* Chapter 18 - Az erkély II.

Drága olvasóim!

Egy újabb hétvége egy újabb résszel. Valamint nem utolsó sorban egy vadonatúj külsővel. Mit gondoltok, jó lett a design? Tudom talán nem lett a leghosszabb a rész, viszont annál izgalmasabb. Talán a címből is kapizsgáljátok már, hogy mi fog történni.. de az is lehet hogy nem. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre!

Jó olvasást mindenkinek! :) 

----------------------------------------

Ott ültünk az erkélyen egymással szemben és minden olyan.. békésnek tűnt. Ashley mereven a kezében lévő whiskey-s poharat bámulta, arcán mély megfontoltság látszott, végül vett egy mély levegőt, rám emelte a pillantását és belekezdett a történetébe.
- Néhány évvel ezelőtt ismertem meg őt. A srácokkal minden hétvégén ugyan abba a pub-ba jártunk el szórakozni és Lia felszolgálóként dolgozott ott. Mindig ő hozta ki az italokat és már az első pillanattól fogva úgy éreztem, nem véletlenül találkoztunk. - magyarázta őszinte mosollyal az arcán én pedig egyre furcsábban éreztem magam.. mi a fene ez.. talán.. esküszöm ha nem tudnám, hogy mennyit veszekszünk és ki nem állhatjuk egymást még azt hinném, hogy féltékeny vagyok arra a lányra.. vagy várjunk csak.. Mi a franc?!
- De mi történt köztetek, hogy szétmentetek? - kérdeztem és azt hiszem a hangomból kihallatszott hogy mennyire nem akartam a nyálas részekről tudni..
- Néhány héttel később egy részeg fószer belekötött és a karjánál fogva rángatta őt. Annyira bepipultam rá, hogy ha a srácok nem fognak vissza.. talán ott helyben agyonverem.. - suttogta összeszorított fogakkal. Pontosan láttam a szemeiből sugárzó haragot és gyűlöletet. Minden idegszálával megfeszült és a kezét is ökölbe szorította - Persze a pultos srác azonnal hívta a mentőket és a rendőröket. 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okoztam neki. De a menedzserünk mindent elintézett és megúsztam egy figyelmeztetéssel.. - csukta be a szemeit és egy mély lélegzetet vett.
- Istenem Ashley.. - csúszott ki akaratlanul is az ajkaimon - Én.. nagyon sajnálom..
- Az volt az utolsó eset, hogy bárkivel is verekedésbe kerültem.
Bevallom a hirtelen támadt csönd egy kicsit megrémisztett. Ashley nyakán és karján csak úgy dagadtak az izmok. Mennyi mindent nem tudtam róla.. mennyi mindent kellett eltitkolnia a világ elől. 
- Soha nem hittem volna, hogy..
- Micsodát? - fojtotta belém a szót - Hogy egy agresszív állat vagyok?
- Nem - suttogtam halkan - Hanem, hogy saját magadat is feláldozva kiállsz egy nő mellett.. - amikor kimondtam ezeket a szavakat Ashley hitetlenül a szemembe nézett és ha csak egy pillanatra is de olyasmit láttam az arcán, amit még soha életemben azelőtt. Hálát.
- Néhány héttel az incidens után egyre közelebb kerültem Lia-hoz. - folytatta a mesélést - Aztán végül egy koncert után amikor ünnepeltünk a srácokkal, összejöttünk. Onnantól kezdve megállás nélkül együtt voltunk és én soha nem voltam még olyan boldog mint akkor.. - miután kiitta a pohár teljes tartalmát, vissza tette azt az asztalra és egy rövid ideig elhallgatott. Furcsa érzésem támadt.. úgy éreztem, hogy a verekedés csupán egy villámlás volt, ahhoz a viharhoz képest ami majd ezután jön.
- Ha nem akarsz beszélni róla, nem erőltetem.. - mondtam halkan, de ő mintha meg se hallotta volna folytatta.
- Tudod eleinte tényleg minden rendben ment. De aztán beütött a baj.. és minden a feje tetejére állt. - itt megköszörülte a torkát, feljebb tornázta magát a karszékben és mélyen a szemembe nézett - Lia becsapott.. egyszerűen csak kihasznált.
- Ezt hogy érted? Mi történt? - kérdeztem és közben közelebb ültem hozzá a székemmel.
- Kiderült, hogy a pub-ban.. minden ami történt.. előre megtervezték..
- Tessék?
- Az egészet megrendezték. Még csak nem is szeretett igazán.. csak színjáték volt.. - sóhajtott fájdalmas arckifejezéssel.
- Ezt nem tudom elhinni.. - suttogtam.
- Pedig ez az igazság. Lia csak a pénzemre hajtott és egy cseppet sem érdekelte az, hogy én mit érzek iránta.. - egy nagyot nyelt és úgy folytatta - Lia volt az első lány az életemben, akivel többet akartam mint egy egy éjszakás kaland. Ő pedig egyszerűen csak átgázolt rajtam. Csapdába csalt és utána eldobott magától, mert nem kaphatta meg azt ami kellett neki. Érted ezt? Semmibe vette az érzéseimet.. - mondta egyre halkabban nekem pedig a szívem szakadt meg érte.
