* Chapter 13 - Baráti szívesség

Drága olvasóim!

Amilyen gyorsan csak tudtam meg is hoztam a folytatást! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, sokat jelent nekem, hogy mindig írtok valamit a részekhez. A folytatáshoz csak annyit fűznék hozzá, hogy még én magam sem voltam benne teljesen biztos, hogy így fogom folytatni..

----------------------------------------

A történtek után semmi kedvem nem volt előjönni a szobámból, ezért egész este csak a laptopom előtt ülve dolgoztam. Összeírtam a legfontosabb programokat, eseményeket amiket a konferencia előtt még le kell szerveznem, és szinte teljesen belemerültem a gépelésbe. Aztán gondoltam iszom egy pohár vizet.

Óvatosan kinyitottam az ajtóm. Ashley sehol. Átosontam a konyhába, gyorsan töltöttem magamnak egy pohárral és egy húzásra megittam. Mikor már azt hittem, hogy észrevétlenül vissza tudok menni a hálóba, hirtelen megszólalt a csengő. Ijedtemben majdnem felsikítottam. Erősen a számhoz szorítottam a kezem és egy mély lélegzetvétel után a bejárati ajtóhoz mentem.

- Szia Amber! Remélem nem zavarlak e késői órákban. - vigyorgott rám az én drága főnököm Mike.

- Szia. Öhm nem dehogy! Gyere csak be! - tártam ki előtte az ajtót - Valami gond van? Soha nem szoktál ilyenkor keresni..

- Nem nincs semmi. Minden a legnagyobb rendben megy. - nevetett fel jókedvűen.

- Hát akkor.. minek köszönhetem látogatásod? - kérdeztem bátortalanul.

- Igazából azért vagyok itt, hogy meg.. - kezdett bele, aztán a következő pillanatban Ashley lépett be a nappaliba.

Egy pillanatra megfagyott körülöttünk a levegő. Ashley csak értetlenül ácsorgott az ajtóban, én pedig hol Mike-re, hol erre az idiótára pislogtam, arra várva, hogy végre történjen valami. 

Legnagyobb meglepetésemre közelebb jött hozzánk, és bár vonakodva, de kezet nyújtott Mike-nak.

- Hello, Ashley Purdy.

- Jó estét! Mike Duartes. 

- Áh, szóval te lennél, az a sokat emlegetett nagyfőnök? - kérdezte gúnyosan, majd rám pillantott. Próbáltam nem oda figyelni rá, ezért ahelyett, hogy gyomorszájon vágtam volna, csak idiótán vigyorogtam.

- Te pedig, ha jól sejtem Amber "társa" vagy..

- Az azért egy kicsit túlzás, hogy a társam.. - vágtam közbe udvariasan - Mi csak..
- Egy baráti szívességet teszünk egymásnak. Van valami kifogásod talán? - lépett mellém szúrós tekintettel Ash.
- Fu de rossz kedvében van valaki. - nevetett furcsa grimaszt vágva Mike - Esetleg megzavartam valamit?
- Nem dehogy! Én csak..
- És ha igen? Csak nem zavar? - pimaszkodott továbbra is Ash.
- Már miért zavarna? Amber az alkalmazottam, semmi közöm a magánéletéhez.
- Valóban? Akkor áruld már el kérlek, hogy mi a fenét csinálsz itt nála? Ráadásul este..
- Azt hiszem ehhez neked nincs semmi közöd. Vagy talán te is az alkalmazottam vagy? - vágott vissza meglehetősen flegmán a főnököm.
Kezdtem egyre jobban összezavarodni.
A főnököm és Ashley vitatkozik egymással. Mike azt hiszi, hogy van köztünk valami.. Ashley pedig egy cseppet sem tagadja.. Mi a franc folyik itt?!
- Azt hiszem ebből mára elég is lesz. Mike.. nem tudom, hogy miért jöttél. Ne haragudj a kellemetlenségekért.. de talán jobb lenne, ha máskor..
- Semmi gond Amber. Inkább elmegyek. - indult el az ajtó felé - Úgy érzem a "barátod" nem szívesen lát itt.
- És milyen jól érzed! - kiáltott utána Ash.
- Öhmm.. ő nem a barátom.. - nyögtem zavaromban és gyilkos pillantásokkal az épp elvonuló Ashleyre meredtem.
- Majd később beszélünk! Örültem a szerencsének, Ashley!
- Hát még én! - vigyorgott idétlenül.
- Tényleg nagyon sajnálom.. - nyitottam ki neki az ajtót - Nem tudom mi ütött belé.
- Hagyd csak, nem érdekes. - legyintett - Akkor majd később. Viszlát.
- Szia! - intettem neki, majd becsuktam az ajtót és egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Ez borzasztóan kínos volt. Még jó, hogy Mike ilyen megértő és.. türelmes.
Idegesen beletúrtam a hajamba és dühödt léptekkel Ashley-hez mentem.
- Te normális vagy?! Szándékosan kiakarsz csinálni? - böktem a mutató ujjam mellkasába - Akadj már le rólam, a rohadt életbe! Miért kell mindenhol ott lenned? Teljesen rám telepszel, figyeled minden léptem, nem hagysz levegőhöz jutni. Mi a franc bajod van? - hadartam neki dühösen.
- Te figyelj Amber.. nem vettél észre ezen a Mike-on valami különöset? - kérdezte figyelmen kívül hagyva az előbbi leszúrásomat.
- Ez most hogy jön ide?
- Minek járkál fel hozzád éjnek évadján? Ellenőrizget? Vagy csak látni akar téged? Csak nem..
- Ezt most hagyd abba, jó? Mike a főnököm. Nincs köztünk semmi. Szigorúan munkakapcsolat. - ráztam hitetlenül a fejem - És egyébként is, ha lenne... SEMMI közöd hozzá! - kiáltottam az arcába.
- Pedig nekem egyáltalán nem ez jött le.. mármint a részéről. - nézett rám komoly arccal.
- Ashley! Most lett elegem.. Tudod mit? Ha annyira segíteni akartál, már tudom is hogy mi lesz a dolgod holnap. Szépen elmész és bevásárolsz mindent, amire csak szükségem van. - tettem karba a kezem.
- Áh.. szóval csicskáztatni fogsz..
- Hogy te mekkora egy paraszt vagy.. - dörzsöltem a homlokom - Miért nem tudunk egyszer, legalább egyetlen egyszer normálisan beszélgetni? - sóhajtottam, és inkább faképnél hagyva őt visszamentem a szobámba. Mielőtt becsuktam az ajtót, még hallottam, hogy utánam kiált.
- Bocs, hogy őszinte vagyok!

