőle!

- Van róla fogalmad, mekkorát csalódtam most benned?! Újra! - álltam meg előtte karba tett kézzel - Hogy voltál képes azt hazudni, hogy nincs hova menned? Előre kiterveltél mindent igaz?! 

- Ha elmondom az igazat, soha nem hagyod, hogy itt maradjak.. - állt fel ő is. 

- Mekkora egy aljas... - kezdtem volna, de inkább elharaptam a mondatom végét, nehogy valami olyat mondjak amit később megbánok. Bár.. jelen pillanatban még azt sem bánnám meg, ha itt és most kilökném őt az ablakon.

- Nézd.. tudom nem erre számítottál. De a látszat néha csal.. - emelte fel védekezően a kezeit.

- Igen az már biztos. Már kezdtem azt hinni, hogy tényleg megváltoztál és hogy.. akár.. jóban is lehetünk. Erre te.. tönkretettél mindent. - fújtattam idegesen.

- Amber... ez még nem a világ vége. Csak egy ártatlan kis hazugság volt. Azért vagyok itt, hogy segítsek neked, emlékszel? Nem foglak bántani.. 

- Te segíteni nekem? Ezt itt és most elfelejtheted, ugyanis holnap az első géppel mész haza! Nem érdekel hogyan, nem érdekel mennyi idő alatt.. de elfogsz takarodni innen! - üvöltöttem a képébe, majd ott hagyva őt, kivágtattam az ebédlőbe. Persze most is utánam jött.

- Ne csináld ezt. Tényleg nem volt más választásom... - lépett mögém - Most.. gondolj bele. Szerinted belementél volna, hogy maradjak, ha azt mondom van foglalt szállásom? Nem.. 

- Én tényleg azt hittem, hogy megváltoztál. Azért is hittem neked. Mert esélyt akartam adni neked. De te ezt is elszúrtad. Mint mindent, ami eddig köztünk volt.. - fordultam szembe vele és bármennyire is küzdöttem ellene, a szemeim akaratlanul is könnybe lábadtak.

- Amber kérlek.. - nyújtotta felém a kezét.

- Ne! Ne érj hozzám.. - suttogtam dühösen - Hagyj végre békén és felejtsd el, hogy létezem! 

- Amber én.. 

- Gyűlöllek! - vágtam az arcába és közben mélyen a szemébe néztem.

Ezzel egy időben szabad utat engedtem a könnyeimnek is.

Láttam rajta, hogy nem erre számított és hogy talán még sajnálja is, hogy sírni lát. Hogy miatta sírok.  De már nem érdekelt. Becsapott és kihasznált. Újra és újra ezt játssza velem. Most az egyszer végre megadtam neki az esélyt, hogy jóvá tegye a bűneit. Próbáltam közeledni felé. De ő csak aljas módon átgázolt rajtam mindenféle megbánás nélkül.

Este az első dolgom az lesz, hogy felhívom Christiant. Nem érdekel hogyan, kerüljön  bármibe.. el kell tűnnie innen!

* Chapter 10 - Egy esélyt adj nekem!

Sziasztok!

Tudom, hogy sokat késtem a résszel és hogy így is csak egy nyúlfarknyi lett, de próbálok mindent úgy összerakni, hogy jól jöjjön ki. Köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon sokat jelentenek! Remélem tetszeni fog a folytatás, várom a véleményeket!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

- Mit keresel itt? És hol van Christian?!- kérdeztem halálra rémülten.

Nem sok választott el a sírástól, de nem akartam még ezt az örömöt is megadni neki. Erősnek kell látszanom előtte!

- Ahogy látod, CC nem tudott idejönni. Ezért vagyok itt én. Tulajdonképpen helyette jöttem. - dobta le a telepakolt sporttáskáját a földre. Ugye nem gondolta komolyan, hogy itt marad?

- Én.. én ezt nem értem. Megígérte, hogy itt lesz és hogy elhozza a dossziét! - túrtam bele a hajamba.

- Ja igen. Ezt neked hoztam.. - guggolt le a táskájához, majd egy fekete mappát vett ki belőle. Visszacipzározta a táskát és mosolyogva felém nyújtotta. Én csak értetlenül néztem rá.

- Ez micsoda? 

- Christian azt mondta, hogy valami fontos papír, ami neked kell. Nem néztem bele, de mikor a lakásodra mentünk érte, CC csak ennyit mondott róla.

- Te felmentél a lakásomra?! - vettem el tőle, és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, amint belenéztem és láttam, hogy nem hiányzik semmi.

- Istenem, itt van minden..

- Mondom, hogy nem nyúltam hozzá.. 

- Figyelj. Kösz, hogy elhoztad.. meg minden. De nekem most mennem kell. Jó utat visszafelé! - néztem félve a szemeibe, majd megfordultam és elindultam a kijárat felé.

Nem értettem semmit. Ashley idejött Chicagoba, csak azért hogy odaadja a dossziét nekem? Mi ütött ebbe? Világ életében utált engem. És Christian.. mi a fene történt vele? Most már mindegy is. A lényeg, hogy itt van minden és most már nyugodtan neki láthatok a prezentációnak. Ha túl leszek ezen az egészen, esküszöm elmegyek egy hétre Hawai-ra. 

Eddig nem is figyeltem semmire, de mikor a kijárathoz értem, az ablak tükröződésében észrevettem magam mögött Ashleyt. Mit akar tőlem?

- Még mindig itt vagy? Miért jössz utánam? - álltam meg előtte.

- Nem ismerem a környéket és mivel neked van helyed, ahol megszállhatsz arra gondoltam...

- Mii?! Na neeem! Arról szó sem lehet! - ráztam hevesen a fejem.

- Christian is veled lett volna. Én miért nem mehetek?

- Azért mert te nem ő vagy! Te Ashley vagy. Ashley Purdy, aki egész életében gyűlölt engem! - kiáltottam - Felfogod ezt az egészet?

- Nézd. Ami megtörtént az megtörtént. Felejtsük el a múltat és kezdjünk mindent elölről. - mondta, miközben megigazította vállán a táskáját.

- Mi van? Felejtsük el? Tudod te mennyit ártottál nekem?! Van róla fogalmad?

- Nem én voltam az egyetlen, aki megbántotta a másikat.. - suttogta, mindvégig a padlót nézve.

- Tessék? 

- Te sem voltál túlságosan kedves velem, ha jól emlékszem. - emelte rám pillantását.

- Hogy én? Te.. te teljesen megőrültél! Tudod mit? Menj haza. Semmi szükségünk nincs erre az örökös civakodásra. Jól meg leszek nélküled, hidd el. - indultam el, de ő megint csak utánam jött.

- Nem fogok haza menni. Most biztos nem! - mondta határozottan - Nem ezért jöttem ide.

- Hát akkor miért? Hogy mindenhol belém köthess és újra megalázhass? Kösz én ebből nem kérek! - suttogtam könnybe lábadt szemmel. Azt hiszem ennyit arról, hogy erősnek fogok látszani előtte.

- Azért jöttem, hogy segítsek neked. - szólalt meg pár perc csend után.

Váratlanul ért ez a kijelentése. Döbbenten néztem rá és nem tudtam eldönteni, hogy még mindig csak játszik velem, vagy most az egyszer komolyan beszél. Nem bíztam benne. Egyáltalán nem.

- Pont te? Segíteni akarsz nekem? Na persze..

- Nézd Amber. Tudom, hogy sok ostobaságot tettem veled és hogy megbocsájthatatlan. De hidd el, hogy most őszintén gondolom amit mondtam. Én komolyan segíteni szeretnék neked. Tudom, hogy egyedül vagy itt és, hogy nagy szükséged van valakire. - jött közelebb hozzám.

- De az nem te vagy Ashley. Értsd már meg! Én.. én nem tudok megbízni benned. És bizalom nélkül semmire nem megyek a segítségeddel. - sóhajtottam - Kérlek menj el. Jobb lesz így.

