Sziasztok drágaságaim!
Tudom, hogy már vagy ezer éve nem hoztam olvasni valót. Rettenetesen sajnálom és remélem azért megértetek, hiszen mégiscsak egy hét múlva érettségizem. Nagyon izgulok. A kis érettségik szerencsére jól sikerültek. Szóbelinél törit húztam, ami ötös lett. A matek írásbeli pedig négyes. Imádkozzatok értem, hogy élesben is így menjen!
Kárpótlásul azonban hoztam nektek egy viszonylag hosszabb előzetest a következő részből, ami ha minden jól megy 1-2 héten belül fent is lesz! Remélem még megvannak az olvasóim és azt is remélem hogy tetszeni fog ez a kis részlet! A napokban továbbá terveim közé vettem egy sablon váltást. Nemsokára meg is látjátok milyen lesz az új kinézet!
Jó olvasást! (:
----------------------------------------
Már lassan 1 hónapja nem látta. A karácsonyi ebédkor való elválásuk
nem épp a legkellemesebb körülmények között zajlott. Ostoba módon akkor
is csak magára gondolt és ok nélkül letámadta őt. Mindig keresztbe tett
neki. Teljesen igaza volt mindenben a barátjának. Ezzel a viselkedésével
tönkre teszi a lányt. Még most is emlékszik az első találkozásukra.
Soha nem fogja elfelejteni azt az éjszakát.
A
srácokkal épp egy buliban voltak. Nagyon jó volt a hangulat, a pia is
rendesen fogyott, de egy idő után meg is érezte a hatását. Aztán végül
már annyira fájt a feje, hogy nem bírta tovább és miután szólt
Christianéknak, inkább haza ment. Nagy nehézségek árán felbotorkált a
lépcsőn, majd befordulva a folyosóra egy ismeretlen alakot pillantott
meg a bejárati ajtó előtt kuporogni. A fekete gitáros csak értetlenül az
idegen elé állt, mire az ijedten ráemelte a pillantását.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte kíváncsian.
- Nem.. én csak..
- Valami baj van?
-
Nem nincs. Én csak.. - dadogta halálra rémülten az idegen - Nem kellett
volna idejönnöm. - simított végig a fején, ezzel lehúzva a kapucniját.
Ashley
csak ekkor vette észre, hogy az az idegen valójában egy lány. Elgyötört
arca talán csak még jobban torzította az amúgy is törékeny
megjelenését. Hófehér bőre néhol már kipirult a sós könnycseppektől, melyek szinte teljesen elhomályosították a szemeit.
- Biztos, hogy minden rendben? Elég ramatyul nézel ki..
- Mondtam már, hogy nincs semmi.. én csak.. Christiant keresem. - nyögte ki nehézkesen.
- Christiant? És mégis milyen ügyben?
- Ezt vele szeretném megbeszélni.
-
Attól tartok ez most nem fog menni, mivel nincs itthon. - sóhajtott a
gitáros, mire a lány kétségbeesetten felegyenesedett, ezzel szemtől
szembe nézve vele.
- Hazudsz.. miért hazudsz nekem?
Végignézve
a lány könnyes arcán Ashley rögtön tudta, hogy a lánynak sürgősen
segítségre van szüksége. Nem tudta mit tehetne, hiszen alig 5 perce
találkozott vele. Legjobbnak látta, ha beviszi a lakásba és felhívja
Christiant, hogy jöjjön haza.
- Az igazat mondtam. Tényleg
nincs itthon. Viszont, ha most bejössz velem a lakásba felhívhatom
neked. Ha szeretnéd.. - nyújtotta feléje a karját.
A lány
azonban csak ellenségesen ellökte magától őt, és szorosan összehúzva
maga körül a kabátját hátrálni kezdett. Látszott rajta, hogy alig áll a
lábán. Mozdulatai is teljesen bizonytalanok voltak.
- Figyelj. Én csak segíteni szeretnék neked. Ilyen állapotban nem kellene egyedül elindulnod.
-
Nincs szükségem a segítségedre. Nekem Christiannal kell beszélnem! -
lépett még egyet hátra, mire a lábai papírvárként összeomolva
kényszerítették volna a földre, ám az utolsó pillanatban Ashleynek még
sikerült elkapnia őt.
