* Chapter 20 - Ash és Jeff a pályán

Drága olvasóim!

Igyekeztem meghozni a folytatást, ami ismét Ashley szemszögéből van. Valamint elkezdtem számolni és nagyjából még 10 fejezet van hátra a történetből, remélem sikerül időben hozni a részeket és nem csúszok heteket vele, mivel a nyáron szeretném befejezni Amber és Ash történetét. A mostani részbe sikerült egy kisebb kavalkádot csempésznem, de remélem tetszeni fog!

Jó olvasást mindenkinek!

----------------------------------------

- Haló? - szólt bele a telefonba mély hangján a szőke férfi - Persze, hallgatlak. Baszki nem mondod? Haver máris indulok! - hadarta sietve és közben magára kapta bőrdzsekijét a fogasról - Ne hülyéskedj, ez alap.. na indulok, csá! - motyogta a kulcsokkal a szájában és közben kinyitotta a bejárati ajtót, majd már el is viharzott.

Másnap reggel Ashley összepakolt néhány cuccot Ambernek, majd megivott egy csésze kávét és felöltözött. Úgy tervezte, hogy délután benéz hozzá, de addig még nagyon sok mindent el kellett intéznie. Be kell mennie Amber irodájába, hogy megbeszélhesse a dolgokat a munkatársaival, és még valahogy el kell juttatnia a díszletet és azt a nagy halom papírmasnit is a konferencia terembe. De ehhez azonban szüksége volt valakire, aki segít neki. Csak egyetlen egy ember volt Chicagoban, akiben megbízott annyira, hogy a segítségét kérje.
Fél órával később már indulásra készen állt, amikor valaki kopogtatott az ajtón. Sietve a bejárathoz ment és mint aki tudja ki keresi, megkönnyebbülten kinyitotta az ajtót.
- Jeff, haver! Jó hogy itt vagy!
- Mondtam hogy bármikor számíthatsz rám.. - ölelte magához félvállal a szőke gitáros, majd aggódva megkérdezte - Hogy van Amber?
- Még nem tért magához, de a doki szerint ez normális az altatók hatása miatt. Délután bemegyek hozzá, de előtte be kell mennem az irodájába. - sóhajtott gondterhelten.
- Segítek amiben csak kell. - fogta meg barátja vállát a szőke.
- Köszönöm! - mosolygott hamiskásan - Van itt a nappaliban egy csomó díszítő elem. Tudod papírmasnik, lampionok meg tudom is én még mi és el kell vinnem Amber egyik munkatársának.
- Értem. Itt parkolok a kocsimmal, majd becuccoljuk oda. - bólintott Jeff, majd Ash-t követve bementek a szatyrokért.
Úton az irodába nem szólalt meg egyikük sem. Jeff az útra koncentrált, Ashley pedig az ablakból bámulta a mellettük elsuhanó várost. Az emberek egymást lökdösve siettek a dolgukra. Egy ruha üzletben fiatal lányok cseverésztek egy kirakatbabán lévő divatos ruháról. A parkban gyerekek kergetőztek egy kutyával, egy szerelmes pár pedig a szökőkútnál fröcskölte egymást. A lány elbújt egy oszlop mögé, mire a fiú a másik oldalról elkapta és a magasba emelve megpörgette. Hangosan nevettek, majd ahogy a fiú letette a lányt az szerelmes pillantásával átölelte barátja nyakát és megcsókolta.
Jeff barátjára pillantva észrevette, hogy nincs minden rendben nála. Nagyon is látszott rajta, hogy valami - vagy talán inkább valaki - aggasztja.
- Amber rendbe fog jönni. Ne gyötörd magad emiatt.. - fordította felé tekintetét és közben balra kanyarodva rátértek a főútra.
- Nem csak erről van szó Jeff.. - sóhajtott fel - Már én magam sem értem ezt az egészet..
- Vedd lazára a dolgot. Ha hazamentek LA-be mindent megbeszéltek majd és sima ügy lesz.
- Jeff, ezt nem lehet csak úgy félvállról venni. Amber.. Ahhjj.. - dörzsölte meg homlokát - Ez a lány teljesen felforgatta az életem. Te mikor láttál engem azelőtt jegyet lopni vagy egy olyan lány után utazni, aki ki nem állhat? - nevetett fel kínjában.
