* Chapter 7 - Emlék.. [Előzetes]

Sziasztok drágaságaim!

Tudom, hogy már vagy ezer éve nem hoztam olvasni valót. Rettenetesen sajnálom és remélem azért megértetek, hiszen mégiscsak egy hét múlva érettségizem. Nagyon izgulok. A kis érettségik szerencsére jól sikerültek. Szóbelinél törit húztam, ami ötös lett. A matek írásbeli pedig négyes. Imádkozzatok értem, hogy élesben is így menjen! 

Kárpótlásul azonban hoztam nektek egy viszonylag hosszabb előzetest a következő részből, ami ha minden jól megy 1-2 héten belül fent is lesz! Remélem még megvannak az olvasóim és azt is remélem hogy tetszeni fog ez a kis részlet! A napokban továbbá terveim közé vettem egy sablon váltást. Nemsokára meg is látjátok milyen lesz az új kinézet!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Már lassan 1 hónapja nem látta. A karácsonyi ebédkor való elválásuk nem épp a legkellemesebb körülmények között zajlott. Ostoba módon akkor is csak magára gondolt és ok nélkül letámadta őt. Mindig keresztbe tett neki. Teljesen igaza volt mindenben a barátjának. Ezzel a viselkedésével tönkre teszi a lányt. Még most is emlékszik az első találkozásukra. Soha nem fogja elfelejteni azt az éjszakát.

A srácokkal épp egy buliban voltak. Nagyon jó volt a hangulat, a pia is rendesen fogyott, de egy idő után meg is érezte a hatását. Aztán végül már annyira fájt a feje, hogy nem bírta tovább és miután szólt Christianéknak, inkább haza ment. Nagy nehézségek árán felbotorkált a lépcsőn, majd befordulva a folyosóra egy ismeretlen alakot pillantott meg a bejárati ajtó előtt kuporogni. A fekete gitáros csak értetlenül az idegen elé állt, mire az ijedten ráemelte a pillantását.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte kíváncsian.

- Nem.. én csak.. 

- Valami baj van?

- Nem nincs. Én csak.. - dadogta halálra rémülten az idegen - Nem kellett volna idejönnöm. - simított végig a fején, ezzel lehúzva a kapucniját.

Ashley csak ekkor vette észre, hogy az az idegen valójában egy lány. Elgyötört arca talán csak még jobban torzította az amúgy is törékeny megjelenését. Hófehér bőre néhol már kipirult a sós könnycseppektől, melyek szinte teljesen elhomályosították a szemeit.

- Biztos, hogy minden rendben? Elég ramatyul nézel ki.. 

- Mondtam már, hogy nincs semmi.. én csak.. Christiant keresem. - nyögte ki nehézkesen.

- Christiant? És mégis milyen ügyben?

- Ezt vele szeretném megbeszélni.

- Attól tartok ez most nem fog menni, mivel nincs itthon. - sóhajtott a gitáros, mire a lány kétségbeesetten felegyenesedett, ezzel szemtől szembe nézve vele.

- Hazudsz.. miért hazudsz nekem?

Végignézve a lány könnyes arcán Ashley rögtön tudta, hogy a lánynak sürgősen segítségre van szüksége. Nem tudta mit tehetne, hiszen alig 5 perce találkozott vele. Legjobbnak látta, ha beviszi a lakásba és felhívja Christiant, hogy jöjjön haza.

- Az igazat mondtam. Tényleg nincs itthon. Viszont, ha most bejössz velem a lakásba felhívhatom neked. Ha szeretnéd.. - nyújtotta feléje a karját.

A lány azonban csak ellenségesen ellökte magától őt, és szorosan összehúzva maga körül a kabátját hátrálni kezdett. Látszott rajta, hogy alig áll a lábán. Mozdulatai is teljesen bizonytalanok voltak.

- Figyelj. Én csak segíteni szeretnék neked. Ilyen állapotban nem kellene egyedül elindulnod.

- Nincs szükségem a segítségedre. Nekem Christiannal kell beszélnem! - lépett még egyet hátra, mire a lábai papírvárként összeomolva kényszerítették volna a földre, ám az utolsó pillanatban Ashleynek még sikerült elkapnia őt.

* Chapter 6 - Hibáztam

Sziasztok!

