* Chapter 19 - Szívdobbanás

Drága olvasóim!

Meg is hoztam a folytatást. Remélem kellőképp kiizgultátok magatokat az előző részek miatt. Sikerült mindenkinek? Helyes, mert a továbbiakban csak tovább fokozzuk a hangulatot.  Néhány részen keresztül Ashley szemszögéből fogjátok olvasni a részeket. Várom továbbra is a véleményeiteket!

Jó olvasást mindenkinek! :) 

----------------------------------------

Orvosok jönnek mennek, de már órák óta senki nem mond semmit. Mi a fene tart ilyen sokáig? Ashley már vagy a harmadik kávéját itta meg, de lelkiállapotán semmit sem segített. Olyan gyorsan történt minden. Amikor Amber felállt, hirtelen megszédült és megpróbált az ajtónak támaszkodni, de már túl késő volt. Abban a pillanatban, ahogy belépett a nappaliba összecsuklott a lába és eszméletlenül a padlóra zuhant. 

Annyira megijesztette, hiába rázogatta, hiába szólongatta, nem reagált semmit. Így aztán azonnal kihívta a mentőket, akik már legalább 3 órája behozták a központi sürgősségire, de még mindig nem tud semmit a lányról. Fél, rettenetesen aggódik érte. Mi lesz, ha valami komolyabb baja van? Csak úgy véletlenül nem ájul el senki.. 

- A rohadt életbe, hogy senki nem képes mondani valamit.. - rúgta föl a mellette lévő kukát, majd erőt véve magán a recepciós pulthoz lépett és megszólította az egyik nővért - Elnézést!

- Parancsoljon, miben segíthetek? - mosolygott rá kedvesen a fehér köpenyes nő.

- Amber Roth, egy 26 éves barna hajú lány. Nagyjából 3 órája hozták be mentővel. Lehet már tudni valamit az állapotáról? - kérdezte az ujjait tördelve.

- Máris megnézem - válaszolt a nő és a gépén kezdett kutatni - Igen meg is van, Amber Roth. Eszméletlenül hozták be, még tart a vizsgálata. Dr. Davis, a kezelőorvosa amint végez, bővebb információval tud szolgálni Önnek.
- Értem, köszönöm szépen! - bólintott Ash, majd visszasétált a padokhoz és leült.
Újabb fél óra telt el kínzó lassúsággal, majd az egyik ajtóban hirtelen megjelent egy szemüveges, hosszú köpenyt viselő férfi. A recepciós pulthoz lépve egy mappát adott át a nővérnek, aki Ash felé mutatva valamit magyarázott neki. Az orvos bólintott, majd azzal elindult Ashley felé.
- Üdvözlöm! Dr. Davis vagyok. - nyújtott kezet a férfi, mire Ash felpattant a helyéről és kezet rázott vele - Maga Amber Roth hozzátartozója?
- Ashley Purdy. Igen én a.. - kezdett bele, de elharapta a mondat végét. Most mégis mit mondjon az orvosnak? Ő Ashley Purdy aki éveken keresztül gyötörte a lányt? Vagy azt, hogy egy hazug, aki ellopta a legjobb barátjától a repülőjegyet csak azért hogy a lány után jöjjön? Pár perc hezitálás után végül az orvos fürkésző szemeibe nézett és magabiztosan megszólalt - Amber egyik barátja vagyok.
- Nos Mr. Purdy, a helyzet a következő. Amber jelenleg altatásban van, rákötöttük egy infúziós szerelékre, mivel nagyon legyengült a szervezete. Elképzelhető, hogy az elkövetkező néhány napban mélyen aludni fog.
- Mi? De.. de hát miért? Mi baja? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nagyon úgy tűnik, hogy Amber kimerültség miatt egyre rosszabb állapotba került az elmúlt hetek alatt. Nem tud róla, esetleg érhette őt valamilyen stresszhelyzet? Történt vele valami családi tragédia? Ilyen állapotban a legapróbb dolog is meggyötörheti az idegrendszert. - magyarázta türelmesen az orvos és Ashley egyre jobban gyűlölte magát. Csak ő tehet róla, hogy Amber kórházba került. Miatta jutott ide a lány. Miatta! Miatta! Miatta!
- Az igazság az doktor úr, hogy mostanában nagyon sok problémája adódott Ambernek, és sokat idegeskedett a munkája miatt is.. lehetséges, hogy ezek miatt.. - suttogta.
- Nos Mr. Purdy igen. Ez mindent megmagyarázna..
- És.. mondja doktor úr.. belehet hozzá menni? - kérdezte a homlokát dörzsölve.
- Most bemehet hozzá, de kérem ne maradjon sokáig. Pihenésre van szüksége. II. emelet 204-es szoba. - bólintott az orvos majd sarkon fordult és már el is ment.
Ashley szinte rohanva elindult a lifthez és alig bírta kivárni, hogy az leérjen. Mikor kinyílt az ajtaja idegesen belépett és már be is nyomta a 2-es gombot. Egy óriási gombóc volt a torkában és úgy érezte szétszakad a mellkasa attól a bűntudattól, ami belülről feszítette.
Kétségbeesetten loholt a folyosón szemével a 204-es szobát keresve és amikor a folyosó végén megtalálta, ijedten megtorpant az ajtó előtt. Mi van, ha valami szörnyűség fogadja odabent? Soha nem fogja megbocsátani magának, hogy idáig fajultak a dolgok.
Végül óvatosan lenyomta a kilincset és belépett a szobába.
Arra számított, hogy odabent mindenféle csövek és pittyegő gépek fogadják, de ehelyett csupán egy apró szoba volt egyetlen ággyal a közepén. A falak halványkékek voltak, éppúgy mint Amber ruhája. Az ágy jobb oldalán egy ablak világította be a csendes szobát, rajta sötétkék kihúzott függönyökkel. Mindössze egy infúziós állvány volt az ágy mellé állítva, melynek zsinórja egyenesen Amber csuklójába vezetett.
Ashley halkan az ágy széléhez húzott egy széket, és leülve a lány mellé, annak apró kezét a tenyere közé fogta. Olyan kicsinek és védtelennek tűnt. Mélyen aludt, a mellkasa egyenletesen emelkedett le-föl. Az arca nagyon sápadt volt, szinte már hófehér.
- Annyira sajnálom Amber.. Bárcsak.. bárcsak visszaforgathatnám az időt. Akkor mindent másképp csinálnék. - sóhajtott behunyt szemmel, majd egy mély levegőt vett és a lányhoz hajolt - Ígérem, hogy ezentúl megváltozom. Nem fogunk veszekedni, nem fogsz bennem többé csalódni. Túlságosan fontos vagy nekem ahhoz, hogy ez még egyszer megtörténhessen. Soha nem hagyom, hogy bajod essen.. soha.

