Sziasztok!
Tudom, hogy már rég nem hoztam részt, de higgyétek el nem szándékosan. Vészesen közeleg az érettségi és nem tudom, hogyan fogom kibírni. Izgulok.. szabályosan rettegek. De a lényeg, hogy most megpróbáltam összehozni nektek azt a bizonyos részt, ahol Ashley teljesen meglepő dolgokat tud meg Amberrel kapcsolatban. Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást! (:
----------------------------------------
Fél óra kocsikázás után Christian és Ashley már meg is érkezett Amber lakásához. Miután leparkoltak a bérház előtt mindketten kiszálltak a járműből és kíváncsi tekintettel fürkészték az eléjük tornyosuló, vörös téglákból épített épületet. Öreg falain, megkopott ablakain már meglehetősen látszottak az idő múlásának jelei.
- Itt lakik? - kérdezte szemrehányóan Ashley.
- Van valami kifogásod ellene?
- Nekem ugyan nincs..
- Akkor indulás. Ne húzzuk az időt. - mondta nyugodtan Christian, majd beriasztotta a kocsit és elindultak a bejárat felé.
A harmadik emeletre felérve már meg is találták a lány lakását. A lépcsőtől nem messze, egészen a sarokban meghúzódó lakás ajtaja már messziről vonzotta a tekinteteket. Sietős léptekkel a bejárathoz mentek, ám ott Christian hirtelen megtorpant egy pillanatra.
- Mi az? Még sem az ő lakása? - kérdezte unottan Ashley. Egyre jobban bánta, hogy barátjával tartott.
- De igen. Biztos, hogy az övé. Csak nem emlékszem.. mit is mondott, hol tartja a pótkulcsot? - vakarta meg zavartan a tarkóját a dobos.
- Nagyszerű! Ezek szerint idejöttünk a semmiért.. - háborodott fel, majd hátát a falnak vetve, karba tett kézzel várta CC válaszát.
- Talán fel kellene hívnom. Az ablakba biztos nem tenné.. szóval más egyéb ötletem nincs. - sóhajtott.
Lassan a kétségbeesés kerítette hatalmába. Megígérte a lánynak, hogy segít neki. Erre az első adandó alkalommal falba ütközik. Miért is nem figyelt jobban a lány szavaira. Akkor most emlékezne rá, hol lehetnek a pótkulcsok. Tehetetlen arckifejezéssel sétált fel-alá az ajtó előtt és közben szóról szóra megpróbálta felidézni a korábbi beszélgetésüket. Mindeközben Ashley unottan a falnak támaszkodva, egyre türelmetlenebbül bámult maga elé. Belülről átkozta magát amiért hagyta magát rávenni erre az ostobaságra. Még hogy felmenjen Amber lakására! Elment az esze..
Ám ahogy tekintete a kövezetet fürkészte, szeme akaratlanul is megakadt a lábtörlőn. Hirtelen ötlettől vezérelve leguggolt elé, majd kezével felemelve azt egy fényes kulcscsomóra talált.
- Csak nem ezt keressük? - pörgette meg ujja körül a csilingelő kulcsokat, és Christain kezébe dobva azt felegyenesedett.
- Szép munka. - mosolyodott el a fekete hajú és már ki is nyitotta az ajtót.
***
Miután bementek a lakásba, Christian első útja a lány hálószobájába vezetett. Ashley értetlenül
követte őt, majd mikor a dobos már az ágyon ülve kutakodott a fiókos szekrényben, akaratlanul is megszólalt.
Miután bementek a lakásba, Christian első útja a lány hálószobájába vezetett. Ashley értetlenül követte őt, majd mikor a dobos már az ágyon ülve kutakodott a fiókos szekrényben, akaratlanul is megszólalt.
- Mi az ördögöt csinálsz?
- Amber itt felejtett egy mappát és azt mondta, hogy a fiókos szekrényében lesz az ágya mellett. - húzta ki a következő fiókot.
- Most komolyan kutakodni fogsz? Egyáltalán mit akarsz te azzal a mappával kezdeni? Feladod neki postán? - állt meg az ágy végében a gitáros.
- Nem feladom neki, hanem elviszem neki.
- Tessék?!
- Chicagoba utazom. - válaszolta teljes nyugalommal a hangjában. Ashley azonban már nem volt ennyire nyugodt. Szabályosan felháborodott.