* Chapter 12 - Használd ki a lehetöséget!

Drága olvasóim!

Sajnálom, hogy már több mint 2 hónapja nem írtam nektek semmit..

Nem is szeretnék most mindenféle kifogásokkal előállni.. egyszerűen csak elveszi minden időmet a suli. Viszont azért van némi jó hírem is! Sikerült megírnom a folytatást, mint láthatjátok is, ez most kivételesen kicsit rövidebb lett, mint az eddigi részek. Többet akartam írni, de végül 2 részre szedtem a dolgokat és a következő részben lesz az, amit a végére hagytam volna. Lassacskán kezdenek egyre izgalmasabbak lenni az események. ;)

Remélem tetszeni fog mindenkinek.

Várom a véleményeiteket!

Jó olvasást! :)

----------------------------------------

Miután valamennyire sikerült megnyugodnom elmentem letusolni. Próbáltam kikapcsolni az agyam és nem foglalkozni vele, de nem igazán jött össze. Megállás nélkül azon gondolkoztam, mennyire naiv és ostoba voltam, hogy hagytam magam újra becsapni. Ashley és az ő ígéretei.. úgy érzem már soha többé nem fogok tudni megbízni benne. És ez - még akkor is hogy ha nem akarom beismerni magamnak - fáj. Nagyon fáj..

Ahogy kijöttem a fürdőből igyekeztem nem összefutni vele, így aztán egyenesen a szobámba mentem, ahol bemásztam az ágyamba és felhívtam Christiant. Miközben kicsöngött szorosan összehúztam magam a paplanon és köröm rágva vártam, hogy meghalljam a hangját.

Aztán végre felvette.

- Amber! Már egy csomószor kerestelek! Miért nem vetted fel? Jól vagy, minden..

- Christian mi a fene történt?! - szakítottam félbe idegesen - Azt ígérted, hogy segítesz és hogy idejössz. De még csak nem is szóltál hogy nem tudsz jönni. És.. mi az hogy Ashley-t küldöd magad helyett?! Ennyit jelent a barátságunk számodra? - kérdeztem remegő hangon.

- Amber.. én erről az egészről nem tudtam. Egész reggel a jegyemet kerestük a srácokkal és csak akkor jöttem rá, hogy mi történt, mikor Ashley szobájában mindent üresen találtunk. Hidd el, nem én akartam így! Soha nem hagynálak cserben! - magyarázta kétségbeesetten.