Éreztem, hogy a mellkasomból mindjárt kiszakad a szívem, olyan hevesen kalimpált. Mélységesen sajnáltam Ashley-t. Rengeteget szenvedhetett a múltban és a mai napig nem tudta túltenni magát rajta.
Most már értem. Mindent értek. Ezért viselkedett olyan furcsán. Ezért volt olyan zárkózott és otromba. Attól félt, hogy ha közel enged magához én is azt fogom tenni vele, amit Lia. Istenem, hogy milyen ostoba voltam! Miért nem vettem észre, hogy sokkal de sokkal több van a dolgok mögött, mint amennyit képzeltem. Hogy is gondolhattam, hogy azért volt olyan szemét velem, mert gyűlöl engem?
- Szóval akkor.. ez az egész.. ez azt jelenti, hogy Te nem is gyűlölsz engem? - kérdeztem reszketeg.
- Hogy én téged? - fordította felém a tekintetét - Nem Amber, én soha nem gyűlöltelek téged. Tudom csúnyán viselkedtem veled.. de nem gyűlöltelek.. - válaszolta halkan, majd megeresztett felém egy apró, ám annál őszintébb mosolyt.
Hirtelen úgy éreztem forog velem a világ. Rettenetesen félreismertem őt. Olyan goromba voltam vele.. mindig csak veszekedtünk és nem is tudtam, hogy ennyi minden történt vele.
Pár percig csak néztük egymást, aztán Ashley elfordította a fejét és a várost kezdte kémlelni. Annyira tenni akartam valamit.. annyira szerettem volna visszaforgatni az idő kerekét, hogy helyre hozhassam azt a sok rosszat.. annyira nagyon bánom már, hogy szemét voltam vele..
A következő pillanatban finoman a tenyerébe csúsztattam a kezem és összekulcsoltam az ujjainkat. Ő csak meglepetten lepillantott az ölében heverő kezeinkre, majd a karomon végigvezetve tekintetét mélyen a szemembe nézett. Ott abban a pillanatban megbántam minden rosszat, amit valaha is tettem ellene és amit valaha is tettünk egymás ellen. Hibáztunk mind a ketten, nem voltunk elég türelmesek a másikhoz, de úgy érzem ez az egész nincs és nem is történik meg, ha akkor, az első találkozásunkkor kicsit kedvesebb vagyok vele.
- Annyira sajnálom ami történt Ashley.. mindent. Azt ami veled történt. Amit miattam kellett átélned és azt is, hogy olyan hisztis bunkó voltam veled.. nagyon sajnálom. - majd hirtelen kibuggyantak a könnyeim és már nem is tudtam visszatartani őket - Kérlek bocsáss meg nekem..
- Ne, ne.. kérlek ne sírj! - fogta kezei közé az arcom - Te nem tettél semmi rosszat. Nagyon nehéz volt neked akkor és erről nem te tehetsz. Hallod?
- De akkor is lehettem volna sokkal kedvesebb veled..
- Igen, ahogy én is.. de ez már a múlté. Csak felejtsük el az egészet, rendben?
- Szóval, akkor már nem haragszol rám? - kérdeztem szipogva, közben ő pedig letörölte a könnyeimet hüvelykujjával.
- Istenem Amber, dehogy haragszom rád! - sóhajtott egy nagyot, én pedig meg se vártam amit mondani akart, felültem a székben, átkulcsoltam a nyakát és szorosan a mellkasához bújva magamhoz öleltem őt. Pár másodperc hezitálás után ő is szorosan átfonta karjaival a derekam és fejét a nyakamba fúrva viszonozta az ölelésem. Annyira jólesett az érintése. Annyira boldog voltam, hogy nem gyűlölt és istenem olyan hihetetlenül jó illata volt, hogy még a vesém is belebizsergett.
- Azt hiszem most már ideje lenne bemennünk. Hűvös van és nem hiányzik, hogy mind a ketten megfázzunk.. - mosolygott rám, majd elengedte a derekam és a kezemnél fogva felsegített. Hiba volt.
A következő pillanatban, épp csak hogy felálltam, hirtelen annyira megszédültem és olyan erősen forgott velem a világ, hogy már hiába próbáltam megkapaszkodni az erkélyajtóban, bármi amihez hozzáértem kicsúszott a kezemből. Zúgott a fejem, a szívem majd kiugrott a helyéről a mellkasom pedig szinte szétfeszült a nyomástól.
Még halványan láttam, ahogy Ashley utánam kap és valamit kiabált is, de már nem értettem pontosan. Valami hideg a hátamhoz ért és egy erős nyomást éreztem a fejemen, és akkor megtörtént a legrosszabb. Már nem láttam és nem is hallottam semmit. Nem éreztem, nem lélegeztem és legfőképpen nem éltem. Minden elsötétült előttem.