- Csak egy esélyt adj nekem! Bebizonyítom, hogy nincs igazad! Rendben?
- Nem tudom. Nem tudom, hogy hihetek-e neked egyáltalán.. - simítottam végig a homlokomon.
- Ha meg se próbálod, akkor soha nem fogod megtudni.. - lépett még közelebb felém.
Félve a szemeibe néztem, és teljesen mást láttam benne, mint eddig. Elszántságot és határozottságot. Fogalmam se volt róla mit tegyek. Annyira összezavarodtam. Mi van, ha újra becsap? Mi van, ha még többet árt nekem, mint eddig? Helyesen tenném ha... Mi van, ha megbánom? Vajon jól döntök?
- Jó legyen.. - sóhajtottam megadóan - De ha bármi olyat teszel, amit nem kell. Ha csak egy rossz szót szólsz..
- Ígérem, hogy minden rendben lesz! - jelentette ki felemelt fejjel, aztán kezébe vette a táskáját és elindult a kijárat felé - Akkor, megyünk vagy maradunk? - fordult vissza.
- Máris megbántam..  - ráztam meg a fejem, majd követtem őt.

* Chapter 9 - Meglepetés

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész. Ugye milyen gyorsan meghoztam? Teljesen bepörögtem, ami azt illeti. Nagyon izgulok és kíváncsi vagyok mit fogtok szólni a következő részekhez. Bár már a vége felé tartanánk. Annyi mindent tervezek, hogy azt elmondani nem tudom. Remélem tetszeni fog. Nem akarom sokáig húzni az időt, úgy hogy...

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

 

Christian és a srácok már órák óta hívogatták Ashleyt és Ambert, de még mindig nem tudták elérni őket. Teljesen kétségbeesett. Aggódott a lány miatt, de a szíve mélyén valójában Ashley-ért is aggódott. Elképzelése sem volt, hogy mit akarhat egyes egyedül abban a nagyvárosban. Mindemellett dühös is volt. Dühös volt magára, hiszen nem vigyázott eléggé. Hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Úgy érzi cserben hagyta a lányt. Eddig mindig számíthatott rá, mindig ott volt mellette. Ha bármi baj volt, segített. És most.. egy apró botlás miatt, mi történt? Nem figyelt eléggé és még csak észre sem vette, hogy Ashley ellopta tőle a repülőjegyet. Ez az egész az ő hibája. És ha a lánynak valami baja esik, ha kirúgják a munkahelyéről, amiért nem kapta meg időben a dossziét, ha Ashley újra megbántja és megalázza... Az csakis az ő hibája lesz.

- Minden rendben haver? - lépett be a szobájába Jake.

- Nem igazán.. 

- Még mindig amiatt aggódsz, hogy Ashley Chicagoba ment? - ült le mellé az ágyra.

- Az én hibám az egész.. - sóhajtott.

- Miért lenne a te hibád? Ashley fejéből pattant ki ez az ötlet, az ő saját hülyesége minden. 

- Megígértem Ambernek, hogy mindig vigyázok rá.. és most tessék. - túrt bele idegesen a hajába.

- Figyelj CC. Nem hiszem, hogy Ash lenne olyan idióta, hogy direkt azért menjen a lány után, hogy ártson neki. Mi van, ha most az egyszer teljesen más szándéka van? - fogta meg a barátja vállát.

- Mégis mi lenne az Jake?! Szerinted Ashley azért ment Amber után, hogy segítsen neki? Ember.. kezdettől fogva utálta őt. Soha nem jöttek ki jól. Ezt te is nagyon jól tudod. - fújtatott dühösen.

- Tudom. De az emberek változnak. Mi van, ha Ashley is megakar változni? 

- Soha a büdös életben nem fog megváltozni. Örökre egy aljas szarkavaró marad.

***

Pár órával a gép érkezése előtt úgy döntöttem, hogy egy kicsit sétálok a városban. A cuccaimat a szállodában hagytam, hogy nyugodtan kiszellőztethessem a fejem. Ahogy az utcán sétáltam és a kirakatok előtt nézelődtem, eszembe jutott az első munkanapom a cégnél. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy egyszer idáig eljutok. Már gyerek korom óta nagy álmaim voltak. Nagy célokat tűztem ki magam elé. De soha nem gondoltam volna, hogy Chicagoba visz a sors.

Még most is emlékszem milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy enyém az állás. Az első dolgom az volt, hogy elújságoljam a srácoknak. 

Izgatottan nyomtam meg a csengőt és már alig vártam, hogy bemehessek. Pár másodperccel később Jinxx nyitott ajtót és mikor meglátta, hogy én vagyok az, mosolyogva üdvözölt.

- Szia Amber! Hát te? Mesélj mi újság veled? - ölelt szorosan magához.

- Jó hírt hoztam! Nagyon jó hírt. Odabent a többiek előtt mindent elmondok. - nevettem vidáman és behúztam magam után a nappaliba.

- Sziasztok srácok! - köszöntem a bent lévőknek.

- Amber!

- Mi szél hozott?

- És mire fel ez a jókedv? - jött oda hozzám Christian és ő is megölelt.

- Képzeljétek! - ültem le a kanapéra - Végre van állásom!

- Micsoda?

- Nem mondod komolyan?

- De igen! Nem rég voltam egy rendezvényszervező cégnél állásinterjún, és ma felhívtak. Azt mondták, hogy megkaptam az állást! - meséltem lelkesen.

- Ez szuper! - örvendezett Andy.

- Gratulálok! Megérdemelted ezt a munkát. - szorított magához Jake.

- Annyira boldog vagyok most. Végre van munkám. Eltudjátok képzelni milyen jó? Azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna! 

- Nagyon sok szerencsét szeretnék kívánni neked, remélem megtudod valósítani a legnagyobb álmaidat is és minden úgy sikerül az életben, ahogy az a legjobb számodra! Büszke vagyok rád! - lépett elém Christian, majd ahogy rá néztem és megláttam a szemeiből áradó büszkeséget és boldogságot, könnybe lábadtak a szemeim. - Ne sírj te lány! Inkább örülnöd kellene!

- Örülök is, csak.. Annyira boldog vagyok, hogy megismerhettelek Titeket. Nagyon szeretlek benneteket és.. és szeretném, ha tudnátok, hogy számomra.. Ti vagytok az én családom! - néztem fel rájuk könnyes szemmel.
- Istenem te csaj! Gyere ide.. - jött oda hozzám Jinxx és letörölte a könnyeimet, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Csoportos ölelééés! - kiáltotta Andy, mire mindannyian körém álltak és szorosan átöleltük egymást.
Ott akkor, abban a pillanatban tudtam és éreztem, hogy mellettük igazi családra, igaz barátokra leltem. Soha nem fogom tudni elégszer meghálálni nekik azt a sok mindent, amit értem tettek.
Azonban ez a meghitt családi pillanat nem sokáig tarthatott, ugyanis a következő pillanatban megjelent Ashley.
- Mi ez a nagy ölelkezés? - állt meg előttünk egy doboz sörrel a kezében.
- Ambernek sikerült munkát szereznie és éppen ezt "ünnepeljük" - válaszolt neki Jake.
- Vagy úgy. Szóval akkor ez azt jelenti, hogy végre te is kiléptél a munkanélküliek köréből? 
- Nagyon vicces vagy Ash.. - forgatta a szemeit Christian.
- Most miért? Egyszer mindenkinek sikerül.. - vonta meg a vállát és helyet foglalt a kanapén.

Sokszor eszembe jut az első találkozásunk. Nem voltam a legkedvesebb vele, de meg kell értenie, hogy abban az időszakban nagyon nehéz életem volt. Lehet, hogy nem kellett volna annyira keményen bánnom vele? Istenem.. miket is beszélek. Nem szabad egy csöpp lelkiismeret furdalást éreznem sem, amiatt ami akkor történt. Azóta ő is nagyon sok rosszat tett ellenem. Folyamatosan megalázott és belém kötött. Egy perce sem hagyott békén. Amikor csak meglátott, rögtön tudta hol és mivel tudja nekem a legnagyobb fájdalmat okozni. Lehet, hogy nem tudja mi történt velem. Lehet, hogy nem tudja mennyi szörnyűségen kellett keresztül mennem. De akkor sincs joga ahhoz, hogy így bánjon velem. 

Ashley Purdy egy önző és aljas ember, aki soha nem fog megváltozni..

