* Chapter 18 - Az erkély II.

Drága olvasóim!

Egy újabb hétvége egy újabb résszel. Valamint nem utolsó sorban egy vadonatúj külsővel. Mit gondoltok, jó lett a design? Tudom talán nem lett a leghosszabb a rész, viszont annál izgalmasabb. Talán a címből is kapizsgáljátok már, hogy mi fog történni.. de az is lehet hogy nem. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre!

Jó olvasást mindenkinek! :) 

----------------------------------------

Ott ültünk az erkélyen egymással szemben és minden olyan.. békésnek tűnt. Ashley mereven a kezében lévő whiskey-s poharat bámulta, arcán mély megfontoltság látszott, végül vett egy mély levegőt, rám emelte a pillantását és belekezdett a történetébe.
- Néhány évvel ezelőtt ismertem meg őt. A srácokkal minden hétvégén ugyan abba a pub-ba jártunk el szórakozni és Lia felszolgálóként dolgozott ott. Mindig ő hozta ki az italokat és már az első pillanattól fogva úgy éreztem, nem véletlenül találkoztunk. - magyarázta őszinte mosollyal az arcán én pedig egyre furcsábban éreztem magam.. mi a fene ez.. talán.. esküszöm ha nem tudnám, hogy mennyit veszekszünk és ki nem állhatjuk egymást még azt hinném, hogy féltékeny vagyok arra a lányra.. vagy várjunk csak.. Mi a franc?!
- De mi történt köztetek, hogy szétmentetek? - kérdeztem és azt hiszem a hangomból kihallatszott hogy mennyire nem akartam a nyálas részekről tudni..
- Néhány héttel később egy részeg fószer belekötött és a karjánál fogva rángatta őt. Annyira bepipultam rá, hogy ha a srácok nem fognak vissza.. talán ott helyben agyonverem.. - suttogta összeszorított fogakkal. Pontosan láttam a szemeiből sugárzó haragot és gyűlöletet. Minden idegszálával megfeszült és a kezét is ökölbe szorította - Persze a pultos srác azonnal hívta a mentőket és a rendőröket. 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okoztam neki. De a menedzserünk mindent elintézett és megúsztam egy figyelmeztetéssel.. - csukta be a szemeit és egy mély lélegzetet vett.
- Istenem Ashley.. - csúszott ki akaratlanul is az ajkaimon - Én.. nagyon sajnálom..
- Az volt az utolsó eset, hogy bárkivel is verekedésbe kerültem.
Bevallom a hirtelen támadt csönd egy kicsit megrémisztett. Ashley nyakán és karján csak úgy dagadtak az izmok. Mennyi mindent nem tudtam róla.. mennyi mindent kellett eltitkolnia a világ elől. 
- Soha nem hittem volna, hogy..
- Micsodát? - fojtotta belém a szót - Hogy egy agresszív állat vagyok?
- Nem - suttogtam halkan - Hanem, hogy saját magadat is feláldozva kiállsz egy nő mellett.. - amikor kimondtam ezeket a szavakat Ashley hitetlenül a szemembe nézett és ha csak egy pillanatra is de olyasmit láttam az arcán, amit még soha életemben azelőtt. Hálát.
- Néhány héttel az incidens után egyre közelebb kerültem Lia-hoz. - folytatta a mesélést - Aztán végül egy koncert után amikor ünnepeltünk a srácokkal, összejöttünk. Onnantól kezdve megállás nélkül együtt voltunk és én soha nem voltam még olyan boldog mint akkor.. - miután kiitta a pohár teljes tartalmát, vissza tette azt az asztalra és egy rövid ideig elhallgatott. Furcsa érzésem támadt.. úgy éreztem, hogy a verekedés csupán egy villámlás volt, ahhoz a viharhoz képest ami majd ezután jön.
- Ha nem akarsz beszélni róla, nem erőltetem.. - mondtam halkan, de ő mintha meg se hallotta volna folytatta.
- Tudod eleinte tényleg minden rendben ment. De aztán beütött a baj.. és minden a feje tetejére állt. - itt megköszörülte a torkát, feljebb tornázta magát a karszékben és mélyen a szemembe nézett - Lia becsapott.. egyszerűen csak kihasznált.
- Ezt hogy érted? Mi történt? - kérdeztem és közben közelebb ültem hozzá a székemmel.
- Kiderült, hogy a pub-ban.. minden ami történt.. előre megtervezték..
- Tessék?
- Az egészet megrendezték. Még csak nem is szeretett igazán.. csak színjáték volt.. - sóhajtott fájdalmas arckifejezéssel.
- Ezt nem tudom elhinni.. - suttogtam.
- Pedig ez az igazság. Lia csak a pénzemre hajtott és egy cseppet sem érdekelte az, hogy én mit érzek iránta.. - egy nagyot nyelt és úgy folytatta - Lia volt az első lány az életemben, akivel többet akartam mint egy egy éjszakás kaland. Ő pedig egyszerűen csak átgázolt rajtam. Csapdába csalt és utána eldobott magától, mert nem kaphatta meg azt ami kellett neki. Érted ezt? Semmibe vette az érzéseimet.. - mondta egyre halkabban nekem pedig a szívem szakadt meg érte.