- Neked elment az eszed! Képes vagy itt hagyni minket miatta? Egy olyan lányért, aki körül folyton csak a baj van?!
- Nem értesz te semmit. És.. úgy gondolom, hogy azok után amit karácsonykor és nagyjából az elejétől kezdve leműveltél.. nem tartozom neked magyarázattal. Semmiért. - vetett egy szúrós pillantást Ashleyre, majd tovább keresgélt.
- Na helyben vagyunk. Most jön az a rész, hogy Amber a szent és sérthetetlen, Ashley pedig maga a gonosz megtestesült ördög.
- Semmit nem tudsz arról a lányról mégis úgy ítélkezel felette, mintha valami megbocsáthatatlan vétket követett volna el ellened. Miért őt bünteted a múltban ért sérelmeid miatt? Miért nem próbálsz meg egy kicsit nyitni felé? Hidd el minden megoldódna..
- Ezt ne. Ne gyere nekem a prédikációiddal. Pontosan tudom, hogy mit miért teszek. És azt is tudom, hogy nekem ehhez az egészhez igazából nincs semmi kedvem. Szóval.. most megyek és odakint megvárlak. Na csá.. - morogta sértődötten, majd kivágtázva a szobából magára hagyta Christiant.
Ahogy kilépett a szobából és elindult a bejárati ajtó felé, sebes léptekkel keresztül vágott a nappalin, ám ahogy elhaladt a dohányzó asztal mellett, lábával véletlenül levert egy könyvet, ami egy hangos puffanással a földre esett. Idegesen felmordult, majd erőt véve magán megfordult és lehajolt a könyvért, hogy vissza tegye a helyére. Azonban, amint a kezébe vette, észrevette hogy az valójában egy fényképalbum. Érdeklődve forgatta a kezei közt és azon tűnődött, belenézzen-e vagy sem?
A kíváncsisága erősebbnek bizonyult, így óvatosan kinyitva a könyvet, tanulmányozni kezdte a képeket. A legtöbb képen Amber és a barátai, iskolatársai voltak. Viszont szinte egyetlen egy képen sem látta a szüleit. Nagyon furcsállta a dolgot, hiszen egy ilyen albumnak pontosan az a lényege, hogy mindenkiről legyen egy kép benne. Nem értette miért nincsenek benne friss, nem rég készült képek és hogy miért csak azok az elnyűtt, ütött kopott iskolás képek vannak benne. Aztán, ahogy tovább lapozott egészen a könyv végére, egy fekete bekeretezett képet látott meg. Egy fiatal házaspár volt a képen. Alá egy rövidke idézet írva "Sosem feledlek Titeket".
Meredten bámult a képre. Teljesen összezavarodott. Kik ezek az emberek? És miért nem felejti el őket soha? Úgy érezte valami olyan dolog állhat a kérdések mögött, amire még soha nem gondolt volna.
- Te mit csinálsz azzal?! - szólalt meg hirtelen a háta mögött Christian.
Meglepetten szembefordult vele, mire a dobos dühödt tekintettel méregette a kezében lévő könyvet.
- Tedd vissza a helyére. Egyáltalán mit keres az nálad?!
- Most komolyan kutakodni fogsz? Egyáltalán mit akarsz te azzal a mappával kezdeni? Feladod neki postán? - állt meg az ágy végében a gitáros.
- Nem feladom neki, hanem elviszem neki.
- Tessék?!
- Chicagoba utazom. - válaszolta teljes nyugalommal a hangjában. Ashley azonban már nem volt ennyire nyugodt. Szabályosan felháborodott.
- Neked elment az eszed! Képes vagy itt hagyni minket miatta? Egy olyan lányért, aki körül folyton csak a baj van?!
- Nem értesz te semmit. És.. úgy gondolom, hogy azok után amit karácsonykor és nagyjából az elejétől kezdve leműveltél.. nem tartozom neked magyarázattal. Semmiért. - vetett egy szúrós pillantást Ashleyre, majd tovább keresgélt.
- Na helyben vagyunk. Most jön az a rész, hogy Amber a szent és sérthetetlen, Ashley pedig maga a gonosz megtestesült ördög.
- Semmit nem tudsz arról a lányról mégis úgy ítélkezel felette, mintha valami megbocsáthatatlan vétket követett volna el ellened. Miért őt bünteted a múltban ért sérelmeid miatt? Miért nem próbálsz meg egy kicsit nyitni felé? Hidd el minden megoldódna..