***

Ashley Purdy fáradtan döntötte fejét a repülő ablakának és onnan kémlelte az elé táruló látványt. Az elmúlt pár órában rengeteg ideje volt arra, hogy átgondolja az eddigi életét. Hogy mit is tett valójában, mennyi mindent rontott el. Eljött Chicagoba, ellopta Christian jegyét, mindezt úgy hogy senki nem tud róla. Kétségbeesetten pillantott a mellette heverő mappára és akaratlanul felmerült benne a kérdés, vajon tényleg jó ötlet volt ez az egész? Mi van, ha nem sikerül a terve? Bármikor megérkezhetnek és miután leszállt a gép, már nem fogja tudni megváltoztatni a történteket. Csak remélni tudja, hogy a dolgok jól fognak alakulni és hogy hamarosan Amber is más szemmel látja a dolgokat. Fogalma sincs róla mennyi időt kell majd itt töltenie, de meg tesz mindent azért, hogy sikerrel járjon. Aztán, ha sikerült a terve, hazautazik és soha többé nem lesz gondja se Amberrel se senki mással a világon. Mindent elfelejthet és mindenki élheti azt az életet, amit azelőtt élt.

***

Nem sokkal 5 óra előtt már idegesen toporogtam a reptér várójában. Miután visszaértem a szállodába a sétálás után, rá kellett jönnöm, semmit nem segített. Folyamatosan rossz érzés kerülgetett és nem tudtam, hogy miért. Hiszen Christian bármelyik pillanatban megérkezhet, odaadja a mappát, én elkészítem a prezentációt és minden rendben lesz.

Nem bírtam már tovább ülni, így inkább felálltam és járkálni kezdtem. Hol az órámat néztem, hol a beszálló kaput. Rettenetesen ideges voltam. Beletúrtam a hajamba, majd egy mély levegőt véve újra leültem. 

Néhány perccel később azonban megszólalt a hangosbemondó, miszerint a gép megérkezett és az utasok bármelyik pillanatban kijöhetnek. Gyorsan felpattantam és a kapukhoz siettem. Hol késik már? Hirtelen észrevettem, hogy az emberek elkezdtek kiszivárogni. Mosolyogva elindultam feléjük, ám Christiant sehol nem láttam. Kezdtem kétségbeesni. Lehet, hogy mégsem jött el? Vagy mi van, ha rossz gépre szállt? Nem, Amber ezt hagyd abba. Christian tuti jó gépre szállt és bármikor itt lehet.

Aztán, mikor megfordultam végre megláttam egy fekete hajú férfit. Az arcát nem láttam, de így is biztos voltam benne, hogy ő az. Mosolyogva megindultam felé, nagy nehézségek árán átrágtam magam a tömegen, és mikor már senki nem volt körülöttem, megálltam nem sokkal előtte. Láttam, hogy észrevett engem, mivel ő is elindult a tömegen keresztül felém. Egy hatalmas megkönnyebbült sóhajjal integetni kezdtem neki, és már alig vártam, hogy odaérjen hozzám, hogy aztán szorosan magamhoz ölelhessem.

Ám ami ezután következett, egyáltalán nem számítottam rá.

Mikor a fekete hajú férfi, megállt előttem, a mosoly ami korábban az arcomat díszítette, egy másodperc alatt eltűnt, és a megkönnyebbültség helyébe csak az értetlenség, kétségbeesés és düh keveréke férkőzött. Nem hittem a szememnek. Hogy kerül ide? És egyáltalán mit keres itt? Christian.. hol van Christian? Ijedten hátrálni kezdtem, majd a fekete hajúra mutatva megszólaltam.

- Te?! 

A személy, aki előttem állt, nem volt más mint az egyetlen, önző és aljas Ashley Purdy.

- Meglepetés! - tárta szét előttem karját, széles mosollyal az arcán.

~~~~~

Mára ennyi. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)

* Chapter 8 - Úton a jó öreg Chicagoba

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást! Talán hamarabb is érkezett - na jó csak vicc volt, persze hogy hamarabb - mint az előző rész. Remélem tetszeni fog, véleményekkel csak bátran! Köszönöm az előző részekhez érkezett pipákat, ha már hozzászólást csak egyet kaptam, azért nekem ez is fontos! A következő résztől beindulnak az események, talán már sejtitek is hogy mire gondolok.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Reggel mikor felébredtem, úgy éreztem a gyomrom nem nagyobb, mint egy alma. Rettenetesen ideges voltam. Tudtam, hogy Christian gépe nemsokára landol a reptéren és hogy miután a kezemben tartom a mappát, már nem lesz semmi gond, de valami mégsem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, hogy ma még valami történni fog.
Nyugtalanul kikecmeregtem az ágyból és magamra kapva egy köntöst, bementem a fürdőbe lezuhanyozni. A friss langyos víz valamelyest enyhítette a bajom, de a gondolataimból akkor sem tudta elűzni ezeket a nyomasztó érzéseket. Gyorsan megszárítkoztam aztán már felöltözve megreggeliztem. Igyekeztem jó formába hozni magam, hogy Christiannak semmi se tűnhessen fel.
Aztán, amikor már azt hittem lesz egy szabad  délelőttöm, hirtelen valaki kopogtatott.
Sietve az ajtóhoz mentem és mikor megpillantottam a főnököm, azt hittem elájulok.
- Mike! Te mit keresel itt.. mármint, úgy értem. Történt valami? - hadartam zavaromban.
- Neked is jó reggelt Amber! - bólintott mosolyogva - Csak azért jöttem, hogy megnézzem minden rendben halad-e.
- Persze! Minden a legnagyobb rendben! - vágtam rá, talán túl gyorsan is.
- Biztos? Mintha nyugtalan lennél. Esetleg segítségre van szükséged valamiben? - kérdezte, majd egy kissé belökte az ajtót, hogy belépjen. Ezt megakadályozva azonban gyorsan megtámasztottam azt a kezemmel. Nem szabad most bejönnie. Még a végén észreveszi, hogy nincs meg a dosszié.
- Nem! Semmi tényleg. Csak kicsit rosszul aludtam. Tudod az időeltolódás meg minden.. -  hadonásztam a kezemmel.
- Áh vagy úgy. Értem. És mi a helyzet a segítőddel?
- Már úton van és nemsokára landol a gépe. Hidd el minden rendben lesz! - fogtam meg a vállát, bár talán inkább magamat próbáltam ezzel nyugtatni, és nem őt.
- Remélem is. - húzta ki magát - Most mennem kell. Van egy pár elintézni valóm.
- Rendben. Minden jót Mike. - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Viszlát. - intett, majd becsuktam az ajtót és egy megkönnyebbült sóhajjal nekitámasztottam a hátam.Vajon mikor ér már ide?
Remélem, hogy tényleg minden rendben fog menni. Nagyon remélem..

***

Ez a reggel a srácoknál sem indult túl fényesen. Jake és Andy a konyhában reggeliztek, eközben pedig a tegnapi veszekedésről beszélgettek.
- Nem tudom mi a bánat üthetett ebbe az emberbe. - kortyolt bele a kávéscsészéjébe Andy.
- Nagyon fura mostanában. Szinte teljesen kifordult magából.
- Szerintem is. Ashley soha nem volt ilyen. Mióta volt az az eset Amberrel.. kezelhetetlen.
- Attól tartok, ha ez így megy tovább, annak nem lesz jó vége. - ült le a konyhaasztalhoz Jake.
- Minek nem lesz jó vége? - lépett be két ásítás között Jinxx - Van kávé áááh szuper! - majd gyorsan oda is állt a kávéfőzőhöz és töltött magának egy csészével.
- Ashley-ről beszélgetünk. Tudod, ami közte és Amber között zajlik.
- Jaja. Elég érdekes dolgokat csinál mostanság. - ült le ő is Jake mellé.
- Jut eszembe Christiannak nem kellett volna már rég elindulnia? - csatlakozott hozzájuk Andy.
Aztán, mint akit csak emlegetni kellett, hirtelen beviharzott a konyhába Christian. Rettenetesen idegesnek tűnt.
- Valami baj van CC? - kérdezte Andy.
- Baj? Az nem kifejezés! - támaszkodott neki a konyhapultnak.
- Mi történt?
- Nincs meg a repjegyem.
- Micsoda? De hát hova tűnt? - lépett mellé meglepve Jinxx.
- Van egy pár tippem, de azt hiszem Ashley erről sokkal többet tudna mondani. - morogta az orra alatt.
- Tényleg és ő vajon hol van? Ilyenkor már rég kajálni szokott. - állt fel most már Jake is, majd a kezébe kapott egy almát.
- Megmondjam hogy hol van? Úton a jó öreg Chicagoba! - vágott rá egyet a pultra.
- Mi van?
- Ennek elment az esze. Mit akar ott? - hitetlenkedett Andy.
- Mi van ha készül valamire?
- Amber tudja már?
- Nem tudom, de ha egyszer is visszajön és a kezeim közé kapom én..
- Srácok srácok nyugiii!! - emelte fel a kezeit figyelmeztetően Jake - Még nem tudunk semmi biztosat. Csak annyit, hogy CC-nek nincs meg a jegye és Ash eltűnt.
- Ez éppen elég bizonyíték! - kiáltotta a dobos.
- Azt ajánlom, hogy hívjuk fel őket telefonon. Én hívom Ash-t, ti próbálkozzatok Ambernél.
- Rendben.
Mire mindenki előkapta a mobilját és egymás után próbálkoztak a hívással. Azonban egyiküket sem tudták elérni. Christian majd szétrobbant a dühtől. Soha nem gondolta volna, hogy a legjobb barátja ilyesmire képes. Mit akarhat attól a szerencsétlen lánytól? Nem szenvedett már eleget így is miatt? Ha bármi történik vele, ha csak egyetlen rossz szót is hall róla, kicsinálja.
- Christian! Mit is akartál te pontosan csinálni Chicagoban? - kérdezte Andy.
- Egy dossziét kellett volna elvinnem Ambernek.. - válaszolta, mire hirtelen mindenki elhallgatott.
- A dosszié. - suttogta Jake.
- Én megnézem a szobámban, ti keressétek nála! - kiáltotta CC, majd gyorsan felszaladt az emeletre.
Végig nézett mindent a szobájában. Benézett az ágya alá, feltúrta a szekrényét is, de a mappát nem találta sehol sem. Ez csak egyet jelenthet. És ha valóban az történt, amire gondol.. abból szörnyű dolgok sülhetnek ki.
- Christian! Átkutattuk a szobáját, de nem találtuk sehol. És az a legrosszabb, hogy még a ruhái és a cuccai is eltűntek. - lépett be a szobájába Jake és Andy.
- Elvitte magával! A rohadt életbe! - vágott a földhöz egy üres dobozt - Ashley Purdy ezért még nagyon megfizetsz!