Éreztem, hogy a mellkasomból mindjárt kiszakad a szívem, olyan hevesen kalimpált. Mélységesen sajnáltam Ashley-t. Rengeteget szenvedhetett a múltban és a mai napig nem tudta túltenni magát rajta.
Most már értem. Mindent értek. Ezért viselkedett olyan furcsán. Ezért volt olyan zárkózott és otromba. Attól félt, hogy ha közel enged magához én is azt fogom tenni vele, amit Lia. Istenem, hogy milyen ostoba voltam! Miért nem vettem észre, hogy sokkal de sokkal több van a dolgok mögött, mint amennyit képzeltem. Hogy is gondolhattam, hogy azért volt olyan szemét velem, mert gyűlöl engem?
- Szóval akkor.. ez az egész.. ez azt jelenti, hogy Te nem is gyűlölsz engem? - kérdeztem reszketeg.
- Hogy én téged? - fordította felém a tekintetét - Nem Amber, én soha nem gyűlöltelek téged. Tudom csúnyán viselkedtem veled.. de nem gyűlöltelek.. - válaszolta halkan, majd megeresztett felém egy apró, ám annál őszintébb mosolyt.
Hirtelen úgy éreztem forog velem a világ. Rettenetesen félreismertem őt. Olyan goromba voltam vele.. mindig csak veszekedtünk és nem is tudtam, hogy ennyi minden történt vele.
Pár percig csak néztük egymást, aztán Ashley elfordította a fejét és a várost kezdte kémlelni. Annyira tenni akartam valamit.. annyira szerettem volna visszaforgatni az idő kerekét, hogy helyre hozhassam azt a sok rosszat.. annyira nagyon bánom már, hogy szemét voltam vele..
A következő pillanatban finoman a tenyerébe csúsztattam a kezem és összekulcsoltam az ujjainkat. Ő csak meglepetten lepillantott az ölében heverő kezeinkre, majd a karomon végigvezetve tekintetét mélyen a szemembe nézett. Ott abban a pillanatban megbántam minden rosszat, amit valaha is tettem ellene és amit valaha is tettünk egymás ellen. Hibáztunk mind a ketten, nem voltunk elég türelmesek a másikhoz, de úgy érzem ez az egész nincs és nem is történik meg, ha akkor, az első találkozásunkkor kicsit kedvesebb vagyok vele.
- Annyira sajnálom ami történt Ashley.. mindent. Azt ami veled történt. Amit miattam kellett átélned és azt is, hogy olyan hisztis bunkó voltam veled.. nagyon sajnálom. - majd hirtelen kibuggyantak a könnyeim és már nem is tudtam visszatartani őket - Kérlek bocsáss meg nekem..
- Ne, ne.. kérlek ne sírj! - fogta kezei közé az arcom - Te nem tettél semmi rosszat. Nagyon nehéz volt neked akkor és erről nem te tehetsz. Hallod?
- De akkor is lehettem volna sokkal kedvesebb veled..
- Igen, ahogy én is.. de ez már a múlté. Csak felejtsük el az egészet, rendben?
- Szóval, akkor már nem haragszol rám? - kérdeztem szipogva, közben ő pedig letörölte a könnyeimet hüvelykujjával.
- Istenem Amber, dehogy haragszom rád! - sóhajtott egy nagyot, én pedig meg se vártam amit mondani akart, felültem a székben, átkulcsoltam a nyakát és szorosan a mellkasához bújva magamhoz öleltem őt. Pár másodperc hezitálás után ő is szorosan átfonta karjaival a derekam és fejét a nyakamba fúrva viszonozta az ölelésem. Annyira jólesett az érintése. Annyira boldog voltam, hogy nem gyűlölt és istenem olyan hihetetlenül jó illata volt, hogy még a vesém is belebizsergett.
- Azt hiszem most már ideje lenne bemennünk. Hűvös van és nem hiányzik, hogy mind a ketten megfázzunk.. - mosolygott rám, majd elengedte a derekam és a kezemnél fogva felsegített. Hiba volt.
A következő pillanatban, épp csak hogy felálltam, hirtelen annyira megszédültem és olyan erősen forgott velem a világ, hogy már hiába próbáltam megkapaszkodni az erkélyajtóban, bármi amihez hozzáértem kicsúszott a kezemből. Zúgott a fejem, a szívem majd kiugrott a helyéről a mellkasom pedig szinte szétfeszült a nyomástól.
Még halványan láttam, ahogy Ashley utánam kap és valamit kiabált is, de már nem értettem pontosan. Valami hideg a hátamhoz ért és egy erős nyomást éreztem a fejemen, és akkor megtörtént a legrosszabb. Már nem láttam és nem is hallottam semmit. Nem éreztem, nem lélegeztem és legfőképpen nem éltem. Minden elsötétült előttem.