- Ezt ne. Ne gyere nekem a prédikációiddal. Pontosan tudom, hogy mit miért teszek. És azt is tudom, hogy nekem ehhez az egészhez igazából nincs semmi kedvem. Szóval.. most megyek és odakint megvárlak. Na csá.. - morogta sértődötten, majd kivágtázva a szobából magára hagyta Christiant.
***
Ahogy kilépett a szobából és elindult a bejárati ajtó felé, sebes léptekkel keresztül vágott a nappalin, ám ahogy elhaladt a dohányzó asztal mellett, lábával véletlenül levert egy könyvet, ami egy hangos puffanással a földre esett. Idegesen felmordult, majd erőt véve magán megfordult és lehajolt a könyvért, hogy vissza tegye a helyére. Azonban, amint a kezébe vette, észrevette hogy az valójában egy fényképalbum. Érdeklődve forgatta a kezei közt és azon tűnődött, belenézzen-e vagy sem?
A kíváncsisága erősebbnek bizonyult, így óvatosan kinyitva a könyvet, tanulmányozni kezdte a képeket. A legtöbb képen Amber és a barátai, iskolatársai voltak. Viszont szinte egyetlen egy képen sem látta a szüleit. Nagyon furcsállta a dolgot, hiszen egy ilyen albumnak pontosan az a lényege, hogy mindenkiről legyen egy kép benne. Nem értette miért nincsenek benne friss, nem rég készült képek és hogy miért csak azok az elnyűtt, ütött kopott iskolás képek vannak benne. Aztán, ahogy tovább lapozott egészen a könyv végére, egy fekete bekeretezett képet látott meg. Egy fiatal házaspár volt a képen. Alá egy rövidke idézet írva "Sosem feledlek Titeket".
Meredten bámult a képre. Teljesen összezavarodott. Kik ezek az emberek? És miért nem felejti el őket soha? Úgy érezte valami olyan dolog állhat a kérdések mögött, amire még soha nem gondolt volna.
- Te mit csinálsz azzal?! - szólalt meg hirtelen a háta mögött Christian.
Meglepetten szembefordult vele, mire a dobos dühödt tekintettel méregette a kezében lévő könyvet.
- Tedd vissza a helyére. Egyáltalán mit keres az nálad?!
- Véletlenül levertem és gondoltam visszarakom a helyére...
- És ezért kellett belenézned? Na add ide.. - nyújtotta ki a kezét.
Ashley csak tehetetlenül átadta neki az albumot, majd halkan megszólalt.
- Ki az a két ember a képen? Azon a bekeretezetten. Talán meghaltak?
- Igen. Sajnos.. - sóhajtott a dobos, majd lerakta az asztalra a könyvet.
- Kik voltak ők Christian? - kérdezte alig hallhatóan.
- Amber szülei.
Mintha csak leforrázták volna az egész testét, olyan érzés lett úrrá rajta. Micsoda? Hogy az Ő szülei? Nem hitte el amit hallott. Nem. Nem és nem. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Ajkait résnyire nyitotta, ám egy hang sem jött ki a torkán. Teljesen ledöbbent.
- Hogy mit.. mit mondtál? - suttogta kétségbeesetten - Hazudsz! Mond, hogy csak hazudsz!
- Bár azt mondhatnám, de sajnos ez az igazság. Azon a képen Amber szülei vannak, akik már közel 7 éve egy súlyos balesetben életüket vesztették. - válaszolta egy lemondó sóhajjal a dobos.
- De.. egyáltalán hogy történt?
- Nem tudom. Sosem kérdeztem róla Ambert. Tudtam, hogy túl fájdalmas lenne neki erről beszélnie. Amikor először találkoztam vele csak annyit árult el, hogy miért pont Los Angelesbe menekült.
- Menekült? Ezt hogy érted?
- Ne csinálj úgy mintha érdekelne, mi történt vele. Pár perccel ezelőtt még azt vágtad a fejemhez, hogy egy olyan lányért hagylak itt titeket, aki körül folyton csak a baj van. Hát akkor meg? Hova ez a hirtelen nagy változás?
Ashley tudta hiába is próbálná elmagyarázni neki, úgy sem értené meg. Még ő maga sem érti, hogy mi zajlik a gondolataiban. Óriási bűntudatot érez, amiatt ahogy viselkedett a lánnyal. Csak most értette meg igazán, mennyi fájdalmat is okozott neki az elmúlt idő alatt.