Tudom, hogy már rég nem hoztam részt, de higgyétek el nem szándékosan. Vészesen közeleg az érettségi és nem tudom, hogyan fogom kibírni. Izgulok.. szabályosan rettegek. De a lényeg, hogy most megpróbáltam összehozni nektek azt a bizonyos részt, ahol Ashley teljesen meglepő dolgokat tud meg Amberrel kapcsolatban. Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Fél óra kocsikázás után Christian és Ashley már meg is érkezett Amber lakásához. Miután leparkoltak a bérház előtt mindketten kiszálltak a járműből és kíváncsi tekintettel fürkészték az eléjük tornyosuló, vörös téglákból épített épületet. Öreg falain, megkopott ablakain már meglehetősen látszottak az idő múlásának jelei.

- Itt lakik? - kérdezte szemrehányóan Ashley.

- Van valami kifogásod ellene?

- Nekem ugyan nincs..

- Akkor indulás. Ne húzzuk az időt. - mondta nyugodtan Christian, majd beriasztotta a kocsit és elindultak a bejárat felé.

A harmadik emeletre felérve már meg is találták a lány lakását. A lépcsőtől nem messze, egészen a sarokban meghúzódó lakás ajtaja már messziről vonzotta a tekinteteket. Sietős léptekkel a bejárathoz mentek, ám ott Christian hirtelen megtorpant egy pillanatra.

- Mi az? Még sem az ő lakása? - kérdezte unottan Ashley. Egyre jobban bánta, hogy barátjával tartott.

- De igen. Biztos, hogy az övé. Csak nem emlékszem.. mit is mondott, hol tartja a pótkulcsot? - vakarta meg zavartan a tarkóját a dobos.

- Nagyszerű! Ezek szerint idejöttünk a semmiért.. - háborodott fel, majd hátát a falnak vetve, karba tett kézzel várta CC válaszát.

- Talán fel kellene hívnom. Az ablakba biztos nem tenné.. szóval más egyéb ötletem nincs. - sóhajtott.

Lassan a kétségbeesés kerítette hatalmába. Megígérte a lánynak, hogy segít neki. Erre az első adandó alkalommal falba ütközik. Miért is nem figyelt jobban a lány szavaira. Akkor most emlékezne rá, hol lehetnek a pótkulcsok. Tehetetlen arckifejezéssel sétált fel-alá az ajtó előtt és közben szóról szóra megpróbálta felidézni a korábbi beszélgetésüket. Mindeközben Ashley unottan a falnak támaszkodva, egyre türelmetlenebbül bámult maga elé. Belülről átkozta magát amiért hagyta magát rávenni erre az ostobaságra. Még hogy felmenjen Amber lakására! Elment az esze..

Ám ahogy tekintete a kövezetet fürkészte, szeme akaratlanul is megakadt a lábtörlőn. Hirtelen ötlettől vezérelve leguggolt elé, majd kezével felemelve azt egy fényes kulcscsomóra talált.

- Csak nem ezt keressük? - pörgette meg ujja körül a csilingelő kulcsokat, és Christain kezébe dobva azt felegyenesedett.

- Szép munka. - mosolyodott el a fekete hajú és már ki is nyitotta az ajtót.

 ***

Miután bementek a lakásba, Christian első útja a lány hálószobájába vezetett. Ashley értetlenül
követte őt, majd mikor a dobos már az ágyon ülve kutakodott a fiókos szekrényben, akaratlanul is megszólalt.

- Mi az ördögöt csinálsz?

- Amber itt felejtett egy mappát és azt mondta, hogy a fiókos szekrényében lesz az ágya mellett. - húzta ki a következő fiókot.
- Most komolyan kutakodni fogsz? Egyáltalán mit akarsz te azzal a mappával kezdeni? Feladod neki postán? - állt meg az ágy végében a gitáros.
- Nem feladom neki, hanem elviszem neki.
- Tessék?!
- Chicagoba utazom. - válaszolta teljes nyugalommal a hangjában. Ashley azonban már nem volt ennyire nyugodt. Szabályosan felháborodott.
- Neked elment az eszed! Képes vagy itt hagyni minket miatta? Egy olyan lányért, aki körül folyton csak a baj van?!
- Nem értesz te semmit. És.. úgy gondolom, hogy azok után amit karácsonykor és nagyjából az elejétől kezdve leműveltél.. nem tartozom neked magyarázattal. Semmiért. - vetett egy szúrós pillantást Ashleyre, majd tovább keresgélt.
- Na helyben vagyunk. Most jön az a rész, hogy Amber a szent és sérthetetlen, Ashley pedig maga a gonosz megtestesült ördög.
- Semmit nem tudsz arról a lányról mégis úgy ítélkezel felette, mintha valami megbocsáthatatlan vétket követett volna el ellened. Miért őt bünteted a múltban ért sérelmeid miatt? Miért nem próbálsz meg egy kicsit nyitni felé? Hidd el minden megoldódna..
- Ezt ne. Ne gyere nekem a prédikációiddal. Pontosan tudom, hogy mit miért teszek. És azt is tudom, hogy nekem ehhez az egészhez igazából nincs semmi kedvem. Szóval.. most megyek és odakint megvárlak. Na csá.. - morogta sértődötten, majd kivágtázva a szobából magára hagyta Christiant.