- Azt akarod mondani, hogy Ashley ellopta tőled a jegyet?
- Igen..
- Vajon miért nem vagyok meglepve rajta? - sóhajtottam fáradtan.
- De ugye nem bántott? Esküszöm, ha csak egy ujjal..
- Nyugi nem történt semmi komoly. Leszámítva, hogy hagytam magam hülyére venni.. újra.
- Ezt hogy érted? Várj kihangosítalak, itt vannak a srácok is.. - hadarta, aztán hallottam ahogy mozgolódnak körülötte, majd egy halk koppanásból arra következtettem, hogy lerakta a mobilt a dohányzó asztalra - Most mondhatod.
- Szia Amber!
- Hogy vagy csajszi? - kiabáltak a telefonba szinte egyszerre.
- Sziasztok! - köszöntem vissza nekik és muszáj volt elmosolyodnom.
- Mesélj, mit művelt már megint ez az állat? - hallottam meg Jake hangját.
- Kihasználta a hiszékenységem és megint jól átvert.. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy talán barátok is lehetünk. Tudjátok.. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőm - Mikor megláttam a reptéren.. nagyon megijedtem. Fogalmam se volt róla minek jött és mit akarhat. Aztán.. azt mondta, hogy segíteni akar nekem.
- Micsoda? Hogy ő segíteni? Na persze... - akadt ki Christian.
- Én is ezt gondoltam először. De ahogy ott állt előttem és beszélt.. úgy éreztem, hogy most az egyszer igazat mond. Képzeljétek még a taxit is kifizette helyettem.
- Azta.. tényleg lovagias tett volt.. - fújtatott tovább.
- Jaj már CC! Hagyd, hogy végig mondja. - hallottam meg Andy hangját.
- Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez az egész csak színjáték volt. Azt mondta nincs hova mennie, ezért hagytam hogy feljöjjön hozzám ide a hotelba. Erre.. a recepciós pultnál közli velem a nő, hogy már előre idetelefonált és félre tetetett egy csomagot. Életemben nem csalódtam még ekkorát.. Eltudjátok képzelni mit éreztem akkor? - suttogtam remegő hangon.
- Annyira sajnálom Amber! Holnap az első géppel odamegyek és mindent elintézek..
- Nem.. én sajnálom, hogy az előbb úgy neked estem. Még csak nem is tehettél semmiről én meg.. ne haragudj! - szipogtam.
- Kérlek ne sírj! Holnap minden rendbe jön, oké?
- Várjatok egy kicsit.. - szólalt meg Jake - Azt mondod, hogy Ashley még nálad van?
- Igen.. valahol itt van a lakosztályon.. de nem igazán érdekel merre. Miért?
- Ashley azt mondta, hogy neked akar segíteni.
- Igen, de még mindig nem értem mire akarsz kilyukadni..
- Pedig egyszerű..
- Micsoda? - kérdezte Jinxx.
- Figyelj. Szeretnél mindent visszaadni neki? Szeretnéd, ha megfizetne azért, amit tett?
- Nem tudom Jake.. ez a bosszúállósdi nem az én stílusom.
- Neked nem is kell semmit csinálnod. Majd Ashley elintézi maga.
- Tessék? Ezt nem értem..
- Hagyd, hogy segítsen neked. Hagyj rá minden munkát.
- Mi?! Neked elment az eszed.. - kiáltottam fel - Ashley még egy pizzát sem képes megrendelni, nem hogy egy egész céges rendezvényt összehozni..
- Félreértesz. Úgy értem a fizikai munkát hagyd rá. Tudod.. cipekedés, vásárlás, egyik helyről a másikra szaladgálás. Ezeket oldja meg ő, te pedig csinálod a magad dolgát..
- Mondasz valamit haver. - helyeselt Andy.
- Nem tudom srácok.. nekem ez nem tetszik.. - ellenkezett hevesen CC.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet lenne Jake.. mi van ha mindent elront? - kérdeztem tanácstalanul - Nem akarom miatta elveszíteni az állásomat is..
- Csak próbáld meg. Légy erős és ne hagyd magad! Használd ki a lehetőséget. Elvégre is ő akart segíteni neked.. ezért ment oda nem? Akkor meg?
- Még átgondolom..
- Ez hülyeség Jake! Honnan tudod, hogy nem csinál valami ostobaságot? Szerintem felejtsük el ezt az egészet. Amber holnap odamegyek és kész. - erősködött Christian.
- CC.. nem futamodhat meg mindig, ha Ash ott van. Nem menekülhet egész életében előle. A sarkára kell állnia és szembe kell szállnia vele. Képes rá!
- Igaza van Christian! - mondtam határozottan - Nem futhatok örökké. Meg kell tanulnom egyedül helytállni. Akár a munkáról, akár az életemről legyen szó.
- Biztos vagy benne?
- Menni fog! Bízz bennem! - válaszoltam magabiztosan.
- Akkor.. jó rendben. Nem megyek sehova, de reggel amint tudlak felhívlak. Oké?
- Persze! Én addig szembesítem a tényekkel Ashley-t.
- Csak okosan csajszi! - nevetett Andy.
- Jók legyetek srácok! Még beszélünk!
- Rendben! Vigyázz magadra! Szia.
- Sziasztok!
Majd kikapcsoltam a telefont és az ágyamra dobva egy mély levegőt vettem. Most már biztos voltam benne. Ashley nem ússza meg szárazon, amit tett. Ha segíteni akart, hát segítsen. De azt garantálom, hogy a munkában nem lesz köszönet. Könyörtelen és határozott leszek. Végre megmutatom neki, milyen is az amikor nem minden alakul úgy, ahogy neki megfelel. Most majd meglátja milyen is vagyok igazából, ha valaki átver és kihasznál.
Készülj Ashley Purdy, mert mindenért megfizetsz!

* Chapter 11 - A látszat néha csal

Legdrágább olvasóim!

Annyira hálás vagyok nektek! Olyan boldoggá tettetek ezzel a rengeteg visszajelzéssel, hogy úgy gondoltam megérdemlitek, hogy nagyon siessek a folytatással! Köszönöm a +2 feliratkozót is! El sem tudom mondani mennyire sokat jelent nekem, hogy itt vagytok!♥♥ Ezért nem is húzom tovább az időt.. itt is lenne a folytatás.