* Chapter 17 - Az erkély

Drága olvasóim!

Meg is hoztam a folytatást. Úgy érzem eddig ez lett talán az egyik leghosszabb rész. Örülök, hogy sikerült ennyit írnom, sokat dolgoztam vele. Remélem megérte és tetszeni fog Nektek. Rettenetesen fontos lenne, hogy kapjak tőletek visszajelzést, szeretném tudni mit gondoltok az események alakulásáról. Itt is lenne a rész. Előre is bocsánat mindenkitől amiért pont a lényegnél fejeztem be, de így fog kijönni a dolog.

Jó olvasást mindenkinek! :)

----------------------------------------

Egész éjjel forgolódtam az ágyban és bárhogy próbáltam, nem tudtam elaludni. Megállás nélkül Ashley körül forogtam a gondolataim. Annyira kiborított.. Néha úgy érzem olyanok vagyunk, mint egy bumeráng. Elindulunk a jó irányba, már kezd helyreállni minden, de a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki. Nem tudunk meglenni egymás mellett úgy, hogy legalább egy napig ne veszekednénk. Érzem, hogy az idegeim lassan felmondják a szolgálatot. Ma reggel is azok a váratlan rosszullétek. Az igaz, hogy megfáztam és nem vagyok túl jól.. de akkor is.. ez a helyzet már nem normális. Miért nem tud egy kicsit uralkodni magán? Miért kell a dolgoknak mindig ilyen bonyolultaknak lennie? És.. a fenébe miért van most is annyira melegem?
Fáradtan felsóhajtottam és lerúgtam magamról a takarót. A hátamra fordultam és a plafont kezdtem tanulmányozni. Az ablakból beszűrődő fények árnyjátéka békés táncot járt a csillár körül, míg a félig nyitva hagyott ablakon beszűrődő szellő játékosan hullámzott a selyem függöny alatt. Elszámoltam magamban legalább 100-ig, számoltam báránykákat.. megpróbálkoztam mindennel, de egyszerűen nem jött álom a szememre. Lassan felültem az ágyban és a lábam alá gyűrve a takarót kikászálódtam. Magamra rántottam a köntösöm és halkan kimentem a nappaliba. Síri csönd  volt. Elindultam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Ahogy elhaladtam a kanapé mellett észrevettem, hogy egy összegyűrt takaró és két párna van félresöpörve rajta. Nem tulajdonítottam neki túl sok figyelmet, levettem a polcról egy poharat és félig megengedtem vízzel. Egy húzásra megittam, majd úgy döntöttem kimegyek az erkélyre, hogy levegőzzek egy kicsit.
Halkan félrehúztam az ajtót és szorosabbra fogva magamon a köntöst a korlát elé léptem. A város békés nyüzsgése megtöltötte a levegőt és a kocsik motorzúgása csak még jobban a magas épületek és bérházak felé vonzotta a tekintetet. Egy mélyet sóhajtva mindkét könyökömmel rátámaszkodtam a korlátra és behunytam a szemem. Olyan békés volt minden.. akkor miért zakatolt ezer meg annyi nyomasztó gondolat bennem?
- Gyönyörű, mi? - szólalt meg egy mély hang a hátam mögött.
Ijedten a hang forrása felé fordultam és csak akkor vettem észre, hogy Ashley az erkély ajtó mellett egy karszékben üldögélt. Távolba meredő tekintete zaklatott lelkiállapotát tükrözte.