***

Ahogy kilépett a szobából és elindult a bejárati ajtó felé, sebes léptekkel keresztül vágott a nappalin, ám ahogy elhaladt a dohányzó asztal mellett, lábával véletlenül levert egy könyvet, ami egy hangos puffanással a földre esett. Idegesen felmordult, majd erőt véve magán megfordult és lehajolt a könyvért, hogy vissza tegye a helyére. Azonban, amint a kezébe vette, észrevette hogy az valójában egy fényképalbum. Érdeklődve forgatta a kezei közt és azon tűnődött, belenézzen-e vagy sem?
A kíváncsisága erősebbnek bizonyult, így óvatosan kinyitva a könyvet, tanulmányozni kezdte a képeket. A legtöbb képen Amber és a barátai, iskolatársai voltak. Viszont szinte egyetlen egy képen sem látta a szüleit. Nagyon furcsállta a dolgot, hiszen egy ilyen albumnak pontosan az a lényege, hogy mindenkiről legyen egy kép benne. Nem értette miért nincsenek benne friss, nem rég készült képek és hogy miért csak azok az elnyűtt, ütött kopott iskolás képek vannak benne. Aztán, ahogy tovább lapozott egészen a könyv végére, egy fekete bekeretezett képet látott meg. Egy fiatal házaspár volt a képen. Alá egy rövidke idézet írva "Sosem feledlek Titeket".
Meredten bámult a képre. Teljesen összezavarodott. Kik ezek az emberek? És miért nem felejti el őket soha? Úgy érezte valami olyan dolog állhat a kérdések mögött, amire még soha nem gondolt volna.
- Te mit csinálsz azzal?! - szólalt meg hirtelen a háta mögött Christian.
Meglepetten szembefordult vele, mire a dobos dühödt tekintettel méregette a kezében lévő könyvet.
- Tedd vissza a helyére. Egyáltalán mit keres az nálad?!

- Véletlenül levertem és gondoltam visszarakom a helyére...

- És ezért kellett belenézned? Na add ide.. - nyújtotta ki a kezét.

Ashley csak tehetetlenül átadta neki az albumot, majd halkan megszólalt.

- Ki az a két ember a képen? Azon a bekeretezetten. Talán meghaltak?

- Igen. Sajnos.. - sóhajtott a dobos, majd lerakta az asztalra a könyvet.

- Kik voltak ők Christian? - kérdezte alig hallhatóan. 