- Én.. sajnálom. - csak ennyit tudott kinyögni.
- Azt hiszem ezt nem nekem kellene mondanod. Nem engem aláztál meg hónapokon keresztül. Nem én voltam az, akit kedved szerint sértegettél. - mondta hideg tekintettel, majd a már megtalált mappával a kezében elindult a bejárat felé - És hozzá teszem mindezt, úgy csináltad, hogy igazából fogalmad sem volt arról mi mindenen ment keresztül az a lány.
- Christian azt hiszed, hogy én ezt élveztem?! Igen. Tudom, hogy hibáztam. Nem kellett volna úgy viselkednem Amberrel.. de.. te nem érted.. én..
- Te mi? Mond csak, ha nem élvezted akkor mégis mi okod volt rá? Magyarázd már el nekem légy szíves, mert baromira érdekelne! - fordult szembe vele. Kezdett egyre idegesebb lenni.
- Úgy sem értenéd meg..
- Azért tegyünk egy próbát! Képes vagyok rá, hogy felfogjam a dolgok lényegét. - tette karba a kezeit - Vagy talán félsz beismerni, hogy egy gyáva alak voltál, aki kihasználva egy védtelen lány gyengeségeit, mindenhol keresztbe tett neki amikor csak tudott?
- Egyáltalán nincs igazad! És hagyd abba, mert rohadtul nem tudsz rólam semmit! - emelte fel a hangját a gitáros.
- Nem ismerlek? Már hogyne ismernélek.. Pontosan tudom, hogy ezt az egészet pusztán csak azért csináltad, mert még mindig attól félsz hogy újra megtörténhet az ami Lia-val!
- Lia-t hagyd ki ebből! Életem legnagyobb tévedése volt az az időszak és ezt próbálom elfelejteni. Szóval kérlek értsd meg, hogy nem akarok erről beszélni! - kezdett el hátrálni.
- Nem! Nem értem meg! Ashley vedd már észre, hogy tönkre teszed azt a lányt a viselkedéseddel! Ne hasonlíts mindenkit ahhoz a döghöz! Egyszer megtörtént. Elfelejted, de miből gondolod, hogy Amber is pont ugyanolyan lenne? Miért nem bízol meg benne? Próbáld meg egy kicsit jobban megismerni.. kérlek.. - mondta már-már elkeseredetten.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne..
- És akkor inkább tovább gyötröd őt? Ugyan már..
- Hagyjuk inkább. Majd később megbeszéljük. Most sem a hely, sem az idő nem alkalmas. - sóhajtott.
- Igazad van. Sietnem kell, mert holnap már gépre kell szállnom. - vette elő a zsebéből a kulcsokat, majd alaposan körbe nézett a házban, hogy minden a helyén van-e és miután Ashley-vel visszatették a kulcsot a lábtörlő alá, mindketten beszálltak a kocsiba.
Ashley agya megállás nélkül csak kattogott és valami megoldáson törte a fejét. Nem lehet, hogy egész életlében menekülnie kell a gondok elől. Nem bújhat el folyton és nem élhet a múltban örökre. Tennie kell valamit. Be kell bizonyítania Christiannak és Ambernek is, hogy nem az a szörnyeteg, akinek mutatja magát. Igaza volt mindenben a barátjának. Fél. Fél, hogy a múltja miatt nem lesz képes tovább lépni és valaki mellett új életet kezdeni. Nagyon fél.. de már tudja, hogy ez nem maradhat ennyiben. Valamit tennie kell. Méghozzá sürgősen.
Mintha csak leforrázták volna az egész testét, olyan érzés lett úrrá rajta. Micsoda? Hogy az Ő szülei? Nem hitte el amit hallott. Nem. Nem és nem. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Ajkait résnyire nyitotta, ám egy hang sem jött ki a torkán. Teljesen ledöbbent.
- Hogy mit.. mit mondtál? - suttogta kétségbeesetten - Hazudsz! Mond, hogy csak hazudsz!
- Bár azt mondhatnám, de sajnos ez az igazság. Azon a képen Amber szülei vannak, akik már közel 7 éve egy súlyos balesetben életüket vesztették. - válaszolta egy lemondó sóhajjal a dobos.
- De.. egyáltalán hogy történt?