- Ashley.. te hogy-hogy.. - nyögdécseltem zavartan.
- Nem tudtam aludni és gondoltam kiülök egy kicsit a friss levegőre - válaszolta majd lassan belekortyolt a kezében lévő whiskeys pohárba - De ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül..
- Próbáltam aludni de egyszerűen nem ment.. - sóhajtottam, majd összefontam magam előtt a karom.
- Nem ülsz le mellém? - kérdezte fejével a mellette lévő szék felé bökve - Nem harapok..
- De persze.. miért is ne.. - mosolyodtam el és kényelmesen lehuppantam mellé.
Ezután néhány perc hallgatás következett. Mindketten a város fényeit fürkésztük és még csak véletlenül sem néztünk volna egymásra. Hirtelen egy hideg fuvallat lengte be magát az erkélyre és ezzel máris magamon érezhettem Ashley illatát. Finom tusfürdőjének illata teljesen körülölelt. Egy mélyet szippantva behunytam a szemem és megpróbáltam valami nagyon szép dologra gondolni.
Gondolataimból egy pohár koppanása rázott fel. Mikor kinyitottam a szemem láttam, ahogy Ashley a kis asztalra teszi a poharát. Észrevette, hogy követem a mozdulatait, fürkésző szemei mélyen az enyémekbe fúródtak.
- Figyelj.. - szólaltunk meg egyszerre és muszáj volt elnevetnem magam.
- Folytasd. - haraptam bele ajkaimba.
- Nem, mond csak nyugodtan. - mosolygott rám csillogó szemekkel.
- Köszönöm, hogy együtt reggeliztél velem.. - suttogtam, aztán akaratlanul is eszembe jutott az a jelenet, ami utána történt. Ashley talán megérezhette, hogy min töprengek, mivel a következő pillanatban így szólt.
- Én pedig sajnálom, hogy olyan bunkó voltam. Kicsit túllőttem a célon..
- Nézd.. - sóhajtottam - Én megértem, hogy nem kedveled Mike-ot, de neked is meg kell értened, hogy Ő a főnököm. Nem viselkedhetsz vele így..
- Tudom. Csak egyszerűen.. olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban. Amikor pedig a közelemben van.. egyenesen herótom van tőle.. - bökte ki kertelés nélkül, mire halkan felnevettem.
- Hát azt rögtön gondoltam, hogy nem a szíved csücske..
- Kérlek legyél óvatos vele! Lehet, hogy a főnököd, de attól még nem ismerheted minden oldaláról. Rossz előérzetem van vele és nem akarom hogy.. - kezdte, majd hirtelen elharapta a mondat végét.
- Nem akarod hogy.. bántson engem? - fejeztem be helyette.
- Tudom, hogy ez most nevetségesen fog hangzani, hiszen nagyon sokat veszekszünk.. többnyire mindig miattam.. de akkor is egyszerűen.. féltelek. Nem akarom, hogy bajod essen.. - suttogta mélyen a szemeimbe nézve, majd finoman végig simított a jobb karomon.
Meglepett.. sőt egyenesen megdöbbentett ez a kijelentése. Nem akarja, hogy bajom essen.. Mi bajom lehetne? És egyáltalán.. miért viselkedik úgy mint egy barom, amikor valójában ilyen.. kedves?