~~~~~

Mára ennyi. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)

Facebook oldal

Sziasztok!

Újdonsággal érkeztem! Egy kósza ötletem támadt, aminek az lett a vége, hogy ténylegesen megcsináltam. Elkészítettem az BVB blogjaimnak egy FB oldalt. Ezentúl az alábbi linken bármikor elérhettek, üzenhettek is és nyomon követhetitek a Black Veil Brides Fanfiction Translations és az Unholy nevű oldalak tevékenységeit, illetve legfrissebb híreit is! Igyekszem minden nap újdonságokkal jelentkezni, remélem Ti is csatlakoztok! :)

 ----------------------------------------

 

Íme a link:

Black Veil Brides Fanfictions

 Nyugodtan nézzetek be, like-oljátok és figyeljétek a legújabb infókat! 

* Chapter 7 - Emlék..

Sziasztok!

Megpróbáltam sietni a folytatással. Tudom nagyon sokat késtem vele, de elég sok dolog összejött mostanában. Igyekszem hozni a folytatást. A résszel kapcsolatban pedig csak annyit említenék meg, hogy hát, mint látjátok elég lassan haladunk a történésekkel, de pánikra semmi ok, hamarosan felgyorsulnak az események! Köszönöm az eddigi véleményezéseket és csillagokat, sokat jelentenek nekem!

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Miután hazaértek, egy szót sem szóltak egymáshoz. Talán jobb is volt, mivel amilyen állapotban voltak, félő volt hogy valami olyasmit is egymás fejéhez vágnának, amit később nagyon megbánnának. Így aztán csak feldúltan a nappaliba mentek, ahol a többiek mind meglepetten figyelték a duzzogó párost. Egyedül csak Jake mert megszólalni.

- Hát belétek meg mi ütött? - kérdezte értetlenül - Történt valami?

- Csak a te idióta barátod, az történt.. - válaszolta Christian, majd a mappát a dohányzóasztalra dobva, elterült a kanapén.

- Én azt hiszem inkább felmegyek a szobámba.. - morogta Ashley és már el is tűnt.

- Mi ez az egész CC? - ült le barátja mellé Andy.

- Csak a szokásos hülyesége.. - nyögte unottan, majd karba szorított kézzel felsóhajtott.

***

Ashley sietős léptekkel felment a lépcsőn és a szobájába érve egyenesen az ágyára vetette magát. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy újra meg újra végig hallgassa Christian prédikációját. Elég volt neki az, amit Amber lakásán kapott...
Ekkor hirtelen eszébe jutott a lány.
Már lassan 1 hónapja nem látta. A karácsonyi ebédkor való elválásuk nem épp a legkellemesebb körülmények között zajlott. Ostoba módon akkor is csak magára gondolt és ok nélkül letámadta őt. Mindig keresztbe tett neki. Teljesen igaza volt mindenben a barátjának. Ezzel a viselkedésével tönkre teszi a lányt. Még most is emlékszik az első találkozásukra. Soha nem fogja elfelejteni azt az éjszakát.

A srácokkal épp egy buliban voltak. Nagyon jó volt a hangulat, a pia is rendesen fogyott, de egy idő után meg is érezte a hatását. Aztán végül már annyira fájt a feje, hogy nem bírta tovább és miután szólt Christianéknak, inkább haza ment. Nagy nehézségek árán felbotorkált a lépcsőn, majd befordulva a folyosóra egy ismeretlen alakot pillantott meg a bejárati ajtó előtt kuporogni. A fekete gitáros csak értetlenül az idegen elé állt, mire az ijedten ráemelte a pillantását.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte kíváncsian.
- Nem.. én csak.. 
- Valami baj van?
- Nem nincs. Én csak.. - dadogta halálra rémülten az idegen - Nem kellett volna idejönnöm. - simított végig a fején, ezzel lehúzva a kapucniját.
Ashley csak ekkor vette észre, hogy az az idegen valójában egy lány. Elgyötört arca talán csak még jobban torzította az amúgy is törékeny megjelenését. Hófehér bőre néhol már kipirult a sós könnycseppektől, melyek szinte teljesen elhomályosították a szemeit.
- Biztos, hogy minden rendben? Elég ramatyul nézel ki.. 
- Mondtam már, hogy nincs semmi.. én csak.. Christiant keresem. - nyögte ki nehézkesen.
- Christiant? És mégis milyen ügyben?
- Ezt vele szeretném megbeszélni.
- Attól tartok ez most nem fog menni, mivel nincs itthon. - sóhajtott a gitáros, mire a lány kétségbeesetten felegyenesedett, ezzel szemtől szembe nézve vele.
- Hazudsz.. miért hazudsz nekem?
Végignézve a lány könnyes arcán Ashley rögtön tudta, hogy a lánynak sürgősen segítségre van szüksége. Nem tudta mit tehetne, hiszen alig 5 perce találkozott vele. Legjobbnak látta, ha beviszi a lakásba és felhívja Christiant, hogy jöjjön haza.
- Az igazat mondtam. Tényleg nincs itthon. Viszont, ha most bejössz velem a lakásba felhívhatom neked. Ha szeretnéd.. - nyújtotta feléje a karját.
A lány azonban csak ellenségesen ellökte magától őt, és szorosan összehúzva maga körül a kabátját hátrálni kezdett. Látszott rajta, hogy alig áll a lábán. Mozdulatai is teljesen bizonytalanok voltak.
- Figyelj. Én csak segíteni szeretnék neked. Ilyen állapotban nem kellene egyedül elindulnod.
- Nincs szükségem a segítségedre. Nekem Christiannal kell beszélnem! - lépett még egyet hátra, mire a lábai papírvárként összeomolva kényszerítették volna a földre, ám az utolsó pillanatban Ashleynek még sikerült elkapnia őt.
- Oké most lett elegem. Szépen bejössz velem és mindent elmesélsz magadról. - emelte türelmetlenül a karjaiba a lányt és besétálva vele a nappaliba lerakta őt a kanapéra.
- Mondtam, hogy nincs szükségem a segítségedre.. - dacolt továbbra is a lány.
- Elárulnád, hogy mégis mi a fene ütött beléd?! - emelte fel a hangját - Ide jössz a lakásunk elé. Játszod a megtört áldozat szerepét és sajnáltatod magad, aztán én próbálok segíteni rajtad. Te meg csak bunkón elutasítod azt? Mi van veled? Miért olyan eget rengetően fontos, hogy beszélj Chritiannal?
- Semmi közöd hozzá. - suttogta a lány.
- Oké értem. Akkor legalább a nevedet elárulod?
- Amber.. - nézett mélyen a gitáros szemeibe.
- Amber. Nagyszerű. Maradj itt, én addig felhívom Christiant. - utasította, majd elővette zsebéből a mobilját és immáron teljesen kijózanodva tárcsázta a barátja számát.