- Amber szülei.
Mintha csak leforrázták volna az egész testét, olyan érzés lett úrrá rajta. Micsoda? Hogy az Ő szülei? Nem hitte el amit hallott. Nem. Nem és nem. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Ajkait résnyire nyitotta, ám egy hang sem jött ki a torkán. Teljesen ledöbbent.
- Hogy mit.. mit mondtál? - suttogta kétségbeesetten - Hazudsz! Mond, hogy csak hazudsz!
- Bár azt mondhatnám, de sajnos ez az igazság. Azon a képen Amber szülei vannak, akik már közel 7 éve egy súlyos balesetben életüket vesztették. - válaszolta egy lemondó sóhajjal a dobos.
- De.. egyáltalán hogy történt?
- Nem tudom. Sosem kérdeztem róla Ambert. Tudtam, hogy túl fájdalmas lenne neki erről beszélnie. Amikor először találkoztam vele csak annyit árult el, hogy miért pont Los Angelesbe menekült.
- Menekült? Ezt hogy érted?
- Ne csinálj úgy mintha érdekelne, mi történt vele. Pár perccel ezelőtt még azt vágtad a fejemhez, hogy egy olyan lányért hagylak itt titeket, aki körül folyton csak a baj van. Hát akkor meg? Hova ez a hirtelen nagy változás?
Ashley tudta hiába is próbálná elmagyarázni neki, úgy sem értené meg. Még ő maga sem érti, hogy mi zajlik a gondolataiban. Óriási bűntudatot érez, amiatt ahogy viselkedett a lánnyal. Csak most értette meg igazán, mennyi fájdalmat is okozott neki az elmúlt idő alatt.
- Én.. sajnálom. - csak ennyit tudott kinyögni.
- Azt hiszem ezt nem nekem kellene mondanod. Nem engem aláztál meg hónapokon keresztül. Nem én voltam az, akit kedved szerint sértegettél. - mondta hideg tekintettel, majd a már megtalált mappával a kezében elindult a bejárat felé - És hozzá teszem mindezt, úgy csináltad, hogy igazából fogalmad sem volt arról mi mindenen ment keresztül az a lány.
- Christian azt hiszed, hogy én ezt élveztem?! Igen. Tudom, hogy hibáztam. Nem kellett volna úgy viselkednem Amberrel.. de.. te nem érted.. én..
- Te mi? Mond csak, ha nem élvezted akkor mégis mi okod volt rá? Magyarázd már el nekem légy szíves, mert baromira érdekelne! - fordult szembe vele. Kezdett egyre idegesebb lenni.
- Úgy sem értenéd meg..
- Azért tegyünk egy próbát! Képes vagyok rá, hogy felfogjam a dolgok lényegét. - tette karba a kezeit - Vagy talán félsz beismerni, hogy egy gyáva alak voltál, aki kihasználva egy védtelen lány gyengeségeit, mindenhol keresztbe tett neki amikor csak tudott?
- Egyáltalán nincs igazad! És hagyd abba, mert rohadtul nem tudsz rólam semmit! - emelte fel a hangját a gitáros.
- Nem ismerlek? Már hogyne ismernélek.. Pontosan tudom, hogy ezt az egészet pusztán csak azért csináltad, mert még mindig attól félsz hogy újra megtörténhet az ami Lia-val!
- Lia-t hagyd ki ebből! Életem legnagyobb tévedése volt az az időszak és ezt próbálom elfelejteni. Szóval kérlek értsd meg, hogy nem akarok erről beszélni! - kezdett el hátrálni.
- Nem! Nem értem meg! Ashley vedd már észre, hogy tönkre teszed azt a lányt a viselkedéseddel! Ne hasonlíts mindenkit ahhoz a döghöz! Egyszer megtörtént. Elfelejted, de miből gondolod, hogy Amber is pont ugyanolyan lenne? Miért nem bízol meg benne? Próbáld meg egy kicsit jobban megismerni.. kérlek.. - mondta már-már elkeseredetten.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne..
- És akkor inkább tovább gyötröd őt? Ugyan már..
- Hagyjuk inkább. Majd később megbeszéljük. Most sem a hely, sem az idő nem alkalmas. - sóhajtott.
- Igazad van. Sietnem kell, mert holnap már gépre kell szállnom. - vette elő a zsebéből a kulcsokat, majd alaposan körbe nézett a házban, hogy minden a helyén van-e és miután Ashley-vel visszatették a kulcsot a lábtörlő alá, mindketten beszálltak a kocsiba.
Ashley agya megállás nélkül csak kattogott és valami megoldáson törte a fejét. Nem lehet, hogy egész életlében menekülnie kell a gondok elől. Nem bújhat el folyton és nem élhet a múltban örökre. Tennie kell valamit. Be kell bizonyítania Christiannak és Ambernek is, hogy nem az a szörnyeteg, akinek mutatja magát. Igaza volt mindenben a barátjának. Fél. Fél, hogy a múltja miatt nem lesz képes tovább lépni és valaki mellett új életet kezdeni. Nagyon fél.. de már tudja, hogy ez nem maradhat ennyiben. Valamit tennie kell. Méghozzá sürgősen.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :) 

* Chapter 5 - Csak egy szívesség

Sziasztok!

Azt a mindenit gyerekek! Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket! Annyira feldobtátok fele a napomat, hogy már meg is hoztam a folytatást! Remélem sokan elolvassátok, ugyanis.. áh nem is árulkodok.. a részből minden kiderül.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy minden cuccomat kipakoltam és berendeztem mondhatni otthonosra a lakosztályt. Nem sok kedvvel pakolásztam, hiszen még mindig teljesen tanácstalan voltam a konferenciával kapcsolatban. Fogalmam se volt róla, hogy fogom megszerezni az otthon felejtett dossziét és már abban se voltam biztos, hogy az az ember akit fel tudtam volna hívni, az segíteni tud nekem.

De nem volt választásom, cselekednem kellett. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és kezembe véve mobilomat már tárcsáztam is a számot.

***

- Persze! Már mondtam, hogy szívesen segítek bármiben! - szűrődött ki a nappali felől Christian nevetése, majd ahogy Ashley belépett a szobába már meg is pillantotta barátját, aki épp telefonon beszélt valakivel. 

Könyökével nekitámaszkodva az ajtófélfának figyelte, ahogy a fekete hajú fel-alá sétál a kanapé előtt.