- Ezt talán korábban is elmondhattad volna.. akkor megúszhattunk volna egy csomó felesleges vitát. - válaszoltam kissé szemrehányóan, de aztán nem bírtam megállni, így mosolyogva folytattam - Nem is tudtam, hogy te ilyen is tudsz lenni..
- Milyen ilyen? - kérdezett vissza nevetve.
- Kedves.
- Szeretek rejtélyesen élni..
Hát igen. Az már az egyszer biztos, hogy rejtélyes egy ember. Kezdetektől fogva azt hittem róla, hogy egy bunkó tahó. Azt hittem, hogy soha nem fog megváltozni.. De.. az is lehet.. mi van akkor, ha mindig is ilyen volt és csak felém mutatta ezt a durva oldalát? Mi van akkor, hogy ha miattam lett ilyen? Az első találkozásunkkor meglehetősen.. durva és elutasító voltam vele. Pedig csak segíteni akart.. Lehet, hogy miattam történt minden?
- Figyelj Ashley.. - szólaltam meg rekedt hangon, már-már kétségbeesetten.
- Hmm? - fordította felém a fejét.
- Ne haragudj, hogy akkor olyan szemét voltam veled. Nagyon bunkó voltam és még csak meg sem érdemelted. Sajnálom.. - sóhajtottam és beletelt egy kis időbe, mire választ kaptam.
- Tudom, hogy nagyon nehéz volt neked akkor és sok mindenen.. sok borzalmas dolgon mentél keresztül. Megértem, hogy úgy viselkedtél, hiszen nem is ismertél és után én sem voltam a legkedvesebb veled. Felejtsük el, rendben? - mosolygott rám megnyugtatóan, és hirtelen késztetést éreztem arra, hogy megismerjem őt. Többet akartam tudni róla.
- Mesélj a te családodról. Milyen volt a gyerekkorod? Mi van a kapcsolataiddal? - soroltam a kérdéseket.
- Kaliforniában nőttem fel egy kis farmon. Korán szétváltunk a családommal, így már a tinédzser koromtól kezdve magamtól kellett boldogulnom az életben. Eredetileg grafikusnak tanultam, nagyon sikeres voltam benne egy ideig. Aztán valahogy belecsöppentem a zene világába, megismerkedtem a srácokkal és így már lassan 6 éve a banda tagja vagyok. - magyarázta türelmesen én pedig mély érdeklődéssel figyeltem őt - A kapcsolataimról nem sok mindent mondhatok. Volt egy lány akivel azt hittem talán komolyabbra is fordulhatnak a dolgok, de végül nem lett belőle semmi..
- Ki volt az a lány és mi történt köztetek? - ragadtam meg a lényeget, bár magam sem értettem miért érdekel Ashley szerelmi élete.
- Lia-nak hívták. Nagyon szép lány volt és az elején minden tök jól alakult. Jól kijöttünk egymással.. - mosolyodott el, aztán halkan felnevetett - Egészen az ujja köré csavart.. de aztán..
- De mi? Mi történt?
- Idővel rájöttem, hogy minden, ami köztünk volt.. csupán színjáték volt.. - sóhajtott komoran.
- Ezt hogy érted? - erősködtem. Egyszerűen muszáj volt megtudnom. Megakartam tudni, hogy mi történt vele.
- Nézd Amber. Erről soha nem beszéltem senkinek.. és nem hiszem, hogy ez most pont téged érdekelne. Nem akarlak ezzel untatni..
- Nem untatsz. - vágtam rá szinte azonnal - Vagyis.. én tényleg nagyon szívesen meghallgatlak. Néha az a legjobb, ha kibeszéled magadból a problémákat.
- Rendben, akkor elmondom mi történt.