- Jut eszembe! Christian-ék tudják, hogy mi történt Amberrel? - kérdezte hirtelen Jeff.
- Még nem beszéltem velük.. - nyögte elkeseredetten. Előre félt a srácok reakciójától. Biztos volt benne, hogy nem fognak örülni a történteknek és csakis kizárólag őt fogják okolni mindenért. - Az egész az én hibám..
- Na jó.. - morogta Jeff majd a következő kétsávos útnál lehúzódott és leállította a motort - Ezt most azonnal hagyd abba. Ember nézz már magadra! Te nem ilyen voltál. Miért hagyod, hogy az érzelmeid elvegyék a józan eszed?!
- Tessék? Ezzel meg mire akarsz célozni?! - kérdezte indulatosan Ash és közben kicsatolva az övét barátja felé fordult.
- Arra, hogy totálisan beleszerettél ebbe a lányba! - kongott a feszült csöndben a szőke gitáros kiáltása. Ashley megrökönyödve bámult azokba a határozott szemekbe. Szóhoz sem jutott, kellett neki néhány másodperc míg összerakta magában a hallottakat.
- Mi van? Te megőrültél.. - fújtatott idegesen, majd kiszállt a kocsiból és fel alá kezdett sétálni az út mentén. Jeffnek egy perc sem kellett, máris követte barátját.
- Nézd Ashley. Ezen nincs semmi szégyelni való. - lépett közvetlenül elé - Együtt vagytok bezárva egy szállodába már mennyi ideje is? Egy hónapja? Ez teljesen normális.. Azok után amin együtt keresztül mentetek, sokkal jobban megismertétek egymást és rá jöttetek, hogy valójában nem is vagytok olyan nagy ellenségek, mint gondoltátok..
- De Jeff.. én nem lehetek szerelmes belé! Ez.. ez baromság..
- És miért lenne az?!
- Én.. te is tudod, hogy mennyit bántottam. Mellettem nem lehetne boldog.. - túrt bele idegesen a hajába és egy óriásit kiáltott az ég felé emelve fejét.
- Na látod itt kezdődik a baj. - rázta a fejét hitetlenül Jeff - Jobb lenne ha egy kicsit elgondolkoznál és nem csak a kifogásokat keresnéd, arról nem is beszélve hogy egyszer végre elfelejthetnéd azt a sok rosszat ami a múltban történt veled. Amber egy rendes lány, aki igenis megérdemli a szerelmet. - vette halkabbra a szavait - Jobban tennéd, ha egyszer az életben megpróbálnál újra boldog lenni... ahelyett, hogy mindenkit eltaszítasz magad mellől.. - vágta oda neki, és pontosan tudta, ezzel célba talált nála.
Néhány perccel később mindketten visszaültek a kocsiba és meg sem álltak az irodáig. Ashley nem válaszolt arra, amit barátja a képébe vágott, mert legbelül tudta, hogy igaza van. Csak még magának sem merte bevallani. Hiszen.. hogy is remélhetné, hogy azok után amit tett, Amber viszont szeretheti..
Miután az összes csomagot kivették a hátsó ülésről, nagy nehézségek árán bejutottak a portára ahol miután elmondták miért jöttek, egy idős ember útba igazította őket. A liftre várva Ashley már nem bírta tovább szó nélkül, ezért muszáj volt valamit mondania.
- Nézd Jeff... Én nem akarok rosszba lenni veled. De te is tudod, hogy milyen nehéz helyzetben vagyok most.. Meg kell értened, hogy.. én nem állhatok Amber elé ezzel az egésszel.. most még nem.. - támaszkodott neki háttal a falnak.
- Én csak jót akarok neked. Arra nem is gondoltál, hogy ez egyszer tévedsz és talán az egyetlen lehetőségedet szalasztod el, hogy  boldog lehess? Tudom ez most nyálasan hangzik, de akkor is.. meg kell próbálnod! - nézett mélyen barátja szemeibe Jeff, de mire az válaszolt volna, a lift ajtaja kinyílt, így ennyivel lezárva a beszélgetést beszálltak és felmentek a 4. emeletre.