- Megoldom ne izgulj! - nevetett fel.

Biztos volt benne, hogy egy barátjával beszélgetett, de elképzelése se volt róla ki lehetett az. Egyre kíváncsibb lett.

- Rendben, nem felejtem el. Addig is szia! Vigyázz magadra! - mosolygott, majd végre letette a telefont - Ashley! Hát te? - fordult az említett felé.

- Kivel beszéltél az előbb?

- Amberrel.

- Áh.. vagy úgy.. - fintorodott el. Egyszerűen ki nem állhatta a lányt.

- Egy szívességet kért tőlem és már tudom is ki fog ebben segíteni nekem.. - dörzsölte össze a kezeit, majd sejtelmesen Ashleyre vigyorgott.

- Ki én? Hát biztos nem.. - rugaszkodott el a faltól, majd a lépcső felé vette az irányt, hogy felmenjen a szobájába.

- Ashley ne legyél gyerekes! Max fél óra az egész.. - ment utána elszántan Christian - Kérlek!

- Keress más bolondot. Én most nem érek rá! - mondta.

- De most ezzel csak nekem segítenél. Na ne csináld már.. - erősködött.

Pontosan tudta, hogy ez az egy esélye van arra, ha ki akarja békíteni őket. Talán ha egy kicsit jobban megismeri a lányt, másképp fog vélekedni róla. Akkor talán rájön, félreismerte őt.

- Jó rendben.. mit kell csinálnom? - fordult szembe vele megadóan Ashley.

- Fel kell mennünk a lakására egy mappáért.

- Mi van?! Azt akarod, hogy betegyem a lábam annak a nőnek a lakásába? - visított.

- Ne tegyél úgy, mintha ez lenne a világ legborzasztóbb dolga.. 

- Hát az is.. - nyögte, majd magára kapva a kabátját mindketten elindultak Christian kocsijához.

Ashley már az elején tudta, hogy nem kellett volna belemennie ebbe az egészbe. Baromságnak tartotta, hiszen pont annak az embernek segít akit ki nem állhat. Gyűlölte a lányt. Talán saját maga sem értette miért, de ha csak a neve is szóba került.. görcsbe rándult a gyomra. Utálta ezt az érzést és ezért megtett mindent annak érdekében, hogy messzire elkerülje a lányt. Most pont kapóra jött, hogy elutazott.. igaz nem a legszebb körülmények között váltak el.. de így a jobb mindkettejüknek. Christiannak pedig csakis azért segít, mert a barátja és mivel ő is mindig mellette van és segít rajta, ha kell.. nem hagyhatja cserben. Csakis az ő kedvéért teszi.

***

- Biztos, hogy nem gond? - kérdeztem zavartan.

- Persze! Már mondtam, hogy szívesen segítek bármiben! - nevetett Christian a vonal túlsó végén.

- Fuhh.. most rettenetesen megkönnyebbültem! Nem is tudom mi lett volna, ha nem tudsz segíteni rajtam.. 

- Megoldom ne izgulj!

- Köszönöm még egyszer! És akkor a reptéren találkozunk. B terminál! - kuncogtam halkan.

- Rendben, nem felejtem el! Addig is szia! Vigyázz magadra!

- Igyekszem és te is! Szia!

Majd kinyomtam a mobilt és széles mosollyal az arcomon eldőltem a kanapén.

Hatalmas nagy kő esett le a szívemről, mikor Christian azt mondta segít nekem. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire önzetlen? Tényleg az egyik legjobb barátom.. sőt talán az egyetlen. Mindig számíthattam rá. Soha nem fogom tudni elégszer meghálálni neki amit értem tett. Azt mondta felmegy a lakásomra és előkeresi a mappát, majd az első géppel Chicagoba utazik. Azt hiszem elmondhatom róla.. megmentette az életem. Nem tudom mihez kezdtem volna, ha másképp alakulnak a dolgok. De ezen talán már nem is kellene annyit gondolkoznom.. Már csak pár nap és Christian megérkezik a dossziéval együtt. Most már minden rendben fog menni.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :) 

* Chapter 4 - Változott a terv

Sziasztok!

Megérkezett a következő rész is. Innentől kezdenek izgalmasabbakká válni a dolgok. Valamint az is kiderül, hogy Amber marad vagy mégis elutazik? Remélem tetszeni fog, ne hagyja ki senki.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

Sokáig gondolkoztam azon amit Christian mondott. De akármennyire is próbáltam, mindig csak ugyanarra jutottam. Mennem kell. A munkámról van szó és nem szeretném, ha a főnökömnek csalódnia kellene bennem. Idáig mindig mindent tisztességgel elvégeztem, mindig számíthatott rám. Hát akkor most sem fogok meghátrálni! Bármi is fog történni készen állok rá..