Jó olvasást! (:

 ----------------------------------------

Mivel más választásom nem volt, kénytelen voltam taxit hívni, hogy visszamehessünk a hotelba. Kicsit tartottam attól, hogy közvetlenül mellette kell majd ülnöm, de gondoltam majd megoldom valahogy. Ahogy beszálltunk a sárga járműbe, próbáltam a lehető legtávolabb húzódni tőle. Talán megérezte, hogy mennyire feszült vagyok, ugyanis ő is ugyanígy tett. Mindketten az ablakhoz húzódtunk és egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak a motor zúgását és az előttünk halkan szóló rádiót lehetett hallani. Idegesen rámarkoltam a kartámaszra és ajkamba harapva bámultam a mellettünk elsuhanó tájat.

Teljesen megőrültem? Képes voltam hagyni, hogy a közelemben lehessen az az ember, aki világ életében gyűlölt? Végül is csak azért jöttem el otthonról, hogy minél távolabb legyek tőle. Oké... részben a munka miatt is.. de akkor is. Amber ezt jól megcsináltad! Még szerencse, hogy nem egy szobában fogunk aludni.. vagyis.. a francba! 

Hirtelen eszembe jutott, nem biztos, hogy van még szabad szoba. A sajátomat is előre lefoglalta Mike. Ugye nem.. ugye nem kell majd együtt aludnom vele?

Tekintetemet Ashley felé fordítottam, aki még mindig az utat nézte, aztán mikor feltűnt neki, hogy bámulom, felém fordult. Szólásra nyitottam a szám, de még mielőtt bármit is mondhattam volna, a taxi lassulni kezdett, aztán megállt az út szélén. Csalódottan megráztam a fejem és a sofőrhöz fordulva elővettem a pénztárcám.

- 12$ 50 cent lesz. - pötyögött valamit az óráján, majd már adtam is volna oda neki egy 20-ast, Ashley azonban szó nélkül megelőzött. Értetlenül meredtem az arcára, mire ő még csak rám se nézve felkapta a táskáját és kiszállt a kocsiból.

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és én is kiszálltam. 

Mikor a taxi elhajtott, még megvártam amíg mellém ér Ashley, aztán már nem bírtam tovább. Rákérdeztem.

- Miért fizetted ki? Volt nálam annyi és amúgy is neked most spórolnod kellene.. 

- Nem vagyok annyira bunkó, hogy hagyom hogy egy nő fizessen helyettem is. - mondta még mindig rám se nézve és elindult fel a lépcsőn.

Én csak döbbenten követtem őt és életemben először nem jutottam szóhoz. Azt mondta, hogy "egy nő".. Már nincs több "ostoba liba" vagy "elkényeztetett csitri"? Mi a fene folyik itt? Valaki segítsen megérteni, különben úgy érzem megőrülök! A francba is! Ő Ashley Purdy! Hol van az a sok sértés és megalázás? Nem változhatott meg ennyire..

Mire én is felértem a bejárathoz és beléptem a hotel halljába, Ashley már a recepciós pultnál várakozott. Gyorsan odasiettem mellé, hogy megkérdezzem egyáltalán van-e még szabad hely. Ám mielőtt köszönhettem volna a pult mögött álló nőnek, Ő már megint beelőzött.

Ezúttal azonban egy cseppet sem esett jól, az amit hallottam.

- Jó napot! Ashley Purdy vagyok és pár napja telefonáltam ide, hogy hamarosan megérkezek. A hölggyel közös szobában lakunk és csak érdeklődnék, hogy meg-e van még az a csomag amit félre tetettem? - kérdezte teljes nyugalommal a hangjában, engem pedig egy pillanat alatt elöntött a düh.

Mi az, hogy pár napja telefonált? Hamarosan megérkezek? Tehát.. akkor hazugság volt az egész? Képes volt újra becsapni?

- Üdvözöljük a szállodánkban Mr. Purdy! Igen a csomag meg van és amint kényelembe helyezték magukat a lakosztályukon, az egyik alkalmazottunk máris felviszi Önöknek! - mosolygott mézes-mázosan a nő. Legszívesebben képen töröltem volna. Őt is és Ashleyt is.. De Ashleyt aztán főleg.

- Nagyon köszönöm! 

- Igazán nincs mit! Érezzék jól magukat! - mosolygott a nő, én pedig csak egy grimaszt vágva neki megragadtam Ashley karját és magam után húzva felmentem a szobámba. 

***

Hangosan becsaptam magunk után az ajtót és el kellett számolnom magamban legalább 10-ig, hogy ne essek neki egyből. Fel alá járkáltam a nappaliban, miközben Ő kényelmesen helyet foglalt a kanapén. Hogy lehettem ennyire hülye?! Tudhattam volna, hogy ez lesz! Annyira de annyira elegem van már belőle!