***

1 órával később már a kórház felé tartottak. Ashley sokkal nyugodtabb volt, mint korábban, ugyanis Elza, Amber egyik munkatársa megbeszélte vele, hogy a héten mindent eltudnak intézni. A lány nagyon hálás volt neki, amiért bevitték a díszeket, így a munkát már egyedül is eltudta kezdeni. Ash megígérte neki, hogy másnap bemegy és segít neki elkészülni mindennel. Nagyon fontos volt neki, hogy sikerüljön a konferencia, Amber boldogsága pedig még annál is fontosabb volt.
Idegesen loholt a kórház folyosóján, nyomában Jeff-el, aki szándékosan lemaradt tőle. Ahogy a 204-es szobához értek Ashley egy aggódó pillantást vetett barátjára, aki bátorítóan rámosolygott és az ajtó felé bökött fejével. Mély levegőt vett, majd kezével a kilincshez nyúlt és óvatosan benyitott.
Odabent szinte semmi nem változott, csupán a függönyöket húzták össze, hogy a nap ne süssön olyan erősen a lány ágyára. Egy széket húzott az ágy mellé és halkan leülve Amber arcát fürkészte. Most már sokkal jobban nézett ki, az arca sem volt olyan sápadt. Mintha egy kis szín is kiült volna piros, telt ajkaira. Mélyet sóhajtva kezei közé fogta az apró, de most már sokkal melegebb ujjakat, mire Amber mellkasa hirtelen megemelkedett, majd lassan vissza süppedt eredeti állapotába. Ashley kezével óvatosan kisöpörte a lány arcába lógó hajtincseket, és nem bírta megállni, így finoman végig simított annak puha, selymes bőrén.
Egy kis idő elteltével Ashley akaratlanul is az ágy szélére hajtotta fejét, és még mindig a lány kezét szorongatva lassan álomba szenderedett. Álmában egy gyönyörű arcot látott maga előtt. Őt nézte, majd egy széles mosollyal ajándékozva őt, szerető karjaiba zárta. Halk szavakat suttogott a fülébe, közben az arcát cirógatta. Ujjai finoman a hajába túrtak, ajkait óvatosan a füléhez érintette.
Miközben a lány a hajába túrt, érintései egyre valóságosabbaknak tűntek és már a szavakat is egyre tisztábban, egyre érthetőbbnek, közelibbnek hallotta. A következő pillanatban hirtelen kipattantak a szemei és meglepetten Amber felé fordította a fejét. Széles mosollyal az arcán őt nézte és bal kezével a haját cirógatta.
- Szia.. - suttogta rekedt hangján.
- Szia! - mosolygott rá csillogó szemekkel - Annyira örülök, hogy felébredtél.. aggódtam érted - mondta az utolsó szavakat alig hallgatóan, de a lány még így is meghallotta. Szívből jövő mosollyal az arcán megpróbálta feljebb tornázni magát az ágyon. Kicsit megszédült, amitől önkéntelenül is felnyögött. Ashley ijedten a karját nyújtotta felé, de ő csak egy bosszankodó mosollyal eltolta azt maga elől.
- Jól vagyok, semmi baj. Viszont te nyúzottnak látszol. Mióta vagy itt? - kérdezte és finoman tenyerébe simította Ashley arcát. Egyiküknek sem tűnt fel, milyen közvetlen módon viseltettek egymás iránt.
- Nem tudom.. talán pár órája. - sóhajtott fáradtan - Bent voltam az irodában és egy kicsit elfáradtam..
- A konferencia! - kiáltott fel kétségbeesetten a lány - Haza kell mennem! Még el kell intéznem egy csomó mindent.. Istenem teljesen elfelejtettem.. - kapta le magáról a takarót és már ugrott is volna le az ágyról, amikor két határozott kar szorításában találta magát.
- Ne izgulj! Minden a legnagyobb rendben halad.. - mosolygott rá.
- Tessék? De.. az hogy lehet? Mike mit mondott?
- Nagyon megértő volt és azt mondta, hogy ha néhány napot kiveszel, akkor is időben lesznek. Mindent a kezében tart.. - mondta magabiztosan, és arról el is feledkezett, hogy a lány tudtára hozza, ez mind neki köszönhető - Most jobb, ha még egy kicsit pihensz. Feküdj vissza.. nem szeretném, ha megerőltetnéd magad - mondta lágy hangon, majd betakarta a lányt és egy apró csókot lehelt homlokára.
- Köszönöm Ashley.. - suttogta a lány, majd egy kis idő elteltével újra elaludt.