Pár órával később már a repülőn ültem és ezek a gondolatok cikkáztak a fejemben. Tény, hogy rettenetesen fognak hiányozni a srácok. Tény, hogy azt is számításba kell vennem, talán soha nem megyek haza. De nekem erről szól a munkám. Nem panaszkodhatom. Kislánykorom óta csak arról álmodtam, hogy egyszer majd felnőtt dolgozó nő leszek. Egy rendezvényszervező. Lesz egy nagy családom és majd egy gyönyörű kertes házban fogunk élni. Szép gondolat.. nem is kérdés. Álmodozni jó dolog. Minden kislány szereti az álmodozást. Csakhogy én már nem vagyok kislány. Azóta már felnőttem. És a dolgaim sajnos nem úgy alakultak, ahogy azt szerettem volna. Meghaltak a szüleim, egyedül maradtam és egy idegen városba költözve próbáltam meg új életet kezdeni. Arról már álmodni se merek, hogy egyszer majd családom lesz. Nincs szükségem rá. Jobb nekem egyedül. Nem akarok szerelmes lenni.. azok az idők már elmúltak. Örökre.. és ezen nem fog változni semmi.. soha.

- Megkérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást! - szólalt meg egy női hang a rádióból, majd fáradtan az övem után nyúltam és szorosan becsatolva magam, izgatottan vártam a földre szállást. Megérkeztünk..

***

Nagyjából egy órával később, már a szállodában voltam és a szobámban fel-alá járkálva, türelmetlenül vártam a főnökömre. Azt mondta, miután megérkezünk fontos beszélni valója van velem. Kicsit ideges voltam, hiszen fogalmam se volt róla mit akarhat. Szerencsére nem sokáig kellett várnom, pár perc múlva kopogtattak az ajtón.

- Szép jó estét Amber! - sétált be a nappaliba, drága főnököm Mike - Milyen csinos vagy ma este.

- Szia Mike! Köszönöm.. - mosolyodtam el halványan. Mike minden egyes alkalommal, mikor beszéltünk hasonló bókokkal bombázott meg. Azt hiszem természetes, hogy az ember ilyenkor zavarban van. - Miről is akartál velem beszélni?

- Nos.. valóban van itt valami. Nem is kevés. - foglalt helyet a kanapén - A helyzet az, hogy változott a terv.

- Tessék?! - kérdeztem döbbenten.

- A helyzet az, hogy nem csak egy egyszerű megbeszélésről van szó. Egy konferencia gyűlés lesz. Egy hónap múlva méghozzá a Chicago-i Nemzetközi Konferencia teremben.

- Hogy micsoda? De.. de hát nem ez volt megbeszélve. 

- Tudom.. de nem tehetek róla. Útközben megváltoztak a dolgok. - dörzsölte meg enyhén borostás állát - Mit gondolsz képes vagy végig csinálni?

- Én.. én nem tudom. Egy hónap nagyon kevés idő.

- Igen tudom. De van egy jó hírem is.

- Micsoda? - fordítottam felé kíváncsian tekintetem.

- Szerezned kell magad mellé valakit, aki majd segít elintézni mindent. Azt választasz akit akarsz.

- Parancsolsz?

- Jól hallottad. - mosolygott aztán megigazítva öltönyét felállt a kanapéról - Ja és mielőtt elfelejtem. Ugye elhoztad a Vermez dossziét? - emelte rám szigorú pillantását és ekkor hirtelen megállt bennem az ütő.

Elfelejtettem. 

- I-igen persze.. - hazudtam gyorsan.

- Remek! Mert szükséged lesz rá a konferencián. Most pedig mennem kell. - simított végig fekete zakóján és az ajtó felé sétált - A következő pár napban nem igen fogunk találkozni, pihend ki magad és sok sikert a munkához!

- Rendben! Igyekszem és köszönöm.. - kísértem ki, majd miután elment és becsuktam utána az ajtót egy mélyet sóhajtva hátammal nekidőltem a falnak.

Ennél rosszabbul nem is alakulhattak volna a dolgok. Tudtam, hogy valamit otthon fogok felejteni. És pont a Vermez dossziét kellett.. nagyszerű! Hogy fogok felkészülni a konferenciára anélkül.. és várjunk csak! Kit fogok beszervezni magam mellé? Egyedül képtelen vagyok megcsinálni mindent..