***

- Mondjad! - vette fel néhány perccel később a telefont CC.
- Ash vagyok. Van itt egy lány és téged keres. Valamilyen Amber. Totál magába van zuhanva a csaj. Itt sír és egyre csak azt hajtja, hogy beszélnie kell veled. Én mondtam neki, hogy nem vagy itthon, de akkor sem tágít. Fogalmam sincs hogy m..
- Várj várj! Azt mondtad Amber? - szakította félbe hirtelen.
- Igen, miért?
- Máris megyek. 5 perc! - hadarta, majd letette.

***

- Most beszéltem vele és azt mondta.. - sétált vissza a nappaliba, ám a lány addigra már eltűnt - Amber? Amber merre vagy? - próbálta előhívni, de mivel nem reagált kénytelen volt körbejárni a lakásban. Biztos elbújt az egyik szobában.
Miután körbejárt mindent és csak a fürdőszoba maradt hátra, némi aggodalom fogta el. Miért ment oda? Csak nem készül valamire?
Sietős léptekkel berontott az ajtón, ám az elé táruló látvány egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre számított.
- Jó Isten! Te meg mit csinálsz itt?! - kiáltott dühödten, majd leguggolt a földön ücsörgő lány elé - Hallod amit kérdeztem?! - fordította maga felé a lány arcát.
- Hagyj már végre békén! Nem érted, hogy egyedül akarok lenni?! Nincs szükségem rád és a segítségedre! - üvöltött a lány.
- Jó akkor tudod mit? Csinálj amit akarsz.. - és ezzel felállt, kisétált a fürdőből és hangosan becsapva maga mögött az ajtót ott hagyta a lányt.

***

Pár percen belül CC meg is érkezett. Kétségbeesetten rontott be a lakásba.
- Hol van? - indult el a gitáros felé.
- A fürdőben. Egyszerűen nem tudtam szóra bírni. Aztán csak úgy fogta magát és bezárkózott. - magyarázta Ash, mire a dobos sietős léptekkel a fürdőbe ment.
Már legalább negyed órája odabent voltak és Ashleynek fogalma sem volt arról, mit tehetne. Menjen be hozzájuk? Segítsen? Mi van ha zavarná őket? Inkább nem csinált semmit, hanem továbbra is türelmesen várt a kanapén.
Aztán egyszer csak végre kinyílt a mosdó ajtaja. A lány zokogva átkarolta Christian nyakát, aki szorosan magához ölelve vezette ki onnan. Ash tehetetlenül pattant fel a kanapéról és odalépett a lányhoz. 
- Segíthetek valamiben CC? - nézett a dobosra.
- Hagyj már végre békén! Nem érted, hogy semmi szükségem rád. Nem tudsz rólam semmit sem, akkor meg hogyan akarsz segíteni?! - üvöltötte le gorombán a lány.
Ashley hirtelen megszólalni sem tudott a döbbenettől. Csak ott állt teljesen összezavarodva. 
Aztán hirtelen eszébe jutott valami. A lány emlékeztette valakire. Nagyon is. Egy fiatal lány, aki szintén segítségre szorult. Ő ostoba pedig meg is tett mindent azért, hogy segíthessen rajta. Mindezek után pedig mi történt? A lány eldobta magától, mintha csak egy használt rongy lett volna.
Nem. Azt már nem. Nem hagyja, hogy újra megtörténjen vele minden. Most már senki nem fogja őt kihasználni. Senki nem fog nevetni rajta.
Ökölbe szorított kézzel a barátjára nézett, aki csak együtt érzően megrázta a fejét, jelezve, hogy hagyja az egészet. Kifújta az eddig bent tartott levegőjét és dühtől fűtve kiviharzott a szobából.

Attól a naptól kezdve, ha csak megpillantotta a lányt elfogta a düh. Igaz, hogy nem ismerte és nem értette miért viselkedett akkor úgy, ahogy. De úgy gondolta senkinek nincs joga ahhoz, hogy így bánjon vele. Hiszen ő nem tett a lány ellen semmit. Épp ellenkezőleg. Segíteni akart rajta. Erre a lány csak idegesen leüvöltötte a fejét. Mérhetetlen harag gyűlt benne a lány iránt. Ezért is történhetett meg az, hogy bármikor belekötött. Még csak hozzá se kellett szólnia, rögtön tudta mivel dühítheti fel a legjobban.
Azonban ma már mindent teljesen másképp gondol. Most már megértette, hogy miért volt olyan furcsa, olyan ingerült a lány. Nemrég elvesztette a szüleit és Christian volt az egyetlen, aki egyáltalán tudott erről az egészről. Ő volt az egyetlen, aki akkor segíteni tudott rajta. Most már tudja, a lány nem azért mondta azt a sok ostobaságot, mert úgy is gondolta. Csak össze volt zavarodva.
Éppen ezért be kell bizonyítania a lánynak is és a barátainak is, hogy nem olyan mint amilyennek eddig beállította magát. Sokáig játszott. Talán túl sokáig. De most eljött az ideje a változásnak. Segíteni fog a lánynak, még akkor is, hogy ha ő azt nem akarja. És már pontosan tudja, hogy mindezt
hogyan tudja megtenni.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)

* Chapter 7 - Emlék.. [Előzetes]

Sziasztok drágaságaim!

Tudom, hogy már vagy ezer éve nem hoztam olvasni valót. Rettenetesen sajnálom és remélem azért megértetek, hiszen mégiscsak egy hét múlva érettségizem. Nagyon izgulok. A kis érettségik szerencsére jól sikerültek. Szóbelinél törit húztam, ami ötös lett. A matek írásbeli pedig négyes. Imádkozzatok értem, hogy élesben is így menjen! 

Kárpótlásul azonban hoztam nektek egy viszonylag hosszabb előzetest a következő részből, ami ha minden jól megy 1-2 héten belül fent is lesz! Remélem még megvannak az olvasóim és azt is remélem hogy tetszeni fog ez a kis részlet! A napokban továbbá terveim közé vettem egy sablon váltást. Nemsokára meg is látjátok milyen lesz az új kinézet!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Már lassan 1 hónapja nem látta. A karácsonyi ebédkor való elválásuk nem épp a legkellemesebb körülmények között zajlott. Ostoba módon akkor is csak magára gondolt és ok nélkül letámadta őt. Mindig keresztbe tett neki. Teljesen igaza volt mindenben a barátjának. Ezzel a viselkedésével tönkre teszi a lányt. Még most is emlékszik az első találkozásukra. Soha nem fogja elfelejteni azt az éjszakát.

A srácokkal épp egy buliban voltak. Nagyon jó volt a hangulat, a pia is rendesen fogyott, de egy idő után meg is érezte a hatását. Aztán végül már annyira fájt a feje, hogy nem bírta tovább és miután szólt Christianéknak, inkább haza ment. Nagy nehézségek árán felbotorkált a lépcsőn, majd befordulva a folyosóra egy ismeretlen alakot pillantott meg a bejárati ajtó előtt kuporogni. A fekete gitáros csak értetlenül az idegen elé állt, mire az ijedten ráemelte a pillantását.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte kíváncsian.

- Nem.. én csak.. 

- Valami baj van?

- Nem nincs. Én csak.. - dadogta halálra rémülten az idegen - Nem kellett volna idejönnöm. - simított végig a fején, ezzel lehúzva a kapucniját.

Ashley csak ekkor vette észre, hogy az az idegen valójában egy lány. Elgyötört arca talán csak még jobban torzította az amúgy is törékeny megjelenését. Hófehér bőre néhol már kipirult a sós könnycseppektől, melyek szinte teljesen elhomályosították a szemeit.

- Biztos, hogy minden rendben? Elég ramatyul nézel ki.. 

- Mondtam már, hogy nincs semmi.. én csak.. Christiant keresem. - nyögte ki nehézkesen.

- Christiant? És mégis milyen ügyben?

- Ezt vele szeretném megbeszélni.

- Attól tartok ez most nem fog menni, mivel nincs itthon. - sóhajtott a gitáros, mire a lány kétségbeesetten felegyenesedett, ezzel szemtől szembe nézve vele.

- Hazudsz.. miért hazudsz nekem?