- Nem tudom. Sosem kérdeztem róla Ambert. Tudtam, hogy túl fájdalmas lenne neki erről beszélnie. Amikor először találkoztam vele csak annyit árult el, hogy miért pont Los Angelesbe menekült.
- Menekült? Ezt hogy érted?
- Ne csinálj úgy mintha érdekelne, mi történt vele. Pár perccel ezelőtt még azt vágtad a fejemhez, hogy egy olyan lányért hagylak itt titeket, aki körül folyton csak a baj van. Hát akkor meg? Hova ez a hirtelen nagy változás?
Ashley tudta hiába is próbálná elmagyarázni neki, úgy sem értené meg. Még ő maga sem érti, hogy mi zajlik a gondolataiban. Óriási bűntudatot érez, amiatt ahogy viselkedett a lánnyal. Csak most értette meg igazán, mennyi fájdalmat is okozott neki az elmúlt idő alatt.
- Én.. sajnálom. - csak ennyit tudott kinyögni.
- Azt hiszem ezt nem nekem kellene mondanod. Nem engem aláztál meg hónapokon keresztül. Nem én voltam az, akit kedved szerint sértegettél. - mondta hideg tekintettel, majd a már megtalált mappával a kezében elindult a bejárat felé - És hozzá teszem mindezt, úgy csináltad, hogy igazából fogalmad sem volt arról mi mindenen ment keresztül az a lány.
- Christian azt hiszed, hogy én ezt élveztem?! Igen. Tudom, hogy hibáztam. Nem kellett volna úgy viselkednem Amberrel.. de.. te nem érted.. én..
- Te mi? Mond csak, ha nem élvezted akkor mégis mi okod volt rá? Magyarázd már el nekem légy szíves, mert baromira érdekelne! - fordult szembe vele. Kezdett egyre idegesebb lenni.
- Úgy sem értenéd meg..
- Azért tegyünk egy próbát! Képes vagyok rá, hogy felfogjam a dolgok lényegét. - tette karba a kezeit - Vagy talán félsz beismerni, hogy egy gyáva alak voltál, aki kihasználva egy védtelen lány gyengeségeit, mindenhol keresztbe tett neki amikor csak tudott?
- Egyáltalán nincs igazad! És hagyd abba, mert rohadtul nem tudsz rólam semmit! - emelte fel a hangját a gitáros.
- Nem ismerlek? Már hogyne ismernélek.. Pontosan tudom, hogy ezt az egészet pusztán csak azért csináltad, mert még mindig attól félsz hogy újra megtörténhet az ami Lia-val!
- Lia-t hagyd ki ebből! Életem legnagyobb tévedése volt az az időszak és ezt próbálom elfelejteni. Szóval kérlek értsd meg, hogy nem akarok erről beszélni! - kezdett el hátrálni.
- Nem! Nem értem meg! Ashley vedd már észre, hogy tönkre teszed azt a lányt a viselkedéseddel! Ne hasonlíts mindenkit ahhoz a döghöz! Egyszer megtörtént. Elfelejted, de miből gondolod, hogy Amber is pont ugyanolyan lenne? Miért nem bízol meg benne? Próbáld meg egy kicsit jobban megismerni.. kérlek.. - mondta már-már elkeseredetten.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne..
- És akkor inkább tovább gyötröd őt? Ugyan már..
- Hagyjuk inkább. Majd később megbeszéljük. Most sem a hely, sem az idő nem alkalmas. - sóhajtott.
- Igazad van. Sietnem kell, mert holnap már gépre kell szállnom. - vette elő a zsebéből a kulcsokat, majd alaposan körbe nézett a házban, hogy minden a helyén van-e és miután Ashley-vel visszatették a kulcsot a lábtörlő alá, mindketten beszálltak a kocsiba.
Ashley agya megállás nélkül csak kattogott és valami megoldáson törte a fejét. Nem lehet, hogy egész életlében menekülnie kell a gondok elől. Nem bújhat el folyton és nem élhet a múltban örökre. Tennie kell valamit. Be kell bizonyítania Christiannak és Ambernek is, hogy nem az a szörnyeteg, akinek mutatja magát. Igaza volt mindenben a barátjának. Fél. Fél, hogy a múltja miatt nem lesz képes tovább lépni és valaki mellett új életet kezdeni. Nagyon fél.. de már tudja, hogy ez nem maradhat ennyiben. Valamit tennie kell. Méghozzá sürgősen.
~~~~~
Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)
