* Chapter 7 - Emlék.. [Előzetes]

Sziasztok drágaságaim!

Tudom, hogy már vagy ezer éve nem hoztam olvasni valót. Rettenetesen sajnálom és remélem azért megértetek, hiszen mégiscsak egy hét múlva érettségizem. Nagyon izgulok. A kis érettségik szerencsére jól sikerültek. Szóbelinél törit húztam, ami ötös lett. A matek írásbeli pedig négyes. Imádkozzatok értem, hogy élesben is így menjen! 

Kárpótlásul azonban hoztam nektek egy viszonylag hosszabb előzetest a következő részből, ami ha minden jól megy 1-2 héten belül fent is lesz! Remélem még megvannak az olvasóim és azt is remélem hogy tetszeni fog ez a kis részlet! A napokban továbbá terveim közé vettem egy sablon váltást. Nemsokára meg is látjátok milyen lesz az új kinézet!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Már lassan 1 hónapja nem látta. A karácsonyi ebédkor való elválásuk nem épp a legkellemesebb körülmények között zajlott. Ostoba módon akkor is csak magára gondolt és ok nélkül letámadta őt. Mindig keresztbe tett neki. Teljesen igaza volt mindenben a barátjának. Ezzel a viselkedésével tönkre teszi a lányt. Még most is emlékszik az első találkozásukra. Soha nem fogja elfelejteni azt az éjszakát.

A srácokkal épp egy buliban voltak. Nagyon jó volt a hangulat, a pia is rendesen fogyott, de egy idő után meg is érezte a hatását. Aztán végül már annyira fájt a feje, hogy nem bírta tovább és miután szólt Christianéknak, inkább haza ment. Nagy nehézségek árán felbotorkált a lépcsőn, majd befordulva a folyosóra egy ismeretlen alakot pillantott meg a bejárati ajtó előtt kuporogni. A fekete gitáros csak értetlenül az idegen elé állt, mire az ijedten ráemelte a pillantását.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte kíváncsian.

- Nem.. én csak.. 

- Valami baj van?

- Nem nincs. Én csak.. - dadogta halálra rémülten az idegen - Nem kellett volna idejönnöm. - simított végig a fején, ezzel lehúzva a kapucniját.

Ashley csak ekkor vette észre, hogy az az idegen valójában egy lány. Elgyötört arca talán csak még jobban torzította az amúgy is törékeny megjelenését. Hófehér bőre néhol már kipirult a sós könnycseppektől, melyek szinte teljesen elhomályosították a szemeit.

- Biztos, hogy minden rendben? Elég ramatyul nézel ki.. 

- Mondtam már, hogy nincs semmi.. én csak.. Christiant keresem. - nyögte ki nehézkesen.

- Christiant? És mégis milyen ügyben?

- Ezt vele szeretném megbeszélni.

- Attól tartok ez most nem fog menni, mivel nincs itthon. - sóhajtott a gitáros, mire a lány kétségbeesetten felegyenesedett, ezzel szemtől szembe nézve vele.

- Hazudsz.. miért hazudsz nekem?

Végignézve a lány könnyes arcán Ashley rögtön tudta, hogy a lánynak sürgősen segítségre van szüksége. Nem tudta mit tehetne, hiszen alig 5 perce találkozott vele. Legjobbnak látta, ha beviszi a lakásba és felhívja Christiant, hogy jöjjön haza.

- Az igazat mondtam. Tényleg nincs itthon. Viszont, ha most bejössz velem a lakásba felhívhatom neked. Ha szeretnéd.. - nyújtotta feléje a karját.

A lány azonban csak ellenségesen ellökte magától őt, és szorosan összehúzva maga körül a kabátját hátrálni kezdett. Látszott rajta, hogy alig áll a lábán. Mozdulatai is teljesen bizonytalanok voltak.

- Figyelj. Én csak segíteni szeretnék neked. Ilyen állapotban nem kellene egyedül elindulnod.

- Nincs szükségem a segítségedre. Nekem Christiannal kell beszélnem! - lépett még egyet hátra, mire a lábai papírvárként összeomolva kényszerítették volna a földre, ám az utolsó pillanatban Ashleynek még sikerült elkapnia őt.