Végignézve a lány könnyes arcán Ashley rögtön tudta, hogy a lánynak sürgősen segítségre van szüksége. Nem tudta mit tehetne, hiszen alig 5 perce találkozott vele. Legjobbnak látta, ha beviszi a lakásba és felhívja Christiant, hogy jöjjön haza.

- Az igazat mondtam. Tényleg nincs itthon. Viszont, ha most bejössz velem a lakásba felhívhatom neked. Ha szeretnéd.. - nyújtotta feléje a karját.

A lány azonban csak ellenségesen ellökte magától őt, és szorosan összehúzva maga körül a kabátját hátrálni kezdett. Látszott rajta, hogy alig áll a lábán. Mozdulatai is teljesen bizonytalanok voltak.

- Figyelj. Én csak segíteni szeretnék neked. Ilyen állapotban nem kellene egyedül elindulnod.

- Nincs szükségem a segítségedre. Nekem Christiannal kell beszélnem! - lépett még egyet hátra, mire a lábai papírvárként összeomolva kényszerítették volna a földre, ám az utolsó pillanatban Ashleynek még sikerült elkapnia őt.

* Chapter 6 - Hibáztam

Sziasztok!

Tudom, hogy már rég nem hoztam részt, de higgyétek el nem szándékosan. Vészesen közeleg az érettségi és nem tudom, hogyan fogom kibírni. Izgulok.. szabályosan rettegek. De a lényeg, hogy most megpróbáltam összehozni nektek azt a bizonyos részt, ahol Ashley teljesen meglepő dolgokat tud meg Amberrel kapcsolatban. Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Fél óra kocsikázás után Christian és Ashley már meg is érkezett Amber lakásához. Miután leparkoltak a bérház előtt mindketten kiszálltak a járműből és kíváncsi tekintettel fürkészték az eléjük tornyosuló, vörös téglákból épített épületet. Öreg falain, megkopott ablakain már meglehetősen látszottak az idő múlásának jelei.

- Itt lakik? - kérdezte szemrehányóan Ashley.

- Van valami kifogásod ellene?

- Nekem ugyan nincs..

- Akkor indulás. Ne húzzuk az időt. - mondta nyugodtan Christian, majd beriasztotta a kocsit és elindultak a bejárat felé.

A harmadik emeletre felérve már meg is találták a lány lakását. A lépcsőtől nem messze, egészen a sarokban meghúzódó lakás ajtaja már messziről vonzotta a tekinteteket. Sietős léptekkel a bejárathoz mentek, ám ott Christian hirtelen megtorpant egy pillanatra.

- Mi az? Még sem az ő lakása? - kérdezte unottan Ashley. Egyre jobban bánta, hogy barátjával tartott.

- De igen. Biztos, hogy az övé. Csak nem emlékszem.. mit is mondott, hol tartja a pótkulcsot? - vakarta meg zavartan a tarkóját a dobos.

- Nagyszerű! Ezek szerint idejöttünk a semmiért.. - háborodott fel, majd hátát a falnak vetve, karba tett kézzel várta CC válaszát.

- Talán fel kellene hívnom. Az ablakba biztos nem tenné.. szóval más egyéb ötletem nincs. - sóhajtott.

Lassan a kétségbeesés kerítette hatalmába. Megígérte a lánynak, hogy segít neki. Erre az első adandó alkalommal falba ütközik. Miért is nem figyelt jobban a lány szavaira. Akkor most emlékezne rá, hol lehetnek a pótkulcsok. Tehetetlen arckifejezéssel sétált fel-alá az ajtó előtt és közben szóról szóra megpróbálta felidézni a korábbi beszélgetésüket. Mindeközben Ashley unottan a falnak támaszkodva, egyre türelmetlenebbül bámult maga elé. Belülről átkozta magát amiért hagyta magát rávenni erre az ostobaságra. Még hogy felmenjen Amber lakására! Elment az esze..

Ám ahogy tekintete a kövezetet fürkészte, szeme akaratlanul is megakadt a lábtörlőn. Hirtelen ötlettől vezérelve leguggolt elé, majd kezével felemelve azt egy fényes kulcscsomóra talált.

- Csak nem ezt keressük? - pörgette meg ujja körül a csilingelő kulcsokat, és Christain kezébe dobva azt felegyenesedett.

- Szép munka. - mosolyodott el a fekete hajú és már ki is nyitotta az ajtót.

 ***

Miután bementek a lakásba, Christian első útja a lány hálószobájába vezetett. Ashley értetlenül
követte őt, majd mikor a dobos már az ágyon ülve kutakodott a fiókos szekrényben, akaratlanul is megszólalt.

- Mi az ördögöt csinálsz?

- Amber itt felejtett egy mappát és azt mondta, hogy a fiókos szekrényében lesz az ágya mellett. - húzta ki a következő fiókot.
- Most komolyan kutakodni fogsz? Egyáltalán mit akarsz te azzal a mappával kezdeni? Feladod neki postán? - állt meg az ágy végében a gitáros.
- Nem feladom neki, hanem elviszem neki.
- Tessék?!
- Chicagoba utazom. - válaszolta teljes nyugalommal a hangjában. Ashley azonban már nem volt ennyire nyugodt. Szabályosan felháborodott.
- Neked elment az eszed! Képes vagy itt hagyni minket miatta? Egy olyan lányért, aki körül folyton csak a baj van?!
- Nem értesz te semmit. És.. úgy gondolom, hogy azok után amit karácsonykor és nagyjából az elejétől kezdve leműveltél.. nem tartozom neked magyarázattal. Semmiért. - vetett egy szúrós pillantást Ashleyre, majd tovább keresgélt.
- Na helyben vagyunk. Most jön az a rész, hogy Amber a szent és sérthetetlen, Ashley pedig maga a gonosz megtestesült ördög.
- Semmit nem tudsz arról a lányról mégis úgy ítélkezel felette, mintha valami megbocsáthatatlan vétket követett volna el ellened. Miért őt bünteted a múltban ért sérelmeid miatt? Miért nem próbálsz meg egy kicsit nyitni felé? Hidd el minden megoldódna..
- Ezt ne. Ne gyere nekem a prédikációiddal. Pontosan tudom, hogy mit miért teszek. És azt is tudom, hogy nekem ehhez az egészhez igazából nincs semmi kedvem. Szóval.. most megyek és odakint megvárlak. Na csá.. - morogta sértődötten, majd kivágtázva a szobából magára hagyta Christiant.

***

Ahogy kilépett a szobából és elindult a bejárati ajtó felé, sebes léptekkel keresztül vágott a nappalin, ám ahogy elhaladt a dohányzó asztal mellett, lábával véletlenül levert egy könyvet, ami egy hangos puffanással a földre esett. Idegesen felmordult, majd erőt véve magán megfordult és lehajolt a könyvért, hogy vissza tegye a helyére. Azonban, amint a kezébe vette, észrevette hogy az valójában egy fényképalbum. Érdeklődve forgatta a kezei közt és azon tűnődött, belenézzen-e vagy sem?
A kíváncsisága erősebbnek bizonyult, így óvatosan kinyitva a könyvet, tanulmányozni kezdte a képeket. A legtöbb képen Amber és a barátai, iskolatársai voltak. Viszont szinte egyetlen egy képen sem látta a szüleit. Nagyon furcsállta a dolgot, hiszen egy ilyen albumnak pontosan az a lényege, hogy mindenkiről legyen egy kép benne. Nem értette miért nincsenek benne friss, nem rég készült képek és hogy miért csak azok az elnyűtt, ütött kopott iskolás képek vannak benne. Aztán, ahogy tovább lapozott egészen a könyv végére, egy fekete bekeretezett képet látott meg. Egy fiatal házaspár volt a képen. Alá egy rövidke idézet írva "Sosem feledlek Titeket".
Meredten bámult a képre. Teljesen összezavarodott. Kik ezek az emberek? És miért nem felejti el őket soha? Úgy érezte valami olyan dolog állhat a kérdések mögött, amire még soha nem gondolt volna.
- Te mit csinálsz azzal?! - szólalt meg hirtelen a háta mögött Christian.
Meglepetten szembefordult vele, mire a dobos dühödt tekintettel méregette a kezében lévő könyvet.
- Tedd vissza a helyére. Egyáltalán mit keres az nálad?!

- Véletlenül levertem és gondoltam visszarakom a helyére...

- És ezért kellett belenézned? Na add ide.. - nyújtotta ki a kezét.