Az egész teljesen reménytelen..

***

Egy szemhunyásnyit sem aludtam éjszaka. Egész végig csak azon kattogott az agyam, hogy mitévő legyek. Fel-alá járkáltam a szobában, sokszor az ablak mellett állva csak az éjszakai tájat figyeltem és gondolkoztam. A dosszié nélkül.. gyakorlatilag végem van. Egyedül lehetetlenség megcsinálni ezt az egészet. Mike-nak nem szólhatok, hiszen akkor lőttek az állásomnak. Akármennyire is legyen jó fej. Ezt már ő sem nézné jó szemmel. Egy pillanat alatt összedőlne a belém vetett bizalma. Egyáltalán.. nem is értem, hogy miért engem kért fel erre a munkára. Sok tapasztalatom van már.. az semmit nem számít. Másnak is van legalább annyi, ha nem több tapasztalata mint nekem. Valakit sürgősen találnom kell. De kit? Hiszen Los Angelesben egyetlen barátom sincs, aki hajlandó lenne egy fél országot átutazni csak azért, hogy segítsen rajtam. Konkrétan barátaim sincsenek. Senkire nem számíthatok...

Aztán hirtelen bevillant..

Már tudtam kit kell felhívom.

~~~~~

Ennyi lett volna. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :) 

* Chapter 3 - Aljas féreg..

Sziasztok!

Oh God! Gyerekek hát el se tudjátok képzelni mennyire jó érzés, hogy ilyen kedves, pozitív visszajelzéseket kapok a részekhez! Teljesen feltöltődök és úgy érzem mindenre képes vagyok! Hmm.. oké azért nem fogok leugrani egy felhőkarcolóról.. de tényleg nagyon köszönöm! Sokat jelent nekem és remélem a friss rész is ugyanannyira fog tetszeni, mint a korábbiak. Nem is fecsegek tovább.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

 

Miután Christian hosszas győzködés után sem tudta rávenni Ambert a maradásra, határozottan a lelkére kötötte, hogy ha bármire szüksége van vagy ha csak segítségre lenne szükségre, hívja fel. Soha nem bocsátaná meg magának, ha valami bántódása esne amíg távol van. Amióta csak ismerik egymást mindig együtt voltak és bármi is történt ott voltak egymásnak. Úgy tekintenek egymásra, mintha csak testvérek lennének.

Ezért sem képes megérteni, hogy Ashley miért ennyire ellenszenves vele. Hisz Amber egy nagyon jó lelkű lány. Kedves, aranyos és mindenkinek segít, ha kell. Hogy lehet egy ilyen csodás embert nem kedvelni? Igazságtalanul bánik vele. És most igazságtalanul elüldözte őt. Ha bármi baja esik.. az az ő lelkén fog száradni. Azt pedig soha nem fogja megbocsátani neki. Még akkor sem, hogy ha az egyik legrégebbi barátja.

- Megjöttem.. - csukta be maga mögött a bejárati ajtót, majd felakasztotta a fogasra kabátját és rosszkedvűen bement a nappaliba.

- CC! Csak hogy megjöttél! - pacsizott le vele Andy - Na sikerült beszélned vele?

- Nem..

- És akkor ez azt jelenti, hogy ő most tényleg itt hagy minket? - kérdezte kétségbeesetten Jeremy.

- Úgy néz ki. Bár azt hiszem ez valakinek talán nem is jelent olyan nagy problémát. - mondta szemrehányóan, mire a srácok egy megvető pillantást vetettek a csendben, a fotelban kuporgó Ashleyre.

- Most mi van? - szólalt meg az említett.

- Ashley.. téged tényleg ennyire nem érdekel az amit tettél? - fakadt ki Jake.

- Miért, mit tettem?

- Elüldözted Ambert! Szóval most remélem örülsz. Végre elérted a célodat. - dobta le magát a kanapéra Christian.

- Rohadtul tévedtek, ha azt hiszitek ez volt a célom.. - állt fel a helyéről felháborodottan.

- Istenem! Ne hogy már neked álljon feljebb.. Mit ártott neked az a lány? Mi?! - pattant fel CC is - Magad sem tudod mi bajod van vele..

- Ne feszítsd túl a húrt! Nem tudsz te semmit.. - lépett barátja elé a fekete hajú.

- Pontosan tudom, hogy csak egy aljas féreg képes ekkora szemétségre..

- Minek neveztél? - lökte meg a mellkasánál fogva. Ám mielőtt még bármi baj történhetett volna a srácok tettre készen Ashley és Christian közé ugrottak.