- Van róla fogalmad, mekkorát csalódtam most benned?! Újra! - álltam meg előtte karba tett kézzel - Hogy voltál képes azt hazudni, hogy nincs hova menned? Előre kiterveltél mindent igaz?! 

- Ha elmondom az igazat, soha nem hagyod, hogy itt maradjak.. - állt fel ő is. 

- Mekkora egy aljas... - kezdtem volna, de inkább elharaptam a mondatom végét, nehogy valami olyat mondjak amit később megbánok. Bár.. jelen pillanatban még azt sem bánnám meg, ha itt és most kilökném őt az ablakon.

- Nézd.. tudom nem erre számítottál. De a látszat néha csal.. - emelte fel védekezően a kezeit.

- Igen az már biztos. Már kezdtem azt hinni, hogy tényleg megváltoztál és hogy.. akár.. jóban is lehetünk. Erre te.. tönkretettél mindent. - fújtattam idegesen.

- Amber... ez még nem a világ vége. Csak egy ártatlan kis hazugság volt. Azért vagyok itt, hogy segítsek neked, emlékszel? Nem foglak bántani.. 

- Te segíteni nekem? Ezt itt és most elfelejtheted, ugyanis holnap az első géppel mész haza! Nem érdekel hogyan, nem érdekel mennyi idő alatt.. de elfogsz takarodni innen! - üvöltöttem a képébe, majd ott hagyva őt, kivágtattam az ebédlőbe. Persze most is utánam jött.

- Ne csináld ezt. Tényleg nem volt más választásom... - lépett mögém - Most.. gondolj bele. Szerinted belementél volna, hogy maradjak, ha azt mondom van foglalt szállásom? Nem.. 

- Én tényleg azt hittem, hogy megváltoztál. Azért is hittem neked. Mert esélyt akartam adni neked. De te ezt is elszúrtad. Mint mindent, ami eddig köztünk volt.. - fordultam szembe vele és bármennyire is küzdöttem ellene, a szemeim akaratlanul is könnybe lábadtak.

- Amber kérlek.. - nyújtotta felém a kezét.

- Ne! Ne érj hozzám.. - suttogtam dühösen - Hagyj végre békén és felejtsd el, hogy létezem! 

- Amber én.. 

- Gyűlöllek! - vágtam az arcába és közben mélyen a szemébe néztem.

Ezzel egy időben szabad utat engedtem a könnyeimnek is.

Láttam rajta, hogy nem erre számított és hogy talán még sajnálja is, hogy sírni lát. Hogy miatta sírok.  De már nem érdekelt. Becsapott és kihasznált. Újra és újra ezt játssza velem. Most az egyszer végre megadtam neki az esélyt, hogy jóvá tegye a bűneit. Próbáltam közeledni felé. De ő csak aljas módon átgázolt rajtam mindenféle megbánás nélkül.

Este az első dolgom az lesz, hogy felhívom Christiant. Nem érdekel hogyan, kerüljön  bármibe.. el kell tűnnie innen!

* Chapter 10 - Egy esélyt adj nekem!

Sziasztok!

Tudom, hogy sokat késtem a résszel és hogy így is csak egy nyúlfarknyi lett, de próbálok mindent úgy összerakni, hogy jól jöjjön ki. Köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon sokat jelentenek! Remélem tetszeni fog a folytatás, várom a véleményeket!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

- Mit keresel itt? És hol van Christian?!- kérdeztem halálra rémülten.

Nem sok választott el a sírástól, de nem akartam még ezt az örömöt is megadni neki. Erősnek kell látszanom előtte!

- Ahogy látod, CC nem tudott idejönni. Ezért vagyok itt én. Tulajdonképpen helyette jöttem. - dobta le a telepakolt sporttáskáját a földre. Ugye nem gondolta komolyan, hogy itt marad?

- Én.. én ezt nem értem. Megígérte, hogy itt lesz és hogy elhozza a dossziét! - túrtam bele a hajamba.

- Ja igen. Ezt neked hoztam.. - guggolt le a táskájához, majd egy fekete mappát vett ki belőle. Visszacipzározta a táskát és mosolyogva felém nyújtotta. Én csak értetlenül néztem rá.

- Ez micsoda? 

- Christian azt mondta, hogy valami fontos papír, ami neked kell. Nem néztem bele, de mikor a lakásodra mentünk érte, CC csak ennyit mondott róla.

- Te felmentél a lakásomra?! - vettem el tőle, és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, amint belenéztem és láttam, hogy nem hiányzik semmi.

- Istenem, itt van minden..

- Mondom, hogy nem nyúltam hozzá.. 

- Figyelj. Kösz, hogy elhoztad.. meg minden. De nekem most mennem kell. Jó utat visszafelé! - néztem félve a szemeibe, majd megfordultam és elindultam a kijárat felé.

Nem értettem semmit. Ashley idejött Chicagoba, csak azért hogy odaadja a dossziét nekem? Mi ütött ebbe? Világ életében utált engem. És Christian.. mi a fene történt vele? Most már mindegy is. A lényeg, hogy itt van minden és most már nyugodtan neki láthatok a prezentációnak. Ha túl leszek ezen az egészen, esküszöm elmegyek egy hétre Hawai-ra. 