***

Másnap délután Ashley bement Amber munkahelyére, hogy találkozzon Mike-kal. A titkárnő már legalább negyed órája arra kérte, hogy odakint várakozzon, mert megbeszélése van a főnökének. Micsoda egy pojáca. Legszívesebben beverte volna a képét annak a féregnek. De most vissza kell fognia magát Amber miatt. Azért jött, hogy segítsen. Meg kell szervezni a konferenciát és már majdnem minden teljesen készen áll. Az utolsó simításokat kell elvégezni. Annyira nem lehet bonyolult..
A következő pillanatban végre kinyílt az iroda ajtaja és egy vörös ruhát viselő nő lépett ki széles mosollyal az arcán. Néhány mappát tartott a hóna alatt és a mögötte megjelenő alakot bámulta kéjes tekintettel.
- Akkor jövőhéten ahogy megbeszéltük Mr. Duartes.
- Már nagyon várom Ms. Cole! - vigyorgott rá a férfi és egészen a liftig követte a nő mozdulatait, majd ahogy az elment a titkárnőhöz fordult - Mára végeztem Nora. Küldjön haza mindenkit és ha bárki keres nem vagyok elérhető.
- Igen Mr. Duartes. - felelte a nő, majd hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami - Oh! Illetve lenne még valami. Az úr Mr. Purdy. Magát keresi.
- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim. Ashley Purdy személyesen? Miben lehetek a segítségedre? - fordult a gitáros felé.
- Nem kell ez a bájcsevely. Amber miatt jöttem. - állt fel a kanapéról Ashley és a férfi elé lépett - Kórházban van és nincs túl jól. - néhány másodperc hezitálás után Mike-nak leesett, hogy komolyan beszél és szinte azonnal ellágyultak a vonásai. 
- Gyere be. - intett az ajtó felé.
Miután bementek és Mike becsukta az ajtót, Ashley kertelés nélkül belekezdett.
- Szeretném ha tudnád, hogy kizárólag Amber miatt jöttem. A rendezvény megszervezését be kell fejezni és ő most nincs abban az állapotban, hogy ide-oda rohangáljon. - mondta teljes nyugalommal és közben az íróasztalnál lévő szék háttámlájára támaszkodott. Mike csendesen az asztal túloldalára sétált, majd halkan felnevetett magában.
- Azt hiszed, hogy ezzel bevágódhatsz nála? Miért nem gondolkoztál azelőtt, hogy beütött a baj? - vigyorgott gúnyosan - Biztos vagyok benne, hogy közöd van ahhoz, ami Amberrel történt és nem véletlenül került kórházba.
- Nézd. Azt hiszem neked ehhez semmi közöd. Valóban voltak konfliktusaink, de most nem azért vagyok itt, hogy ezt veled megbeszéljem. Te lennél az utolsó ember a földön, akitől segítséget kérnék, de a jelen helyzetben muszáj lesz megtennem, úgyhogy vagy hajlandó leszel együttműködni velem, vagy elintézek mindent egyedül.
- Sok a szöveg Purdy. - foglalt helyet a bőrszékében Mike - Meglehet, hogy odahaza Los Angelesben te vagy a király, de ez itt most nem a Te asztalod. Ezt itt Chicago. Itt te csak egy jöttment senki vagy.. - mondta lassan, taglaltan hogy minden egyes szava érthető legyen, ám ezzel csak még jobban felbosszantotta Ashleyt. Az izmok csak úgy dagadtak a megfeszített karján. Szinte már pattanásig feszült benne az ideg.
- Vigyázz a szádra haver..
- Különben mi lesz? Dühös leszel? Ne feledkezz meg róla, hogy itt csak magadra számíthatsz. Ha bajba kerülsz, nincs senki aki segítsen rajtad..
- Tudod mit? Csinálj amit akarsz. Végeztem veled.. - morogta összeszorított fogakkal, majd lesöpörve az asztal sarkánál lévő ceruzarartót, elsétált az ajtóig.
- Minden jót barátom. - hallatszott Mike nevetése.
Az ajtó hangosan csattant a háta mögött, nem sok kellett hozzá, hogy felrobbanjon. Dühösen félrelökte a titkárnőt, aki nyivákolva leszólta érte, majd még egy adag papírhalmot levert a pultról és beszállt a liftbe. Amber kedvéért még ezt a szemét görényt is képes lett volna elviselni, de ha ő így áll a dolgokhoz, majd elintézi egyedül a rendezvényt. Nincs szüksége ilyen alakok segítségére. Majd ő bebizonyítja a lánynak, hogy mire képes.
De most csakis az a legfontosabb, hogy mielőbb meggyógyuljon.