- Srácok nyugi! Semmi szükség a balhéra.. - magyarázta Andy.

- Egyikőtöknek sem lesz jobb, ha most egymásnak estek! - folytatta Jake.

És ebben az egyben teljesen igaza volt Jakenek. Az erőszak nem vezet semmire. És ezt talán Ashleynek kellene a legjobban tudnia. Azzal, ha most összeverekszik Christiannal, óriási hibát követne el. És nem csak elveszítené az egyik legjobb barátját, hanem megszegné a magának tett ígéretét is. Hiszen megfogadta magának, hogy ő soha nem lesz olyan.. ő soha nem tesz olyat..

Ahogy Jeremy próbálta visszatartani őt barátjától mindezek a gondolatok villantak be szemei előtt. Egy pillanat alatt összeszedte magát és egy mély lélegzetvétel után hátrébb lépett.

- Úgy érzem baromira félre ismertél engem Christian.. - vetette oda neki, majd lerázva magáról a srácok védelmező kezeit, kiviharzott a nappaliból egyenesen a szobája felé.

***

Ideges volt, ehhez nem fér kétség. De miért? Talán azért, mert tudta pontosan igazuk van a srácoknak.. mindenben. Szemét volt Amberrel.. ráadásul ok nélkül. Vagy talán még sem? Ezt egyedül csak ő tudhatja. Csak saját maga tudja mit miért tesz.

Ha talán pár évvel korábban találkoztak volna minden másképp alakult volna. De az is lehet, hogy nem.. Azok után ami történt.. soha többet nem tud megbízni senkiben. Még akkor sem, ha legbelül ő maga is tudja, nem helyes amit tesz, akkor sem fog megváltozni. Nem történhet meg újra.. egyszerűen nem.

Már legalább egy órája csak ott gubbasztott az ágyában amikor kopogtattak az ajtaján.

- Mit akarsz? - kérdezte unottan.

- Ashley én vagyok az CC. Beszélnünk kell.

Pár perc hezitálás után végül felkelt az ágyból és az ajtóhoz csoszogva kinyitotta azt.

- Gyere be.. - engedte előre.

- Nézd. Sajnálom az előbbit. - ült le az ágyra - De neked is meg kell értened, hogy miért borultam ki ennyire..

- Igen tudom. És én is sajnálom. Nem állt szándékomban kárt tenni benned.. - mosolyodott el a mondat végére.

- Figyelj. Beszéljük meg.. mert ez így nem állapot. Miért vagy ennyire ellenszenves Amberrel? Kérlek mond el.. 

- Bonyolult.

- Időm, mint a tenger.

Vicces, hogy Christian minden helyzetből kitud hozni valami jót. Akárki próbálna kibújni egy őszinte beszélgetés alól, ő valahogy mégis mindig ráveszi az embert, hogy kiöntse neki a szívét.

- Azt hiszem ezt te is tudod pontosan.. - sóhajtott gondterhelten.

- Én? Biztos vagy benne? - kérdezte értetlenül a fekete, majd megpróbált visszaemlékezni azokra a dolgokra amiket még Ashley mesélt neki - Ne.. Ugye nem? 

Hirtelen eszébe jutott mi lehet a baj.

- Nem akarok erről beszélni..

- Ashely nem teheted ezt. Figyelj rám. Az nagyon régen volt és már eltelt egy csomó idő. Próbáld meg elfelejteni. Ne tedd tönkre az életed.. - tette barátja vállára a kezét.

- Nem teszek tönkre semmit..

- De igen! Azzal, hogy eltaszítod magad Ambertől, egy olyan dolog miatt ami már ezer éve történt. És különben is. Ő nem az a lány. Ő teljesen más.. Próbálj már meg csak egy kicsit is bízni benne!

- Hagyjuk ezt! Nem akarok erről beszélni már megmondtam. - állt fel a helyéről - Azt hiszem, most inkább az lesz a legjobb, ha egy kicsit egyedül maradok.

- Ashley ne csináld.. kérlek! 

- Hagyj magamra.. - nyitotta ki az ajtaját, majd Christian egy lemondó sóhajjal elsétált.

Ashley pedig fáradtan eldőlve az ágyában megpróbált nem gondolni semmire.. és senkire. Szeretett volna egy kicsit másra gondolni. Egy kicsit kikapcsolni. Olyan jó lenne, ha végre nem kellene a múlt sérelmei miatt szenvedni. Akkor minden sokkal szebb és jobb lenne.. minden.

 

~~~~~

 

Mára ennyi. Remélem mindenkinek tetszett. Folytatás hamarosan. Addig is ne felejts el komizni és csillagozni! :)