Eddig nem is figyeltem semmire, de mikor a kijárathoz értem, az ablak tükröződésében észrevettem magam mögött Ashleyt. Mit akar tőlem?

- Még mindig itt vagy? Miért jössz utánam? - álltam meg előtte.

- Nem ismerem a környéket és mivel neked van helyed, ahol megszállhatsz arra gondoltam...

- Mii?! Na neeem! Arról szó sem lehet! - ráztam hevesen a fejem.

- Christian is veled lett volna. Én miért nem mehetek?

- Azért mert te nem ő vagy! Te Ashley vagy. Ashley Purdy, aki egész életében gyűlölt engem! - kiáltottam - Felfogod ezt az egészet?

- Nézd. Ami megtörtént az megtörtént. Felejtsük el a múltat és kezdjünk mindent elölről. - mondta, miközben megigazította vállán a táskáját.

- Mi van? Felejtsük el? Tudod te mennyit ártottál nekem?! Van róla fogalmad?

- Nem én voltam az egyetlen, aki megbántotta a másikat.. - suttogta, mindvégig a padlót nézve.

- Tessék? 

- Te sem voltál túlságosan kedves velem, ha jól emlékszem. - emelte rám pillantását.

- Hogy én? Te.. te teljesen megőrültél! Tudod mit? Menj haza. Semmi szükségünk nincs erre az örökös civakodásra. Jól meg leszek nélküled, hidd el. - indultam el, de ő megint csak utánam jött.

- Nem fogok haza menni. Most biztos nem! - mondta határozottan - Nem ezért jöttem ide.

- Hát akkor miért? Hogy mindenhol belém köthess és újra megalázhass? Kösz én ebből nem kérek! - suttogtam könnybe lábadt szemmel. Azt hiszem ennyit arról, hogy erősnek fogok látszani előtte.

- Azért jöttem, hogy segítsek neked. - szólalt meg pár perc csend után.

Váratlanul ért ez a kijelentése. Döbbenten néztem rá és nem tudtam eldönteni, hogy még mindig csak játszik velem, vagy most az egyszer komolyan beszél. Nem bíztam benne. Egyáltalán nem.

- Pont te? Segíteni akarsz nekem? Na persze..

- Nézd Amber. Tudom, hogy sok ostobaságot tettem veled és hogy megbocsájthatatlan. De hidd el, hogy most őszintén gondolom amit mondtam. Én komolyan segíteni szeretnék neked. Tudom, hogy egyedül vagy itt és, hogy nagy szükséged van valakire. - jött közelebb hozzám.

- De az nem te vagy Ashley. Értsd már meg! Én.. én nem tudok megbízni benned. És bizalom nélkül semmire nem megyek a segítségeddel. - sóhajtottam - Kérlek menj el. Jobb lesz így.

- Csak egy esélyt adj nekem! Bebizonyítom, hogy nincs igazad! Rendben?
- Nem tudom. Nem tudom, hogy hihetek-e neked egyáltalán.. - simítottam végig a homlokomon.
- Ha meg se próbálod, akkor soha nem fogod megtudni.. - lépett még közelebb felém.
Félve a szemeibe néztem, és teljesen mást láttam benne, mint eddig. Elszántságot és határozottságot. Fogalmam se volt róla mit tegyek. Annyira összezavarodtam. Mi van, ha újra becsap? Mi van, ha még többet árt nekem, mint eddig? Helyesen tenném ha... Mi van, ha megbánom? Vajon jól döntök?
- Jó legyen.. - sóhajtottam megadóan - De ha bármi olyat teszel, amit nem kell. Ha csak egy rossz szót szólsz..
- Ígérem, hogy minden rendben lesz! - jelentette ki felemelt fejjel, aztán kezébe vette a táskáját és elindult a kijárat felé - Akkor, megyünk vagy maradunk? - fordult vissza.
- Máris megbántam..  - ráztam meg a fejem, majd követtem őt.

* Chapter 9 - Meglepetés

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész. Ugye milyen gyorsan meghoztam? Teljesen bepörögtem, ami azt illeti. Nagyon izgulok és kíváncsi vagyok mit fogtok szólni a következő részekhez. Bár már a vége felé tartanánk. Annyi mindent tervezek, hogy azt elmondani nem tudom. Remélem tetszeni fog. Nem akarom sokáig húzni az időt, úgy hogy...

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

 

Christian és a srácok már órák óta hívogatták Ashleyt és Ambert, de még mindig nem tudták elérni őket. Teljesen kétségbeesett. Aggódott a lány miatt, de a szíve mélyén valójában Ashley-ért is aggódott. Elképzelése sem volt, hogy mit akarhat egyes egyedül abban a nagyvárosban. Mindemellett dühös is volt. Dühös volt magára, hiszen nem vigyázott eléggé. Hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Úgy érzi cserben hagyta a lányt. Eddig mindig számíthatott rá, mindig ott volt mellette. Ha bármi baj volt, segített. És most.. egy apró botlás miatt, mi történt? Nem figyelt eléggé és még csak észre sem vette, hogy Ashley ellopta tőle a repülőjegyet. Ez az egész az ő hibája. És ha a lánynak valami baja esik, ha kirúgják a munkahelyéről, amiért nem kapta meg időben a dossziét, ha Ashley újra megbántja és megalázza... Az csakis az ő hibája lesz.