Ashley csak tehetetlenül átadta neki az albumot, majd halkan megszólalt.

- Ki az a két ember a képen? Azon a bekeretezetten. Talán meghaltak?

- Igen. Sajnos.. - sóhajtott a dobos, majd lerakta az asztalra a könyvet.

- Kik voltak ők Christian? - kérdezte alig hallhatóan. 

- Amber szülei.
Mintha csak leforrázták volna az egész testét, olyan érzés lett úrrá rajta. Micsoda? Hogy az Ő szülei? Nem hitte el amit hallott. Nem. Nem és nem. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Ajkait résnyire nyitotta, ám egy hang sem jött ki a torkán. Teljesen ledöbbent.
- Hogy mit.. mit mondtál? - suttogta kétségbeesetten - Hazudsz! Mond, hogy csak hazudsz!
- Bár azt mondhatnám, de sajnos ez az igazság. Azon a képen Amber szülei vannak, akik már közel 7 éve egy súlyos balesetben életüket vesztették. - válaszolta egy lemondó sóhajjal a dobos.
- De.. egyáltalán hogy történt?
- Nem tudom. Sosem kérdeztem róla Ambert. Tudtam, hogy túl fájdalmas lenne neki erről beszélnie. Amikor először találkoztam vele csak annyit árult el, hogy miért pont Los Angelesbe menekült.
- Menekült? Ezt hogy érted?
- Ne csinálj úgy mintha érdekelne, mi történt vele. Pár perccel ezelőtt még azt vágtad a fejemhez, hogy egy olyan lányért hagylak itt titeket, aki körül folyton csak a baj van. Hát akkor meg? Hova ez a hirtelen nagy változás?
Ashley tudta hiába is próbálná elmagyarázni neki, úgy sem értené meg. Még ő maga sem érti, hogy mi zajlik a gondolataiban. Óriási bűntudatot érez, amiatt ahogy viselkedett a lánnyal. Csak most értette meg igazán, mennyi fájdalmat is okozott neki az elmúlt idő alatt.
- Én.. sajnálom. - csak ennyit tudott kinyögni.
- Azt hiszem ezt nem nekem kellene mondanod. Nem engem aláztál meg hónapokon keresztül. Nem én voltam az, akit kedved szerint sértegettél. - mondta hideg tekintettel, majd a már megtalált mappával a kezében elindult a bejárat felé - És hozzá teszem mindezt, úgy csináltad, hogy igazából fogalmad sem volt arról mi mindenen ment keresztül az a lány.
- Christian azt hiszed, hogy én ezt élveztem?! Igen. Tudom, hogy hibáztam. Nem kellett volna úgy viselkednem Amberrel.. de.. te nem érted.. én..
- Te mi? Mond csak, ha nem élvezted akkor mégis mi okod volt rá? Magyarázd már el nekem légy szíves, mert baromira érdekelne! - fordult szembe vele. Kezdett egyre idegesebb lenni.
- Úgy sem értenéd meg..
- Azért tegyünk egy próbát! Képes vagyok rá, hogy felfogjam a dolgok lényegét. - tette karba a kezeit - Vagy talán félsz beismerni, hogy egy gyáva alak voltál, aki kihasználva egy védtelen lány gyengeségeit, mindenhol keresztbe tett neki amikor csak tudott?
- Egyáltalán nincs igazad! És hagyd abba, mert rohadtul nem tudsz rólam semmit! - emelte fel a hangját a gitáros.
- Nem ismerlek? Már hogyne ismernélek.. Pontosan tudom, hogy ezt az egészet pusztán csak azért csináltad, mert még mindig attól félsz hogy újra megtörténhet az ami Lia-val!
- Lia-t hagyd ki ebből! Életem legnagyobb tévedése volt az az időszak és ezt próbálom elfelejteni. Szóval kérlek értsd meg, hogy nem akarok erről beszélni! - kezdett el hátrálni.
- Nem! Nem értem meg! Ashley vedd már észre, hogy tönkre teszed azt a lányt a viselkedéseddel! Ne hasonlíts mindenkit ahhoz a döghöz! Egyszer megtörtént. Elfelejted, de miből gondolod, hogy Amber is pont ugyanolyan lenne? Miért nem bízol meg benne? Próbáld meg egy kicsit jobban megismerni.. kérlek.. - mondta már-már elkeseredetten.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne..
- És akkor inkább tovább gyötröd őt? Ugyan már..
- Hagyjuk inkább. Majd később megbeszéljük. Most sem a hely, sem az idő nem alkalmas. - sóhajtott.
- Igazad van. Sietnem kell, mert holnap már gépre kell szállnom. - vette elő a zsebéből a kulcsokat, majd alaposan körbe nézett a házban, hogy minden a helyén van-e és miután Ashley-vel visszatették a kulcsot a lábtörlő alá, mindketten beszálltak a kocsiba.
Ashley agya megállás nélkül csak kattogott és valami megoldáson törte a fejét. Nem lehet, hogy egész életlében menekülnie kell a gondok elől. Nem bújhat el folyton és nem élhet a múltban örökre. Tennie kell valamit. Be kell bizonyítania Christiannak és Ambernek is, hogy nem az a szörnyeteg, akinek mutatja magát. Igaza volt mindenben a barátjának. Fél. Fél, hogy a múltja miatt nem lesz képes tovább lépni és valaki mellett új életet kezdeni. Nagyon fél.. de már tudja, hogy ez nem maradhat ennyiben. Valamit tennie kell. Méghozzá sürgősen.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :) 

* Chapter 5 - Csak egy szívesség

Sziasztok!

Azt a mindenit gyerekek! Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket! Annyira feldobtátok fele a napomat, hogy már meg is hoztam a folytatást! Remélem sokan elolvassátok, ugyanis.. áh nem is árulkodok.. a részből minden kiderül.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy minden cuccomat kipakoltam és berendeztem mondhatni otthonosra a lakosztályt. Nem sok kedvvel pakolásztam, hiszen még mindig teljesen tanácstalan voltam a konferenciával kapcsolatban. Fogalmam se volt róla, hogy fogom megszerezni az otthon felejtett dossziét és már abban se voltam biztos, hogy az az ember akit fel tudtam volna hívni, az segíteni tud nekem.

De nem volt választásom, cselekednem kellett. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és kezembe véve mobilomat már tárcsáztam is a számot.

***

- Persze! Már mondtam, hogy szívesen segítek bármiben! - szűrődött ki a nappali felől Christian nevetése, majd ahogy Ashley belépett a szobába már meg is pillantotta barátját, aki épp telefonon beszélt valakivel. 

Könyökével nekitámaszkodva az ajtófélfának figyelte, ahogy a fekete hajú fel-alá sétál a kanapé előtt.

- Megoldom ne izgulj! - nevetett fel.

Biztos volt benne, hogy egy barátjával beszélgetett, de elképzelése se volt róla ki lehetett az. Egyre kíváncsibb lett.

- Rendben, nem felejtem el. Addig is szia! Vigyázz magadra! - mosolygott, majd végre letette a telefont - Ashley! Hát te? - fordult az említett felé.

- Kivel beszéltél az előbb?

- Amberrel.

- Áh.. vagy úgy.. - fintorodott el. Egyszerűen ki nem állhatta a lányt.

- Egy szívességet kért tőlem és már tudom is ki fog ebben segíteni nekem.. - dörzsölte össze a kezeit, majd sejtelmesen Ashleyre vigyorgott.

- Ki én? Hát biztos nem.. - rugaszkodott el a faltól, majd a lépcső felé vette az irányt, hogy felmenjen a szobájába.

- Ashley ne legyél gyerekes! Max fél óra az egész.. - ment utána elszántan Christian - Kérlek!

- Keress más bolondot. Én most nem érek rá! - mondta.

- De most ezzel csak nekem segítenél. Na ne csináld már.. - erősködött.

Pontosan tudta, hogy ez az egy esélye van arra, ha ki akarja békíteni őket. Talán ha egy kicsit jobban megismeri a lányt, másképp fog vélekedni róla. Akkor talán rájön, félreismerte őt.

- Jó rendben.. mit kell csinálnom? - fordult szembe vele megadóan Ashley.

- Fel kell mennünk a lakására egy mappáért.

- Mi van?! Azt akarod, hogy betegyem a lábam annak a nőnek a lakásába? - visított.

- Ne tegyél úgy, mintha ez lenne a világ legborzasztóbb dolga.. 