- Minden rendben haver? - lépett be a szobájába Jake.

- Nem igazán.. 

- Még mindig amiatt aggódsz, hogy Ashley Chicagoba ment? - ült le mellé az ágyra.

- Az én hibám az egész.. - sóhajtott.

- Miért lenne a te hibád? Ashley fejéből pattant ki ez az ötlet, az ő saját hülyesége minden. 

- Megígértem Ambernek, hogy mindig vigyázok rá.. és most tessék. - túrt bele idegesen a hajába.

- Figyelj CC. Nem hiszem, hogy Ash lenne olyan idióta, hogy direkt azért menjen a lány után, hogy ártson neki. Mi van, ha most az egyszer teljesen más szándéka van? - fogta meg a barátja vállát.

- Mégis mi lenne az Jake?! Szerinted Ashley azért ment Amber után, hogy segítsen neki? Ember.. kezdettől fogva utálta őt. Soha nem jöttek ki jól. Ezt te is nagyon jól tudod. - fújtatott dühösen.

- Tudom. De az emberek változnak. Mi van, ha Ashley is megakar változni? 

- Soha a büdös életben nem fog megváltozni. Örökre egy aljas szarkavaró marad.

***

Pár órával a gép érkezése előtt úgy döntöttem, hogy egy kicsit sétálok a városban. A cuccaimat a szállodában hagytam, hogy nyugodtan kiszellőztethessem a fejem. Ahogy az utcán sétáltam és a kirakatok előtt nézelődtem, eszembe jutott az első munkanapom a cégnél. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy egyszer idáig eljutok. Már gyerek korom óta nagy álmaim voltak. Nagy célokat tűztem ki magam elé. De soha nem gondoltam volna, hogy Chicagoba visz a sors.

Még most is emlékszem milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy enyém az állás. Az első dolgom az volt, hogy elújságoljam a srácoknak. 

Izgatottan nyomtam meg a csengőt és már alig vártam, hogy bemehessek. Pár másodperccel később Jinxx nyitott ajtót és mikor meglátta, hogy én vagyok az, mosolyogva üdvözölt.

- Szia Amber! Hát te? Mesélj mi újság veled? - ölelt szorosan magához.

- Jó hírt hoztam! Nagyon jó hírt. Odabent a többiek előtt mindent elmondok. - nevettem vidáman és behúztam magam után a nappaliba.

- Sziasztok srácok! - köszöntem a bent lévőknek.

- Amber!

- Mi szél hozott?

- És mire fel ez a jókedv? - jött oda hozzám Christian és ő is megölelt.

- Képzeljétek! - ültem le a kanapéra - Végre van állásom!

- Micsoda?

- Nem mondod komolyan?

- De igen! Nem rég voltam egy rendezvényszervező cégnél állásinterjún, és ma felhívtak. Azt mondták, hogy megkaptam az állást! - meséltem lelkesen.

- Ez szuper! - örvendezett Andy.

- Gratulálok! Megérdemelted ezt a munkát. - szorított magához Jake.

- Annyira boldog vagyok most. Végre van munkám. Eltudjátok képzelni milyen jó? Azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna! 

- Nagyon sok szerencsét szeretnék kívánni neked, remélem megtudod valósítani a legnagyobb álmaidat is és minden úgy sikerül az életben, ahogy az a legjobb számodra! Büszke vagyok rád! - lépett elém Christian, majd ahogy rá néztem és megláttam a szemeiből áradó büszkeséget és boldogságot, könnybe lábadtak a szemeim. - Ne sírj te lány! Inkább örülnöd kellene!

- Örülök is, csak.. Annyira boldog vagyok, hogy megismerhettelek Titeket. Nagyon szeretlek benneteket és.. és szeretném, ha tudnátok, hogy számomra.. Ti vagytok az én családom! - néztem fel rájuk könnyes szemmel.
- Istenem te csaj! Gyere ide.. - jött oda hozzám Jinxx és letörölte a könnyeimet, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Csoportos ölelééés! - kiáltotta Andy, mire mindannyian körém álltak és szorosan átöleltük egymást.
Ott akkor, abban a pillanatban tudtam és éreztem, hogy mellettük igazi családra, igaz barátokra leltem. Soha nem fogom tudni elégszer meghálálni nekik azt a sok mindent, amit értem tettek.
Azonban ez a meghitt családi pillanat nem sokáig tarthatott, ugyanis a következő pillanatban megjelent Ashley.
- Mi ez a nagy ölelkezés? - állt meg előttünk egy doboz sörrel a kezében.
- Ambernek sikerült munkát szereznie és éppen ezt "ünnepeljük" - válaszolt neki Jake.
- Vagy úgy. Szóval akkor ez azt jelenti, hogy végre te is kiléptél a munkanélküliek köréből? 
- Nagyon vicces vagy Ash.. - forgatta a szemeit Christian.
- Most miért? Egyszer mindenkinek sikerül.. - vonta meg a vállát és helyet foglalt a kanapén.

Sokszor eszembe jut az első találkozásunk. Nem voltam a legkedvesebb vele, de meg kell értenie, hogy abban az időszakban nagyon nehéz életem volt. Lehet, hogy nem kellett volna annyira keményen bánnom vele? Istenem.. miket is beszélek. Nem szabad egy csöpp lelkiismeret furdalást éreznem sem, amiatt ami akkor történt. Azóta ő is nagyon sok rosszat tett ellenem. Folyamatosan megalázott és belém kötött. Egy perce sem hagyott békén. Amikor csak meglátott, rögtön tudta hol és mivel tudja nekem a legnagyobb fájdalmat okozni. Lehet, hogy nem tudja mi történt velem. Lehet, hogy nem tudja mennyi szörnyűségen kellett keresztül mennem. De akkor sincs joga ahhoz, hogy így bánjon velem. 

Ashley Purdy egy önző és aljas ember, aki soha nem fog megváltozni..

***

Ashley Purdy fáradtan döntötte fejét a repülő ablakának és onnan kémlelte az elé táruló látványt. Az elmúlt pár órában rengeteg ideje volt arra, hogy átgondolja az eddigi életét. Hogy mit is tett valójában, mennyi mindent rontott el. Eljött Chicagoba, ellopta Christian jegyét, mindezt úgy hogy senki nem tud róla. Kétségbeesetten pillantott a mellette heverő mappára és akaratlanul felmerült benne a kérdés, vajon tényleg jó ötlet volt ez az egész? Mi van, ha nem sikerül a terve? Bármikor megérkezhetnek és miután leszállt a gép, már nem fogja tudni megváltoztatni a történteket. Csak remélni tudja, hogy a dolgok jól fognak alakulni és hogy hamarosan Amber is más szemmel látja a dolgokat. Fogalma sincs róla mennyi időt kell majd itt töltenie, de meg tesz mindent azért, hogy sikerrel járjon. Aztán, ha sikerült a terve, hazautazik és soha többé nem lesz gondja se Amberrel se senki mással a világon. Mindent elfelejthet és mindenki élheti azt az életet, amit azelőtt élt.

***

Nem sokkal 5 óra előtt már idegesen toporogtam a reptér várójában. Miután visszaértem a szállodába a sétálás után, rá kellett jönnöm, semmit nem segített. Folyamatosan rossz érzés kerülgetett és nem tudtam, hogy miért. Hiszen Christian bármelyik pillanatban megérkezhet, odaadja a mappát, én elkészítem a prezentációt és minden rendben lesz.

Nem bírtam már tovább ülni, így inkább felálltam és járkálni kezdtem. Hol az órámat néztem, hol a beszálló kaput. Rettenetesen ideges voltam. Beletúrtam a hajamba, majd egy mély levegőt véve újra leültem. 

Néhány perccel később azonban megszólalt a hangosbemondó, miszerint a gép megérkezett és az utasok bármelyik pillanatban kijöhetnek. Gyorsan felpattantam és a kapukhoz siettem. Hol késik már? Hirtelen észrevettem, hogy az emberek elkezdtek kiszivárogni. Mosolyogva elindultam feléjük, ám Christiant sehol nem láttam. Kezdtem kétségbeesni. Lehet, hogy mégsem jött el? Vagy mi van, ha rossz gépre szállt? Nem, Amber ezt hagyd abba. Christian tuti jó gépre szállt és bármikor itt lehet.

Aztán, mikor megfordultam végre megláttam egy fekete hajú férfit. Az arcát nem láttam, de így is biztos voltam benne, hogy ő az. Mosolyogva megindultam felé, nagy nehézségek árán átrágtam magam a tömegen, és mikor már senki nem volt körülöttem, megálltam nem sokkal előtte. Láttam, hogy észrevett engem, mivel ő is elindult a tömegen keresztül felém. Egy hatalmas megkönnyebbült sóhajjal integetni kezdtem neki, és már alig vártam, hogy odaérjen hozzám, hogy aztán szorosan magamhoz ölelhessem.

Ám ami ezután következett, egyáltalán nem számítottam rá.

Mikor a fekete hajú férfi, megállt előttem, a mosoly ami korábban az arcomat díszítette, egy másodperc alatt eltűnt, és a megkönnyebbültség helyébe csak az értetlenség, kétségbeesés és düh keveréke férkőzött. Nem hittem a szememnek. Hogy kerül ide? És egyáltalán mit keres itt? Christian.. hol van Christian? Ijedten hátrálni kezdtem, majd a fekete hajúra mutatva megszólaltam.

- Te?! 

A személy, aki előttem állt, nem volt más mint az egyetlen, önző és aljas Ashley Purdy.

- Meglepetés! - tárta szét előttem karját, széles mosollyal az arcán.

~~~~~

Mára ennyi. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)