- Hát az is.. - nyögte, majd magára kapva a kabátját mindketten elindultak Christian kocsijához.

Ashley már az elején tudta, hogy nem kellett volna belemennie ebbe az egészbe. Baromságnak tartotta, hiszen pont annak az embernek segít akit ki nem állhat. Gyűlölte a lányt. Talán saját maga sem értette miért, de ha csak a neve is szóba került.. görcsbe rándult a gyomra. Utálta ezt az érzést és ezért megtett mindent annak érdekében, hogy messzire elkerülje a lányt. Most pont kapóra jött, hogy elutazott.. igaz nem a legszebb körülmények között váltak el.. de így a jobb mindkettejüknek. Christiannak pedig csakis azért segít, mert a barátja és mivel ő is mindig mellette van és segít rajta, ha kell.. nem hagyhatja cserben. Csakis az ő kedvéért teszi.

***

- Biztos, hogy nem gond? - kérdeztem zavartan.

- Persze! Már mondtam, hogy szívesen segítek bármiben! - nevetett Christian a vonal túlsó végén.

- Fuhh.. most rettenetesen megkönnyebbültem! Nem is tudom mi lett volna, ha nem tudsz segíteni rajtam.. 

- Megoldom ne izgulj!

- Köszönöm még egyszer! És akkor a reptéren találkozunk. B terminál! - kuncogtam halkan.

- Rendben, nem felejtem el! Addig is szia! Vigyázz magadra!

- Igyekszem és te is! Szia!

Majd kinyomtam a mobilt és széles mosollyal az arcomon eldőltem a kanapén.

Hatalmas nagy kő esett le a szívemről, mikor Christian azt mondta segít nekem. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire önzetlen? Tényleg az egyik legjobb barátom.. sőt talán az egyetlen. Mindig számíthattam rá. Soha nem fogom tudni elégszer meghálálni neki amit értem tett. Azt mondta felmegy a lakásomra és előkeresi a mappát, majd az első géppel Chicagoba utazik. Azt hiszem elmondhatom róla.. megmentette az életem. Nem tudom mihez kezdtem volna, ha másképp alakulnak a dolgok. De ezen talán már nem is kellene annyit gondolkoznom.. Már csak pár nap és Christian megérkezik a dossziéval együtt. Most már minden rendben fog menni.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :) 

* Chapter 4 - Változott a terv

Sziasztok!

Megérkezett a következő rész is. Innentől kezdenek izgalmasabbakká válni a dolgok. Valamint az is kiderül, hogy Amber marad vagy mégis elutazik? Remélem tetszeni fog, ne hagyja ki senki.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Sokáig gondolkoztam azon amit Christian mondott. De akármennyire is próbáltam, mindig csak ugyanarra jutottam. Mennem kell. A munkámról van szó és nem szeretném, ha a főnökömnek csalódnia kellene bennem. Idáig mindig mindent tisztességgel elvégeztem, mindig számíthatott rám. Hát akkor most sem fogok meghátrálni! Bármi is fog történni készen állok rá..

Pár órával később már a repülőn ültem és ezek a gondolatok cikkáztak a fejemben. Tény, hogy rettenetesen fognak hiányozni a srácok. Tény, hogy azt is számításba kell vennem, talán soha nem megyek haza. De nekem erről szól a munkám. Nem panaszkodhatom. Kislánykorom óta csak arról álmodtam, hogy egyszer majd felnőtt dolgozó nő leszek. Egy rendezvényszervező. Lesz egy nagy családom és majd egy gyönyörű kertes házban fogunk élni. Szép gondolat.. nem is kérdés. Álmodozni jó dolog. Minden kislány szereti az álmodozást. Csakhogy én már nem vagyok kislány. Azóta már felnőttem. És a dolgaim sajnos nem úgy alakultak, ahogy azt szerettem volna. Meghaltak a szüleim, egyedül maradtam és egy idegen városba költözve próbáltam meg új életet kezdeni. Arról már álmodni se merek, hogy egyszer majd családom lesz. Nincs szükségem rá. Jobb nekem egyedül. Nem akarok szerelmes lenni.. azok az idők már elmúltak. Örökre.. és ezen nem fog változni semmi.. soha.

- Megkérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást! - szólalt meg egy női hang a rádióból, majd fáradtan az övem után nyúltam és szorosan becsatolva magam, izgatottan vártam a földre szállást. Megérkeztünk..

***

Nagyjából egy órával később, már a szállodában voltam és a szobámban fel-alá járkálva, türelmetlenül vártam a főnökömre. Azt mondta, miután megérkezünk fontos beszélni valója van velem. Kicsit ideges voltam, hiszen fogalmam se volt róla mit akarhat. Szerencsére nem sokáig kellett várnom, pár perc múlva kopogtattak az ajtón.

- Szép jó estét Amber! - sétált be a nappaliba, drága főnököm Mike - Milyen csinos vagy ma este.

- Szia Mike! Köszönöm.. - mosolyodtam el halványan. Mike minden egyes alkalommal, mikor beszéltünk hasonló bókokkal bombázott meg. Azt hiszem természetes, hogy az ember ilyenkor zavarban van. - Miről is akartál velem beszélni?

- Nos.. valóban van itt valami. Nem is kevés. - foglalt helyet a kanapén - A helyzet az, hogy változott a terv.

- Tessék?! - kérdeztem döbbenten.

- A helyzet az, hogy nem csak egy egyszerű megbeszélésről van szó. Egy konferencia gyűlés lesz. Egy hónap múlva méghozzá a Chicago-i Nemzetközi Konferencia teremben.

- Hogy micsoda? De.. de hát nem ez volt megbeszélve. 

- Tudom.. de nem tehetek róla. Útközben megváltoztak a dolgok. - dörzsölte meg enyhén borostás állát - Mit gondolsz képes vagy végig csinálni?

- Én.. én nem tudom. Egy hónap nagyon kevés idő.

- Igen tudom. De van egy jó hírem is.

- Micsoda? - fordítottam felé kíváncsian tekintetem.

- Szerezned kell magad mellé valakit, aki majd segít elintézni mindent. Azt választasz akit akarsz.

- Parancsolsz?

- Jól hallottad. - mosolygott aztán megigazítva öltönyét felállt a kanapéról - Ja és mielőtt elfelejtem. Ugye elhoztad a Vermez dossziét? - emelte rám szigorú pillantását és ekkor hirtelen megállt bennem az ütő.

Elfelejtettem. 

- I-igen persze.. - hazudtam gyorsan.

- Remek! Mert szükséged lesz rá a konferencián. Most pedig mennem kell. - simított végig fekete zakóján és az ajtó felé sétált - A következő pár napban nem igen fogunk találkozni, pihend ki magad és sok sikert a munkához!

- Rendben! Igyekszem és köszönöm.. - kísértem ki, majd miután elment és becsuktam utána az ajtót egy mélyet sóhajtva hátammal nekidőltem a falnak.

Ennél rosszabbul nem is alakulhattak volna a dolgok. Tudtam, hogy valamit otthon fogok felejteni. És pont a Vermez dossziét kellett.. nagyszerű! Hogy fogok felkészülni a konferenciára anélkül.. és várjunk csak! Kit fogok beszervezni magam mellé? Egyedül képtelen vagyok megcsinálni mindent..

Az egész teljesen reménytelen..

***

Egy szemhunyásnyit sem aludtam éjszaka. Egész végig csak azon kattogott az agyam, hogy mitévő legyek. Fel-alá járkáltam a szobában, sokszor az ablak mellett állva csak az éjszakai tájat figyeltem és gondolkoztam. A dosszié nélkül.. gyakorlatilag végem van. Egyedül lehetetlenség megcsinálni ezt az egészet. Mike-nak nem szólhatok, hiszen akkor lőttek az állásomnak. Akármennyire is legyen jó fej. Ezt már ő sem nézné jó szemmel. Egy pillanat alatt összedőlne a belém vetett bizalma. Egyáltalán.. nem is értem, hogy miért engem kért fel erre a munkára. Sok tapasztalatom van már.. az semmit nem számít. Másnak is van legalább annyi, ha nem több tapasztalata mint nekem. Valakit sürgősen találnom kell. De kit? Hiszen Los Angelesben egyetlen barátom sincs, aki hajlandó lenne egy fél országot átutazni csak azért, hogy segítsen rajtam. Konkrétan barátaim sincsenek. Senkire nem számíthatok...

Aztán hirtelen bevillant..

Már tudtam kit kell felhívom.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)